Az Oroszország-szakértő szerint közös érdeke lenne az Európai Uniónak és Oroszországnak az együttműködés, de erre egyelőre esély sincs. Sz. Bíró Zoltán a Népszavának azt mondja, Angela Merkel és Emmanuel Macron javaslata a párbeszéd felújítására azért bukott el az EU-ban, mert előkészítetlen volt, a Kreml a Krím elcsatolása óta pedig semmit sem tett a kapcsolatok javításáért. Sőt.
Ilyen körülmények között a francia-német javaslat jutalmazásnak tűnhetett volna, amit Oroszország semmivel sem érdemelt ki. Az meglepte, hogy Orbán Viktor sem állt mögé. Azt feltételezi, a kormányfő talán úgy láthatta, ez már túl magas labda lenne, amit a nyugatiak és a magyar ellenzék is azonnal leütne, mondván, itt az újabb bizonyíték, hogy a magyar kormány Moszkva trójai falova.
A javaslatot a német kancellárnál ezt az magyarázhatja, hogy távozásakor rendezettebb viszonyt hagyna hátra Oroszországgal, illetve az is, hogy a
szankciós politika legnagyobb terhét Németország viseli és a német üzleti körök folyamatosan nyomás alatt tartják a politikai vezetést.
A francia elnök Európa vezető politikusa akar lenni, ehhez az orosz viszony rendezését eszköznek tekinti, amihez azonban nincsenek a némethez mérhető gazdasági érdekek. Az interjúban előkerül az Északi Áramlat 2 és Európa energetikai függősége, ami a szakértő szerint nem vethető össze Amerika olajfüggőségével Szaúd-Arábiától, mert
az oroszországi belső helyzet romlása, a kiépülő autokrácia nem tekinthető kizárólag orosz belügynek, már csak azért sem, mert Moszkva – ellentétben Szaúd-Arábiával – számos nagyon fontos, az emberi és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi dokumentumot írt alá, amikhez mégiscsak tartania kellene magát.
Ehhez jön a stratégai szembenállás, ami miatt Moszkva kockázatot jelent a nyugatnak, míg a szaúdiak nem. Sz. Bíró Zoltán retorikai fogásnak tartja, hogy Vlagyimir Putyin szerint a szankciós politika erősítette az orosz gazdaságot, és úgy véli, az orosz elnök által a napokban aláírt új nemzetbiztonsági stratégia olyan, mint egyfajta politikai végrendelet.
Tele van ideologikus tartalmakkal, erősen konzervatív, tradicionalista toposzokkal. Átfogó ideológiai, erkölcsi és kulturális háborút hirdet a nyugattal és a nyugati hatásokkal szemben. Most teljesedik ki az a 2012-ben jelentkező ideológiai fordulat, amivel Putyin magát először tette meg az európai hagyományos értékek védelmezőjévé.
