Vlagyimir Putyin az elmúlt hetekben nagy léptekkel haladt afelé, hogy elérje racionális, jól kiszámított céljait. Ezeknek a céloknak egyike volt, hogy létrejöjjön egy ütközőzóna Oroszország és a NATO között. Az orosz vezetés régi sérelme, hogy a NATO kelet felé kezdett terjeszkedni. Putyin célja az volt, hogy az orosz katonai nyomás miatt a nyugati országok diplomáciai megoldásokat keressenek, és eltávolodjanak Ukrajna NATO-csatlakozásának gondolatától.
Aztán csütörtök hajnalban megtörtént az, amiről az amerikaiak viszonylag régóta beszélnek, de kevesen vették igazán komolyan. Oroszország három oldalról megtámadta Ukrajnát. Amikor korábban az elemzők egy orosz-ukrán háború lehetőségéről beszéltek, többféle verziót vázoltak fel.
Ezek egyike az volt, hogy Vlagyimir Putyin a donyecki és luhanszki szakadár területek vezetőinek kérésére csapatokat küld a két területre, ezzel biztosítva a függetlenségüket. Ennél egy fokkal merészebb elképzelés volt, hogy esetleg Harkovot és Mariupolt is megtámadnák, ezzel szárazföldön összekötve a Krímet Oroszországgal. A legszélsőségesebb jóslatok szerint az oroszok esetleg egészen Kijevig is elmehetnek, hogy leszakítsák Ukrajnáról az ország felét.
Senki nem számított arra, hogy ennyire hirtelen és durva agresszióba kezd Oroszország. Leginkább azért nem, mert nem látszik a logika az akció mögött.
Régóta találgatják az elemzők, hogy pontosan mi Vlagyimir Putyin célja Ukrajnával. A legtöbb változat szerint Putyin megszállottja lett a saját politikai öröksége körüli mítoszoknak, és olyan államférfiként szeretne visszavonulni, aki a Krím mellett Ukrajnát is visszaszerezte Oroszországnak. Arra, ami most történik, ez az egyetlen lehetséges magyarázat.
Az már most látszik, hogy a támadás terve napokkal ezelőtt készen volt. A videó, amelyben Putyin fegyverletételre szólítja fel az ukránokat, háromnapos, és a korábbi megszólalásait is előre rögzítették. Arról, hogy miért halogatták mostanáig, csak találgatni lehet.
Az viszont elég valószínű, hogy az orosz hadsereg nem foglalja majd el nagyon gyorsan Ukrajnát. Az orosz támadás nagyjából úgy kezdődött, mint a Sivatagi Vihar, vagyis az orosz légierő – saját bevallása szerint – azonnal hatástalanította az ukrán légvédelmet, és csak ezt követi majd a szárazföldi haderő bevonulása.
De már a csütörtök délelőtti hírek is arról szóltak, hogy az ukránok több orosz gépet szedhettek le, és rövid idő alatt visszaszerezték a kontrollt Mariupol városa felett. Az ukrán hadsereg az elmúlt nyolc évben jelentősen megerősödött, és miközben a vidéki területeken gyorsan átszáguldhat az orosz hadsereg, a városokat nehéz lesz bevennie. Közben Ukrajna például Javelin-nagyhatalom lett, ami az amerikaiak egyik leghatékonyabb önirányító rakétája földi és alacsonyan repülő célpontok ellen.
Ezzel az a probléma, hogy nem kizárt hosszabb állóháború kialakulása, ami mindkét oldal számára rendkívül költséges. Az ukrán gazdaság nincs jó helyzetben, de ebben a szituációban valószínűleg számíthat a Nyugat pénzügyi támogatására, Oroszország viszont – bármennyire erősödött is a gazdasága – komolyan megsínyli majd a durva szankciókat és a támadás pénzügyi költségét.
Oroszország két módon tudja bekebelezni Ukrajnát. Egyrészt úgy, ha konkrétan elfoglalja, ami nagyon nehezen fog menni. Másrészt úgy, ha a kormány belebukik a háborúba, és egy oroszbarátabb kormány kerül a helyére. Erre sokkal hatékonyabb megoldás lett volna, ha hagyják, hogy Ukrajna fizesse ki a szeparatista területek integrálásának társadalmi és gazdasági kárát, egy átfogó támadás ugyanis inkább egyesíteni szokta a megtámadott felet, nem megosztani.
Az is látszik, hogy még az orosz vezetés csúcsát is meglepte a támadás. Több kormánypárti beszélő fej, oligarcha és nagykövet is úgy fogalmazott az elmúlt napokban, hogy sikerült elkerülni a háború lehetőségét, sőt, volt olyan nyugati újságíró is, akinek az egyik állami tévé szerkesztője azt írta üzenetben Putyin beszéde alatt:
A főnök megment.
Vlagyimir Putyin 22 éves uralma alatt szinte végig ravasz, sokszor kegyetlen, de rendkívül óvatos vezető volt. Ennek a mai támadással vége, ugyanis ez Putyin karrierjének legkockázatosabb húzása.
Az orosz elnök a legtöbb beszámoló szerint rendkívül elszigetelt lett a világtól az utóbbi években. Az autokráciák természetes része, hogy a vezető egy idő után egyre kevesebb ellenvéleményt hall, Putyin pedig a legenda szerint nem használ számítógépet, de nagyon sokat nézi az orosz állami tévét. Van a propagandának öngerjesztő hatása is, amelyben a vezetők által kitalált, később sokszor visszamondott elméletek utólag meggyőzik őket a saját igazukról.
Részben ez történhetett Vlagyimir Putyinnal is, aki egészen extrém módon paranoid volt a járvánnyal kapcsolatban, és a szélsőségekig vitte a társadalmi távolságtartást. Nehéz úgy racionális döntéseket hozni, ha alapvetően tévesen értelmezzük a tényeket, vagy eleve nem igaz állítások jutnak el hozzánk tényként. Ennek az elszigeteltségnek a csúcsa volt az a tévés produkció is, amelyben Putyin az ország legerősebb embereit feleltette.
Azt viszont nem igazán lehet tudni, mi következik ezután. Már csak azért sem, mert a hidegfejű, racionális elemzők nagy része eleve nem gondolta, hogy eljutunk idáig.
