A francia állam magára vállalja a La Manche-csatornába fulladt áldozatok temetését – jelentette be Párizsban a belügyminiszter, Gérald Darmanin. Szükség esetén annak a költségeit is vállalják, ha a családok szeretnék a hazájukba szállíttatni a holttesteket.
Az embercsempészek által használt lélekvesztőn feltehetően 27 ember halt meg november 24-én. (Korábban ennél nagyobb számokról is írt a sajtó, de így is a menekültek által megkísérelt, legtöbb áldozatot követelő átkelési kísérletről van szó a La Manche-on.) Az első áldozatot pár napja azonosították – egy kurd menyasszony próbált gumicsónakon bejutni Angliába, hogy csatlakozhasson a szigetországban lévő vőlegényéhez. Ám nem érte el a brit partokat.
Időközben az eset két túlélője is megszólalt. Egyikük egy kurd hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, hívták a brit és a francia hatóságokat is, amikor süllyedni kezdtek, de senki sem segített nekik. Az állítást a brit hatóságok cáfolták. Viszont a másik túlélő azt mondta, tényleg telefonáltak, de a mobiljaikat elöntötte a víz, mire megadhatták volna a pontos helyzetüket, így nem is segíthettek volna rajtuk a mentőalakulatok. Vagyis a két túlélő egymást is cáfolta a BBC szerint. Az ügyben a francia hatóságok is vizsgálatot indítottak – ez hivatott kideríteni, hogy a valószínűleg Belaruszon keresztül Franciaországba érkezett, feltehetően kurd túlélő igazat mondott-e, amikor a brit és a francia hatóságokat vádolta – írja a jobboldali Le Figaro.
A francia hatóságok kedden este lecsaptak arra a Dunkerque-nél lévő illegális táborra is, ahonnan a tragédia áldozatai Anglia felé indultak november 24-én, s ahol főleg illegális bevándorlók tartózkodtak. Az ott lévőket különböző menekültszállásokra szállították, holmijaikat pedig vegyvédelmi ruhába öltözött rendvédelmisek távolították el a helyszínről.
A brit Guardian szerint a dunkerque-i illegális tábor létszáma az elmúlt időben ugrott meg drasztikusan, négyszázról körülbelül ezer főre, miután Belarusz iraki és más közel-keleti menekülteket terelt a lengyel határra. Közülük sokan eljutottak a La Manche-csatorna francia oldalára, feltehetően még azelőtt, hogy a lengyel–belarusz határvidéken Varsó rendkívüli állapotot vezetett volna be.
A La Manche környékén működő embercsempészek egyes speciális eszközöket Németországban szereznek be – derült ki a CNN riportjából. Így valóban nemzetközi együttműködésre lenne szükség az áldatlan állapotok megszüntetésére – hiszen Lengyelországtól Németországon át a Benelux államokig és Franciaországig számos országot érint közvetve vagy közvetlenül a mostani menekültválság.
Ezzel egybehangzóan nyilatkozott a német belügyminisztérium parlamenti államtitkára is. Stephan Mayer azt sürgette, hogy az Európai Unió és Nagy-Britannia mielőbb kössön megállapodást a migránsok helyzetének rendezéséről. A német illetékes a franciák kezdeményezésére Calais-ba összehívott rendkívüli tanácskozás után beszélt erről – a válságülést azután tartották, hogy bekövetkezett a 27 áldozatot követelő tragédia a La Manche-on.
Ez volt az a menekültügyi válságtanács, amelyre sok mindenkit meghívtak a franciák, csak éppen a brit belügyminisztert nem. Pontosabban lemondták a meghívását. Erre komoly okuk volt, hiszen London folyamatosan provokálta Párizst az elmúlt napokban. De ne szaladjunk ennyire előre: az alapkérdés ugyanis az, hogy miért nem elég a megfelelő a szabályozás a francia–brit partvidéken?
A francia elnökválasztás mérsékelt jobboldali elnökjelöltjelöltjeinek utolsó előválasztási vitáján kedden este nem véletlenül kérdezték Michel Barnier-t a France2 tévécsatorna riporterei: miért nem tárgyalt még az EU főtárgyalójaként a britekkel a menekültkérdés rendezéséről? Barnier volt ugyanis az, aki az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésekor az uniós delegációt vezette.
Barnier elmondta: erre négyéves főtárgyalói tevékenysége során nem lett volna módja, ugyanis a kérdést egy bilaterális, brit–francia szerződés szabályozta. Ezzel utalt a 2003-as Le Touquet-i egyezményre, amely 2004-ben lépett életbe, miután brit kérésre 2002-ben felszámoltak egy vöröskeresztes menekülttábort a franciák a saját oldalukon. (A britek követelése az volt, hogy a tábor ne vonzzon újabb, Angliába bejutni akarókat a határra – a franciák pedig eleget tettek a kérésnek.)
A britek alapvetően migránsellenes politikája miatt a francia oldalon egy hatalmas illegális „Dzsungel” alakult ki korábban. Ezt a körülbelül 10 ezer fős illegális „települést” 2016-ban számolta fel Párizs. Abban is megegyeztek Le Touquet-ban 2003-ban, hogy a franciák a brit oldalon, a britek pedig a francia oldalon állítanak fel bevándorlási központokat. A francia belügyminiszter szerint azonban nem ezzel az egyezménnyel van baj, hiszen ez a legális bevándorlást szabályozza, miközben a problémát az illegális migránsok okozzák, és erre nincs megfelelő szabályozás. Ezt most a 27 áldozatot követelő tragédia is bizonyította.
A franciák közben elnökválasztásra készülnek, és az első számú téma ott is a bevándorlás. Így a britek beavatkozására végképp nincs szüksége a hivatalos francia politikának, de még a mérsékelt ellenzéknek sem. Ugyanis jelenleg két szélsőjobboldali jelölt, Marine Le Pen és a kedden hivatalosan is ringbe szálló Éric Zemmour a két legesélyesebb kihívója Emmanuel Macron jelenlegi államfőnek.
Xavier Bertrand, a jobboldali elnökjelöltségre szintén pályázó mérsékelt politikus viszont álszentséggel vádolta a briteket. Szerinte Boris Johnson korábban már megvezette a franciákat a halászati ügyekben, most pedig a migránsok ügyében is ezt teszi velük. Ezért szerinte nem kellene a továbbiakban tartania magát Franciaországnak a Le Touquet-i egyezményhez, hanem a migránsokat kompra kéne rakni, és foglalkozzanak velük a továbbiakban a britek. Így – mondta Bertrand – el lehetne érni, hogy Boris Johnson tárgyalóasztalhoz üljön.
Hogy Bertrand-nak lesz-e esélye megvalósítani programját, az kérdéses, egyelőre még a saját irányzatán, a gaullista mérsékelt jobboldalon is meg kell küzdenie egy előválasztáson az elnökjelölésért. Bár Bertrand ötlete túlzó, a hivatalos Párizs sem javasol alapvetően mást. Darmanin belügyminiszter is valamiféle legális utat biztosítana a menekülteknek az Egyesült Királyság felé. A brit sajtó is felhívja a figyelmet arra, hogy sok menekült a nyelvtudás vagy a családi kapcsolatok miatt egyszerűen nem akar Franciaországban maradni. A francia javaslatok a „biztonságos angliai folyosó” mellett a kísérő nélküli kiskorúaknak is megengednék, hogy csatlakozzanak a szigetországban lévő rokonaikhoz.
Amiben viszont biztosak a franciák, hogy visszautasítják a brit javaslatokat. Nevezetesen Boris Johnson elképzelését arról, hogy a brit partokhoz közelítő csónakokat az angolok visszafordítanák a nyílt vízre.
Az elnökválasztás miatt a hangulat eleve felfokozott a franciáknál. A hivatalban lévő Macron elnök és kormánya igyekszik rálicitálni a jobboldali ellenzékre. Az európai ügyekkel foglalkozó miniszter, Clément Beaune szerint például a brit gazdasági modell „kvázi modern rabszolgaságot” vagy legalábbis nagyon erőteljes „illegális munkavállalást” jelent. Szerinte az vonzza a csónakokkal Angliába igyekvő bevándorlókat, hogy az Egyesült Királyságban a migránsok bármiféle személyazonosító igazolvány nélkül munkát vállalhatnak. Ezért Beaune a megfelelő brit törvények módosítását követelte. De nemcsak a személy igazolvány hiánya idegesíti a franciákat. Leginkább az a bajuk, hogy nincs legalális útja-módja annak, hogy bejussanak az Egyesült Királyságba a menekültek, akiknek a státuszát szerintük a szigetországban kellene megvizsgálni. A franciák szerint a brit politika azért álszent, mert egyrészt illegalitásra ösztönöz a munkavállalás szabályozatlanságával, másrészt a legális bevándorlást ellehetetlenítik – így kétféleképpen is a törvényszegésre ösztökélik a migránsokat.
A briteknél egészen másképp viszonyulnak a La Manche-on bekövetkezett tragédiához és általában a migrációhoz. A bevándorló családból származó Priti Patel belügyminiszter migránsellenes szólamokat hangoztatott a napokban az alsóházban, amikor a La Manche-csatornába fulladt menekültekről beszélt. A brit álláspont szerint, aki illegálisan érkezik az országba, azt nem kívánják befogadni. Patel szavai azért is kelthettek megütközést, mert családja Indiából először Afrikába, majd Ugandából Angliába „migrált”, ehhez képest a brit konzervatívok szeretik őt a nyilvánosság elé állítani, amikor idegenellenes álláspontjukat próbálják érvényesíteni.
Ám a BBC és a CNN által megszólaltatott emberjogi szakértők szerint a brit kormány álláspontja ütközik a London által is aláírt menekültügyi egyezményekkel. Az Egyesült Királyság ugyanis a szerint válogatna a menekültek között, hogy ki hogyan érkezett az országba, amit elvben nem tehetne meg. A britek a belügyminiszter tervei szerint megpróbálnák a csónakokkal közelítő migránsokat a saját vizeikről visszaszorítani, amit viszont – mint láttuk – Franciaország nem fogad el, ráadásul Darmanin belügyminiszter szerint így a britek emberéletekkel játszanak. A britek ugyanakkor azt állítják, csak akkor tennének ilyet, ha nem kockáztatnának ezzel életeket.
Boris Johnson tisztában lehetett azzal, hogy ezt a provokációt a franciák nem fogadhatják el, nyilván ragaszkodnak a saját szuverenitásukhoz. Ezért a brit politikus a levelére választ sem várva azonnal nyilvánosságra is hozta azt, beismerve ezzel, hogy valójában csak hecceli a franciákat. Johnson – Patelhez hasonlóan – azt is kinyilvánította, hogy azonnal visszaküldené a brit partokon landoló illegális migránsokat.
Emiatt nem hívta meg a párizsi kormány a brit belügyminisztert a hétvégi tanácskozásra, amelyen Macron elítélte Johnson módszereit, amellyel a migránsválságot kezeli. A francia belügyminiszter pedig úgy fogalmazott: Johnson lépése csupán szemfényvesztés, egyúttal a menekültügy kigúnyolása. Itt elsősorban arra a kitételre gondolt, hogy a franciáknak minden menekültet vissza kellene tartaniuk.
Johnson lépését tehát a brit és a francia közvélemény is felháborodással fogadta. A Guardian publicistája, Simon Jenkins szerint például az, hogy Johnson „macsó” pozícióból inzultája a franciákat, csak rontja a helyzetet, és feleslegesen élezi ki a viszonyt London legközelebbi kontinentális szomszédjával.
A franciák egyébként békülékenyebb hangot ütöttek meg e hét elején, a BBC értesülései szerint hajlandók lennének visszafogadni Angliából menekülteket – ezzel is üzenve a migránsoknak, hogy nem érdemes próbálkozniuk az életveszélyes illegális bejutással a szigetországba. A briteknél amúgy is gyakran hangoztatott álláspont: Franciaország jogállam és biztonságos menedéknek számít a menekültstátuszra várók számára, ezért Nagy-Britannia nyugodtan visszaküldhetné a hozzá érkezőket, akiknek a kérelmeit a franciák bírálhatnák el.
Ez azonban csak akkor lenne így a BBC szerint, ha Nagy-Britannia uniós tagállam lenne, mert akkor a Dublin III-egyezmény szerint eljárva az első biztonságos országba visszatoloncolhatnák a menekülteket. Ám az Egyesült Királyságnak most a nemzetközi jog szerint be kellene fogadnia a migránsokat, ha elérték a brit felségterületet – írja a BBC. A franciák nyitottak a kompromisszumra: Jean Castex miniszterelnök állítólag levelet ír brit kollégájának, amelyben felajánlja, hogy kössenek egy „kiegyensúlyozott egyezményt” az illegális bevándorlásról. Sőt, ezt a megállapodást az Európai Uniónak és Nagy-Britanniának kellene megkötnie.
Összegezve a helyzetet, a mostani válság nem jött jól Johnsonnak: egyrészt nem vált valóra az álma, hogy a brexittel Nagy-Britannia visszaveszi az ellenőrzést a bevándorlás fölött, ráadásul a franciák Johnson viselkedése miatt most még eltökéltebbek, mint korábban. Mostantól Nagy-Britanniának aligha lesz esélye egyedül Párizsra nyomást gyakorolni (mint eddig tette az EU tagjaként), hanem most már egy egységes kontinentális-uniós tárgyalópartnerrel kell szembenéznie, ha a jövőben szeretné újraszabályoztatni a bevándorlás ügyét.
Közben mélypontra süllyedt Johnson népszerűsége a YouGov.co.uk közvélemény-kutatása szerint. A brexit okozta katasztrofális helyzetek, ellátási nehézségek, az infláció meglódulása, a konzervatív pártot megrázó botránysorozatok után a kormányzó toryk, azaz konzervatívok miniszterelnökét a megkérdezettek 64 százaléka ítéli meg negatívan, és mindössze 29 százaléka nyilatkozott róla pozitívan.
A Guardian szerint Johnson kabinetje egyre fegyelmezetlenebb és kompetenciahiánnyal küzd. A miniszterelnöki kabinet aligha konzultált a külügyminisztériummal, mielőtt nyilvánosságra hozták volna a franciáknak szóló levelet. London érezhetően egyre hátrányosabb helyzetbe kerül az EU-val szemben nemcsak a migráció, hanem a közös piac ügyében is. Vagyis a brexit nem erősítette, hanem gyengítette az országot – Johnson ígéretei ellenére.
