Meglepő, hogy az orosz támadást követően egyáltalán még működik az ukrán gazdaság, de ha folytatódik a háború, akkor ez sokáig nem lesz fenntartható – nyilatkozta a 24.hu-nak Halmai Péter Széchenyi-díjas akadémikus. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára hangsúlyozta, az ukrán gazdaság működőképességének elemi feltétele természetesen az ukrán állam fennmaradása. Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese már beszélgetésünk elején kiemelte: miután a háború dinamikája nem látható előre, így mindenféle értékelés, illetve prognózis rendkívüli mértékű bizonytalanságot tartalmaz, ráadásul az információhiány is jelentős. Ami egyelőre elmondható, hogy a rendelkezésre álló információk szerint az ukrán kormány által ellenőrzött területeken a gazdasági egységek többnyire továbbra is működnek. Ugyanakkor nyilvánvalóan egyre nagyobb nehézségekbe ütköznek, a belső ellátási láncok pedig egyre nagyobb zavarokkal küzdenek.
Brutális visszaesés az exportban és a GDP-ben
Az invázió utáni első hét adatai szerint az ukrán vállalatok mintegy 52 százaléka működött tovább, és körülbelül 25 százaléka tervezte működésének közeli újraindítását
– mondta Halmai Péter.
Noha Ukrajna változatlanul exportál, kivitele lényegesen elmarad a korábbitól. Ugyanakkor gyakorlatilag betiltották például a nitrogén-, foszfor-, kálium- és komplex műtrágyák exportját a hazai műtrágyapiac támogatása érdekében. Ukrajna az orosz invázió hatására számos más mezőgazdasági termék exportjában, például a búza, a kukorica, a napraforgóolaj esetében súlyos korlátozásokat vezetett be. Halmai Péter felidézte, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is azt hangsúlyozta: a háború ellenére az országnak a lehető legtöbb növényt el kell vetnie idén tavasszal. Miután a legintenzívebb mezőgazdasági tevékenység az ország keleti, feketeföldi övezeteiben folyik, e tavaszi munkák elvégzése nem kis nehézségekbe ütközhet. Nem csak a termelés, az áruszállítás is komoly gondot okoz.
Az elvesztett ukrán kikötők bonyolították le eddig Ukrajna mezőgazdasági exportjának nagy részét. Az ország évente mintegy 60 millió tonna gabonát exportál. A mezőgazdasági termelés csaknem 95 százaléka a fekete-tengeri kikötőkön keresztül jut el a célországokba. Jelenleg viszont csak két kis kikötő – Izmajil és Reni – képes exportra szánt rakományt fogadni és szállítani, de ezek is csak korlátozott mennyiségben. Március első 11 napjában 100 ezer tonna gabonát rakodtak be, 87 százalékkal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában
– magyarázta Halmai Péter. Az ukrán állami vasúttársaság pedig igyekszik pótolni a tengeri útvonalak elvesztését. A CNN szerint megduplázzák az uniós országokkal közös nyugati vasúti határátkelőhelyek kapacitását. Megjegyezte azt is, hogy kiterjedt kiberhadviselés is folyik. A korábban nyugatról kapott kibervédelmi segítség alapvető jelentőségűnek bizonyult a vasúti hálózat működőképességének fenntartásában.
A professzor beszélt arról is, hogy Ukrajnának a növekvő folyó fizetési mérleghiányt a tartalékokból és a nemzetközi segélyekből kell jelenleg finanszíroznia. Az EU sürgősségi támogatása, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) gyorsított hiteleszköze, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve a Világbank támogatásai és hitelei mellett az Egyesült Államok és a nyugati szövetségi rendszer számos tagállama nyújt jelentős pénzügyi segítséget.
Ugyanakkor a háborús sokk súlyos makrogazdasági következményekkel jár. 2022-ben az IMF szerint 10 százalékkal zuhanhat az ukrán GDP. A tömeges kivándorlás tovább ronthatja az ukrán gazdasági helyzetet, és hosszabb távon is súlyos visszaesést okozhat. Már a háború előtt, 2022 elején a becslések szerint 6-8 millió fő, jelentős részben férfiak külföldön, jellemzően az EU tagállamaiban, Ukrajnánál fejlettebb országokban dolgozott. A háború kitörése óta további mintegy 3 millió ember menekült el az országból. A teljes háborús hatás miatt – a korábbi hasonló tapasztalatokból kiindulva – Ukrajna GDP-je 25–35 százalékkal eshet vissza.
A háború további eszkalációja beláthatatlan következményekkel járna
A háború hatása az unióra és a magyar gazdaságra rendkívül sokrétű és egyelőre nehezen átlátható – válaszolta kérdésünkre Halmai Péter. A legfőbb kihívást most az eddig általánosan elfogadott nemzetközi szabályok lábbal tiprása, s az annak nyomán bevezetett – mindeddig példa nélküli – büntető intézkedések következményei jelentik. A gazdaság számára hatalmas tehertétel a nagyfokú bizonytalanság. A háború további eszkalációja pedig a professzor előrejelzése szerint beláthatatlan következményekkel járna.
A koronavírus-válság során már súlyos zavarok alakultak ki az inputpiacokon és a kínálati láncok területén, különösképpen a nyersanyagok, elsősorban energiahordozók és fémek, illetve a mezőgazdasági termékek; az alkatrészek, elsősorban mikrochipek, továbbá egyéb ipari intermedierek, valamint a nemzetközi logisztika, elsősorban a tengeri konténeres szállítás tekintetében. E zavarokat a háború, illetve az azzal összefüggésben alkalmazott szankciók tovább fokozták.
Ukrajna (és Oroszország) a fémek és a mezőgazdasági (elsősorban a szántóföldi) termékek jelentős exportőre. Az ukrán ipar erőteljesen beépült a nemzetközi kínálati láncokba. Az ukrán előállítású gépkocsialkatrészek kiesése miatt például egyes német és cseh autógyárak termelésük további korlátozására kényszerültek. Emellett Ukrajna a chipgyártáshoz nélkülözhetetlen neon legnagyobb előállítója, a két nagy neongyár leállása ezért várhatóan tovább növeli a nemzetközi chiphiányt. A fekete-tengeri kikötők zárlata, illetve az orosz szankciók is tovább növelik a nemzetközi logisztikai problémákat.
Közben Oroszországot egyre keményebb szankciókkal sújtja az unió, amelyek az olajtól a fémeken át a búzáig súlyos mértékben alááshatják nyugati exportjukat. Több termékcsoport, így az energia ugyan részben mentességet kapott a szankciók alól, de szállítási zavarok ennek ellenére lehetségesek.
Oroszország a globális alapanyag-termelés hatodát képviseli. A globalizált világban nem volt még példa a nemzetközi kereskedelem ekkora része ellen hozott szankciókra. E korlátozások hatásai rendkívüli mértékűek lehetnek. Oroszország a világ olajtermelésének a tizedét és az európai gázfelhasználás 40 százalékát adja. Egyúttal a világ legnagyobb gabona- és műtrágyaexportőre
– emlékeztetett Halmai Péter. Jelentős a palládium- és a nikkelkivitele, szénből és acélból a világ harmadik legnagyobb exportőre, a faárukivitel tekintetében pedig az ötödik legjelentősebb a világon. Az akadémikus szerint a Nyugat felé irányuló orosz árukivitel napokra vagy hetekre is elakadhat a háború miatt, de akár teljesen le is állhat, amíg a szankciók alóli mentességek esetében új megoldásokat találnak. Ráadásul több orosz bankot is kizártak a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből, ami csapást mérhet az orosz gazdaságra. Halmai Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy az orosz GDP négyszer akkora, mint az eddigi legnagyobb totális szankciós célponté, Iráné. A bankok között pedig a VTB (orosz állami tulajdonú bank) az eddig valaha szankcionált legnagyobb entitás.
Halmai Péter előrejelzése szerint
az orosz gazdaság a háború és a nyugati szankciók miatt hatalmas recesszióba kerülhet. Oroszország fizetésképtelenné válhat.
Az ország tartós kizárása a nemzetközi kereskedelem és a tőkemozgás rendszeréből beláthatatlan következményekkel, tartós és növekvő szegénységgel járna. Végső soron a nagyhatalmi státusz megrendüléséhez is elvezetne.
Jelenleg még nem látható át, hogy a háború és az azzal összefüggésben elrendelt szankciók sokkja miként hat a világgazdaságra. Alapvető jelentőségű a háború ma előre nem látható dinamikája. Ezért mindenféle értékelés, illetve prognózis rendkívüli mértékű bizonytalanságot tartalmaz – jegyezte meg Halmai Péter, aki szerint a tartós bizonytalanság fennmaradása esetén valószínűleg csökkenhetnek a részvényárfolyamok, az olajár pedig tartósan magas szinten maradhat. Éppen így emelkedhetnek a nyersanyag- és élelmiszerárak, hiszen mind Oroszország, mind Ukrajna jelentős exportőrnek számít a világpiacon. A bizonytalanság miatt drágább lehet az arany, és nőhet a menedékpénzek, például a svájci frank árfolyama. A jegybankok dilemmája ezért most az: ha szigorítanak, akkor stagnálást idéznek elő, ha pedig nem, akkor elkezd galoppozni az infláció.
Az ellátási lánc, a kínálati oldal problémái, továbbá az inflációs nyomás miatt a költségvetési élénkítés lehetőségei korlátozottak. E körülmények között egyáltalán nem zárható ki a széles körű és tartós geopolitikai depresszió lehetősége – mondta Halmai Péter, hozzátéve, hogy a hazai exportőr vállalatok számára a fő kockázat az, vajon mennyire lesznek képesek biztosítani az áruellátást az érintett országokban, az áruk ellenértékét hogyan kapják meg, illetve: mennyit érhet, ha összeomlik a rubel vagy a hrivnya? Ezen felül a hazai nyersanyagimport jelentős mértékben megdrágulhat. A külső egyensúlyi helyzet (a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg) tovább romolhat. További fontos makrogazdasági hatás az inflációs nyomás emelkedése, az abból származó még magasabb kamatkörnyezet, illetve a bizonytalansággal együtt járó gyengébb forint lehetnek. Mindezek az aligha halasztható fiskális konszolidációval egyidejűleg hatalmas kihívást jelentenek a hazai gazdaságpolitika számára.
Az orosz vezetőváltás nem a Nyugat feladata
Halmai Péter végezetül arról beszélt, hogy Ukrajna teljes lerombolásának drámai, s nemcsak Ukrajnát terhelő következményei lennének. Ukrajna megcsonkítását és/vagy egy bábkormány hatalomra juttatását ugyanis a nemzetközi közösség sem fogadhatná el. Előbbiek esetén tartós konfliktus maradna fenn, annak minden következményével együtt, így az ukrán nép korábban elképzelhetetlen, és Európában példa nélküli várható nyomorával.
Ha viszont eredményesek lennének a tárgyalások, azaz az ukránok és a nemzetközi közösség számára is elfogadható kompromisszumok révén békekötés és az orosz csapatok kivonása lenne elérhető, akkor következhetne a lerombolt ország újjáépítése. Halmai Péter szerint Oroszországnak jóvátételt kellene nyújtania a háborús pusztítások miatt. Ám ez a jelenlegi moszkvai vezetés részéről eléggé nehezen képzelhető el. A professzor úgy látja, ha Oroszország befejezné Ukrajna támadását, a deeszkalációval párhuzamosan valamilyen szintű érintkezés elkezdődhetne a Nyugattal is. A deeszkalációval és a helyzet érdemi rendezésével párhuzamosan akár enyhíthetők lehetnének a szankciók is. Természetesen, ami eddig történt, azt nem lehet semmissé tenni. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogyha az oroszok a háború beszüntetése és a kivonulás után segítséget nyújtanának Ukrajnának a háborús újjáépítésben, akkor a szankciókat fokozatosan feloldhatnák.
De lehet-e tárgyalni Oroszországgal és Putyinnal? Halmai Péter szerint az nyilvánvaló, hogy Oroszországnak a nemzetközi közösségben van a helye. Mindenki azt szeretné, hogy Oroszország visszatérjen oda, de ennek meghatározott útja és ára van. Arra a kérdésesünkre, hogy Putyinnal is van-e visszaút, Halmai így reagált:
Erre a nyugati válasz a következő lehet: az orosz vezetőváltás nem a Nyugat feladata. Ha Putyin felvállalja a deeszkalációt, akkor Putyinnal kell tárgyalni. És ha betartja a vállalásait, akkor neki kell „viszonzást” kapnia fokozatos és szigorúan feltételekhez kötött szankcióenyhítésekkel, bármilyen nehéz is ezt kimondani. Nagy kérdés azonban, hogy az orosz elnök kész-e, illetve képes-e mindezt megtenni.
