A hamarosan hivatalba lépő iráni elnök, a 61 éves Ebrahim Raiszi magabiztos fölénnyel nyerte a múlt heti iráni elnökválasztást. Raiszi a konzervatív, keményvonalas politikusok közé tartozik. Haszan Róháni, a most leköszönő államfő – aki két cikluson át, nyolc évig kormányozta az országot – mérsékelt, centrista politikát folytatott, ami megfelelt a konzervatív síita klérus és a nyugat felé tájékozódó, értelmiségi, városi lakosság igényeinek is. A konzervatív fordulat azonban borítékolható volt.
Keményvonalasok jöttek, de miért?
Róháni első elnöki ciklusának közepe táján, 2015-ben hozta tető alá az iráni atomalku néven ismertté vált nagyhatalmi megállapodást. Irán vállalta a nukleáris programja erős korlátozását, cserébe azt az ígéretet kapta, hogy feloldják az országgal szemben bevezetett kemény gazdasági szankciókat.
Az atomalku koncepciója az volt, hogy a szankciók feloldásával párhuzamosan beáramló nemzetközi tőke segít megoldani az ország gazdasági nehézségeit. Ez a folyamat 2015 nyarán el is indult, az európai uniós országok lényegében ugrásra készen várták, hogy felosszák a közel-keleti országban megmaradt utolsó szabad szénhidrogén-mezőket. Mindez hatalmas üzlet lehetett volna: német, amerikai, brit, francia és orosz cégek álltak sorban Iránban. 2015 decemberében még Orbán Viktor is megjelent Teheránban egy hatalmas delegáció kíséretében a keleti nyitás politikájának jegyében.
2018-ban aztán a Donald Trump amerikai elnök váratlanul, egyoldalúan felrúgta az egyezményt, és kilépett az Egyesült Államok mellett Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia és Németország által kötött megállapodásból. A 24.hu által megkérdezett iranista, Sárközy Miklós történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense szerint ennek is köze lehet ahhoz, hogy Iránban most a keményvonalas politikai irányzat kerekedett felül.
Az atomalku megbuktatása, a Róháni-féle, nem elszigetelt Irán modelljének az akadályozása, illetve a mérsékelt iráni kormányzat új USA-szankciókkal való szorongatása sok elemzés szerint az egyik fő oka annak, hogy most egy nem éppen mérsékeltnek tűnő elnök lesz Irán vezetője
– magyarázta.
A szankciók nagyarányú gazdasági visszaesést, elszegényedést, drágulást, magas inflációt idéztek elő Iránban, és a gazdasági bajokért sokan Róhánit, valamint a kormányát okolják, mert képtelen volt az atomalkuból remélt bevételeket az iráni gazdaság és társadalom fejlesztésére fordítani. Mindezek mellett komoly korrupciós ügyeket is szemére vetnek a most távozó iráni kabinetnek. A gazdasági bajok fő elszenvedői a társadalom szegényebb rétegei voltak, közülük most sokan Raiszira szavaztak.
A klérus nevelte fel
Ebrahim Raiszi, a megválasztott iráni elnök 1960-ban született az északkelet-iráni Mashad közelében. Mashad konzervatív város, az úgynevezett tizenkettes síita iszlám vallás legfontosabb zarándokhelye Iránban. Raiszi szorosan kötődik a városhoz, ahonnan egyébként a jelenlegi legfőbb vallási vezető, Ali Hamenei is származik.
A megválasztott elnök régi klérusi családból származik, habitusa és neveltetése a vallási hagyományok szerint alakult. Az édesapját korán elvesztette, és voltaképpen a klérus intézményeiben nevelkedett. Az elemi oktatás első hat évétől eltekintve Raiszi mindvégig iszlám vallási kollégiumokban, medreszékben tanult.
Noha az új elnök 61 évesen viszonylag fiatal vezetőnek számít, a politikai pályája közel negyven évre tekint vissza. Sárközy Miklós azt mondja, már fiatalon a ma ismert iráni államhatalmat megalapozó iszlamista forradalom legbelső köréhez tartozott, és bensőséges kapcsolatot ápolt a forradalmi elit ma már idősebb tagjaival. Raiszi és Hamenei nagyajatollah között különleges kapcsolat van. Nem pusztán arról van szó, hogy az új elnök a legfelsőbb vallási vezető favoritja, de korábban tanár-diák kapcsolat is összekötötte őket, viszonyuk családias.
Raiszi konzervatív beágyazottságát jelzi, hogy apósa, Ahmad Alamolhoda, a mashadi Reza imám szentély vallási vezetője az ultrakonzervatívok egyik emblematikus figurája. A most 76 éves Alamolhoda az utóbbi évtizedekben többször exponálta magát, hol arról beszélt, hogy az angol nyelv haszontalan, hol az iráni brit nagykövet ellen intézett éles kirohanást. Ő volt az az imám is, aki tavaly, a koronavírus-járvány idején kategorikusan megtagadta a szentély bezárását, és a járvány okozta rendkívüli helyzetben sem akadályozta meg a híveket, hogy összezsúfolódva imádkozzanak a belső terekben – részletezte Sárközy.
Ebrahim Raiszi vallási tanulmányai során az iszlám jogtudományban mélyedt el, egy évvel az iráni iszlamista forradalom után, 1980-ban, mindössze húszévesen pedig már ügyészként dolgozott Kazvínban és Hamadánban. Később Teherán főügyésze, helyettes államügyész, majd főállamügyész lett. Egy ideje még magasabbra jutott az igazságszolgáltatásban: megválasztásáig Irán főbírájaként dolgozott.
Raiszi 2017-ben egyszer már indult az elnökválasztáson, akkor ő volt az ultrakonzervatívok jelöltje a centrista Róhánival szemben. 38 százalékot kapott, Róháni elnök viszont 57 százalékkal magabiztosan újrázott. Ebrahim Raiszi idén végül minden idők legalacsonyabb választási részvétele mellett 61 százalékkal húzta be az államelnöki posztot. Az alacsony részvételhez hozzájárulhatott az iráni lakosság csendes apátiája: a szakértő szerint a városi, értelmiségi lakosság legnagyobb része egyszerűen nem ment el szavazni, mert a jelöltek között nem volt olyan, akiről úgy gondolta, hogy őket képviselné.
Mások ugyanebből az okból bojkottot hirdettek az elnökválasztás ellen. Azt is érdemes hozzátenni, hogy Raiszi megválasztásával az 1989 óta tartó iráni elnökválasztási ritmus folytatódik, amikor is
Az ingamozgás jegyében most egy konzervatív elnöknek kellett következnie az óvatos reformer Róháni után, ami Raiszi megválasztásával meg is történt.
Noha az elnökválasztáson eredetileg több száz jelölt indult – köztük számos nő –, a végén mindössze hárman maradtak talpon. Ennek hátterében az áll, hogy az elnöki pozícióra viszonylag könnyű jelöltté válni, az Őrök Tanácsa nevű tizenkét fős szervezet feladata azonban a jelöltek jóváhagyása. A testület részben a parlament, de leginkább a legfőbb vallási vezető befolyása alatt áll. Így nem csoda, hogy a konzervatív vallástudósokból álló testület – mint Sárközy mondta – több, Róhánihoz hasonlóan gondolkodó centrista jelöltet, így például Ali Laridzsáni volt iráni parlamenti elnököt is kizárt a jelöltek közül – ezzel Raiszi számára megkönnyítette az elnökválasztást.
Elnök fekete turbánban
„Ebrahim Raiszi életrajzában vannak olyan pontok, amelyek emberi jogi szervezetek vagy a nyugati média komoly kritikáit is kiváltották” – állítja a szakember. 1988-ban állítólag komoly szerepe volt politikai foglyok tömeges kivégzésében – közel ötezer politikai foglyot öltek meg Iránban nem sokkal a tragikus kimenetelű iraki-iráni háború után.
Irán elnyomó igazságszolgáltatásának vezetőjeként Raiszi felügyelte az ország közelmúltjának legszörnyűbb bűncselekményeit. Ezekért kivizsgálást és elszámoltatást érdemel, nem pedig azt, hogy magasabb beosztásba kerüljön
– reagált például a Human Right Watch nemzetközi emberi jogi szervezet az új elnök megválasztására.
Figyelmes szemek számára feltűnő lehet, hogy a leköszönő és az újonnan megválasztott elnök első találkozóján Ebrahim Raiszi fekete, Haszan Róháni pedig fehér turbánt viselt. Ennek oka – magyarázta a 24.hu kérdésére Sárközy Miklós –, hogy a tizenkettes síita klérusnak azok a férfi tagjai, akiket Mohamed próféta leszármazottainak tartanak, fekete turbánt viselhetnek, a többiek pedig fehéret. Sárközy szerint ez ad valamiféle karizmát az új elnöknek, de önmagában a származás nem befolyásolja, hogy ki melyik politikai irányzat követője. Sárközy példaként említi a reformista, liberális nézeteket valló Mohammed Khatami korábbi iráni elnököt, aki szintén fekete turbánt viselt, ám a lehetséges keretek között kifejezetten nyugatos politikát folytatott.
Az iszlám síita ágának azonban sajátos vonása – mások mellett ez is megkülönbözteti őket a szunnitáktól – hogy a közösségek vallási vezetői származási alapon választódnak ki, azok pedig, akiket Mohamed leszármazottaiként tartanak számon, előnyt élveznek e tekintetben. Az 1979-es iszlamista forradalom óta az ország két legfőbb vallási vezetője, Ruholláh Khomeini és a jelenleg regnáló Ali Khamenei a hagyomány szerint egyaránt a próféta leszármazottai közül került ki.
Sárközy megerősítette, vannak olyan – nem megalapozatlan – találgatások, amelyek szerint a most megválasztott elnököt már a legfelsőbb vezetői pozícióra való felkészítésre, azaz saját utódlására szemelte ki a már 81 éves Ali Khamenei.
A legfelsőbb vezető ezzel tulajdonképpen a saját karrierje mintázatát másolná le, hiszen ő is államelnökből lett az ország legfelsőbb vezetője. Habár Sárközy azt is hozzáteszi, eredetileg nem Khamenei lett volna az első nagyajatollah utóda. Ruhollah Khomeini előtt egy Hussein-Ali Montazeri nevű, magas rangú síita vezetőt szemelt ki utódjául. Miután azonban ő kritizálta a politikai foglyok 1988-as tömeges kivégzését, kegyvesztetté vált, és végül házi őrizetben halt meg 2009-ben. (Ez az a véres eseménysor, amelyben az új elnök felelősségét is firtatják.)
Egymillió új munkahely, ingyen kenyér
Ami Raiszi politikai karakterét illeti, Sárközy a 24.hu kérdése azt mondta, vannak populista jegyei, de ilyen ígéreteket mindegyik elnökjelölt tett a rövid kampány során. Mint mondta, az új elnököt jellemzően a szegények tömegei választották meg, akiknek egy sor szociális intézkedést ígért.
A kampányban szó volt mások mellett egymillió új munkahelyről, négymillió új bérlakás építéséről, ingyen kenyérről, ingyen rizsről és egyszámjegyű inflációról
– sorolta az ígéreteket Sárközy Miklós, majd hozzátette, a kampányban külpolitikáról, így az atomalkuról nem esett sok szó.
A szakember ettől függetlenül állítja, Raiszi maga is hajlik az atomalku visszaállítására, noha azt kikötötte, hogy sem a rakétaprogram korlátozásával, sem az Irán által támogatott országokban működő síita milíciák lefegyverzésével nem hajlandó összekötni a nukleáris megállapodás ügyét. Emellett arra is van esély, hogy a nyugati nagyhatalmak és Irán – még az új elnök hivatalba lépése előtt – a következő egy hónapban tető alá hozhatják a megállapodást.
