Csütörtökön arra ébredt a világ, hogy elindult Ukrajna orosz inváziója. Hogy ez mennyire nem váratlan esemény, azt jól mutatja, hogy az oroszok már tavaly októberben hatalmas csapatösszevonásokat hajtottak végre Ukrajna határainál, sőt valójában már 2021 áprilisában megkezdődtek a csapatösszevonások az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött területek közelében.
Igaz, akkor – közel egy évvel ezelőtt – az ukrán vezérkari főnök a kijevi parlamentben mindössze huszonhét zászlóaljról beszélt, ami nagyjából tizenötezer katonát jelenthetett. Ugyanekkor nyugati források még csak három-négyezer orosz katona összevonásáról beszéltek.
A 24.hu által megkérdezett szakértők egyetértettek abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a jelenlegi történéseket harmincéves történeti keretbe helyezi, azaz a csütörtökön elindult háború – Putyin értelmezésében – egészen a Szovjetunió felbomlásáig visszavezethető.
Deák András Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos főmunkatársa lapunknak azt mondta, amikor felbomlott a Szovjetunió, voltak mindenféle ígéretek, hogy béke lesz, ám ehhez képest a NATO tényleg olyan szinten terjeszkedett az orosz határok fele, ami tolerálhatatlanná vált az oroszok számára.
Az orosz vezetés harminc éven át újra és újra elmondta, hogy ez nem jó, nem akarják, de a folyamat zajlott tovább, és egész egyszerűen elfogyott a türelem
– fogalmazott Deák András. Az orosz fél tehát most úgy ítélhette meg, hogy a szavak, és a kis tettek már nem elegendőek, és valami nagyot kell lépniük, hogy megmutassák, ők ezt nem akarják.
Jójárt Krisztián, aki szintén az NKE Stratégiai Védelmi Intézet kutatója, hasonlóan látta a helyzetet. Szerinte Putyin célja nyilvánvalóan az, hogy Ukrajna a továbbiakban ne keresse jövőjét a nyugati integrációban, és ne lehessen NATO-tag. Az orosz vezetés az elmúlt években végig azt látta, hogy a katonai együttműködés egyre inkább elmélyül Ukrajna és az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia és további nyugati országok között.
Jójárt Krisztián szerint ugyanakkor most már egyáltalán nem cél, hogy Ukrajnát visszakényszerítsék az orosz érdekszférába. Azt viszont mindenképp ki akarják kényszeríteni, hogy Ukrajna vállaljon semleges státuszt. Orosz külpolitikai szakértők már hónapok óta értekeznek arról, hogy talán a finn modell elfogadható lehetne az orosz vezetés számára. Ha Ukrajna alkotmányában vállalná
- a semleges státuszt,
- azt, hogy nem törekszik nyugati integrációra,
- nem tesz szert bizonyos fegyverekre, illetve a NATO-országok katonai infrastruktúrájára,
- az jó eséllyel elegendő lenne az elmozdulásra. Ez azonban eddig is az ukrán szuverenitás feladását jelentette volna.
- A szakértők szerint most éppen ennek a kikényszerítése zajlik katonai erővel.
Jójárt Krisztián azt mondta, hogy a hajlandóság mind az Egyesült Államok, mind a NATO részéről az utolsó pillanatig megvolt, hogy tárgyaljanak Oroszország biztonsági garanciaköveteléseiről. Gyakorlatilag az utolsó napokig égtek a diplomáciai vonalak. Emmanuel Macron francia elnök is megpróbált közvetíteni, Joe Biden amerikai elnök sem zárkózott el attól, hogy sort kerítsen egy személyes találkozóra Vlagyimir Putyinnal. A szakember emlékeztetett: éppen a Kreml mondta ki, hogy a találkozó nem időszerű.
Egyedül a putyini vezetés döntötte el, hogy erre az útra lép, senki más nem korlátozta az orosz mozgásteret. Ők maguknak szűkítették le a pályát arra, hogy a diplomáciai út nem járható, itt kizárólag katonai erővel próbálják meg az érdekeiket érvényesíteni
– árnyalta a képet Jójárt Krisztián.
Deák András úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzet a nyugati szankciók ellenére nem szűkíti Putyin orosz elnök mozgásterét. A kutató felidézte, hogy a második világháborúban Japán azért lett vesztes, mert nem kapott elég olajat. Az ilyen embargós intézkedéseknek döntő szerepe lehet egy háború kimenetelében, csakhogy Oroszországgal szemben ilyen lehetőség nincs.
Nem nagyon tudnak Nyugaton olyan szankciót hozni, ami megállítaná Putyint. Ez most végig fog menni katonailag úgy, ahogy ő ezt elképzelte, vagy ahogy a katonai realitások ezt lehetővé teszik
– mondta Deák András.
A szakértő úgy látta, ha Putyin elnökön múlik, akkor a háború gyors kimenetelére lehet számítani. Ez akkor fordulhat másképp, ha Ukrajna tartósan a városokban rendezkedik be a védelemre. Ebben az esetben elhúzódó, intenzív és véres háború következhet. Szerinte az, hogy az orosz lakosság hogyan fog reagálni a háborúra, egyáltalán nem egyértelmű, a hadviselés nem feltétlenül hoz népszerűséget Putyinnak. Egy háborúnak egyértelműen súlyos költségei vannak akár gazdasági, akár katonai értelemben, és mindkettő hatással lehet az orosz lakosságra is – mondta.
Másfelől a nyugati szankciók hatékonysága több okból is kétséges. Az a tény, hogy az orosz gáz- ás olajszállítás leállítása fizikai értelemben lehetséges, mindenképpen fékező, bénító hatású, főleg az európai unió szankciós politikáját illetően – vélekedett Deák András. Szerinte az oroszok mindenképpen talonba fogják tartani, hogy az Európai Unió ne hozzon nagyon durva szankciókat, mert akkor oda a gáz- is olajszállítás.
Deák András szerint ugyan van lehetőség arra, hogy az oroszok elzárják a gáz és az olaj útját, de akár Ukrajna is megteheti, hogy nem vállalja tovább az orosz nyersanyag tranzitálását.
A szakértők egyetértettek abban, hogy az oroszok részéről ez a megoldás kevésbé valószínű. Az orosz gáz- és olajszállítások nagy része hosszú távú szerződés alapján áll. A rövidtávú ügyleteket az oroszok már korábban leállították, ám a hosszabb távú szerződések megszegése súlyos következményekkel járhat Oroszország számára is. Deák szerint ezekben a szerződésekben van olyan klauzula, amely szerint, ha az orosz fél nem szállítja a szerződésben rögzített mennyiséget, akkor a le nem szállított mennyiség árát ki kell fizetne a vevőnek. Azaz ebben az esetben az oroszoknak kell kifizetniük azt összeget, amibe a nyersanyag a nyugati partnereknek került volna – magyarázta Deák András.
Hozzátette: ahhoz hogy az oroszok ne szállítsanak, vis majort kellene jelenteniük. Ilyesmi viszont akkor képzelhető el, ha a harci cselekmények az ukrán infrastruktúrát elérik.
Jójárt Krisztián szerint mivel 2014 óta élnek komoly szankciók Oroszországgal szemben, jól látható, hogy ezek elrettentő hatása korlátozott volt, hiszen Oroszország ennek ellenére megtámadta Ukrajnát.
Innentől kezdve nem gondolom, hogy az orosz vezetés bármit változtatna
– mondta.
A várható menekültek útvonaláról és létszámáráról megoszlanak a vélemények az elemzők között. Jójárt Krisztián úgy látta, pontos létszámot nehéz jósolni, mert ez annak a függvénye lesz, hogy mennyire húzódnak el ezek a harcok, sor kerül-e esetleg városok elfoglalására vagy bekerítésére.
Azt már csütörtökön reggel látni lehetett, hogy a kijevi lakosság megindult Nyugat-Ukrajna irányába. Azt azonban nem lehet tudni, a menekülők meg is állnak-e ott. Ha a harcok nem terjednek ki Ukrajna egészére, és nem eszkalálódnak, akkor jó eséllyel nagyobb részt csak az ország nyugati területeire menekül át a civil lakosság nagy számban.
Tekintettel azonban arra, hogy Lengyelországban több milliós ukrán diaszpóra él, a menekültek fő célpontja valószínűleg Lengyelország lesz. A lengyelek készülnek is erre.
Szlovákia a nyelvi rokonság miatt szintén vonzó célpont lehet, ahogy Magyarország is az Ukrajnában élő nagy lélekszámú magyar kisebbség miatt.
Magyarországon már ma is több tízezres számban élnek ukrán vendégmunkások, természetes, hogy ők a családtagjaikat is ide próbálják majd kimenekíteni – mondta Jójárt Krisztán, aki üdvözölte Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerdai bejelentését, amely szerint a Magyar Honvédség felkészült az ukrajnai menekültek fogadására és méltó körülmények közötti elszállásolására.
Deák András lapunk kérdésre azt mondta, inkább belső menekültekre számít nagyobb számban, és szerinte nagyon kevesen próbálnak majd Nyugat-Európa felé távozni. Szerinte ebben akkor lehet változás, ha nagyon heves utca harcok alakulnak ki. Ha például tüzérséggel támadnának nagyobb városokat úgy, hogy nem számolnak a civil áldozatokkal, akkor akár milliók érkezésére is fel kell készülni.
