Kilencven éves korában elhunyt a Nobel-békedíjas Desmond Tutu érsek, aki Nelson Mandelával együtt nagy szerepet játszott a dél-afrikai apartheid-rendszer lebontásában – írta a BBCNews.
– Desmond Tutu egy ikonikus lelki vezető, apartheid-ellenes aktivista és emberi jogi harcos, aki nagy szerepet játszott Dél-Afrika felszabadításában – méltatta Cyril Ramaphosa, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke Tutu munkásságát.
Desmond Tutu élete
Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született a Johannesburgtól nyugatra fekvő Klerksdorpban, egy metodista iskola igazgatójának fiaként. A családnak nem volt pénze arra, hogy orvosi tanulmányokat folytasson, ahogyan szerette volna. Tanárnak tanult, és hamarosan a teológia felé fordult. Harmincéves korában az anglikán egyház papja lett, és a londoni King’s College-ba indult további tanulmányok folytatására. Évekkel később, 1975-ben visszatért a zűrzavaros Dél-Afrikába. Rá egy évre a kis hegyi királyság, Lesotho püspöke lett. Két év múlva visszatért Johannesburgba, hogy a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának (SACC) apartheidellenes kampányát vezesse. Hamarosan hírnevet szerzett az apartheid szókimondó elítélésével, növekvő nemzetközi hírneve miatt a kormány élesen bírálta. A megtorlás jegyében 1980-ban és 1981-ben elvették tőle az útlevelét.
A békés eszközökkel történő változás érdekében tett lankadatlan erőfeszítéseiért 1984-ben Nobel-békedíjat kapott. Johannesburg püspökeként eltöltött két év után, 1986-ban, amikor az erőszak tetőfokára hágott, Tutut Fokváros érsekévé választották. A fehér kisebbség uralmának utolsó éveiben Tutu újra és újra szankciókra szólított fel, tiltakozó felvonulásokat vezetett, és szószékét használta fel a fokozódó állami elnyomás ellen.
A fekete vezetők szabadon bocsátása és Nelson Mandela első demokratikus elnökké választása után Tutu új szerepet vállalt az ország Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) elnökeként. A bizottság az apartheid atrocitásait vizsgálta, és Tutu a megbékélésért könyörgött a dél-afrikaiaknak – feketéknek és fehéreknek egyaránt -, gyakran sírva fakadt, amikor az áldozatok tanúskodtak.
Később szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát. 2013 májusában Tutu megvonta támogatását a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszustól – Mandela pártjától -, és Dél-Afrikát “a világ legegyenlőtlenebb társadalmának” nevezte. Szókimondó kritikusa volt Jacob Zuma korábbi dél-afrikai elnöknek, aki 2018-ban számos korrupciós botrány miatt lemondásra kényszerült, és továbbra is bírósági eljárás alatt áll.
Tutu azért is dolgozott, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, az AIDS-re és a demokrácia hiányára a fejlődő országokban. Társadalmi kérdésekben liberális nézeteket vallott, egyben arra biztatta a férfiakat, hogy álljanak ki a nők jogaiért. A közelmúltban, a koronavírus világjárvány idején azt mondta, többet kell tenni annak érdekében, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok gyorsabban hozzáférjenek a Covid-19 vakcinákhoz, diagnosztikai eszközökhöz és kezeléshez.
