Lej Cung-zsuj mert nagyot álmodni
Egy, a gyorsuló gyarapodás dicső korszakában fölcseperedett srác késő tizenévesen igazat adott Teng Hsziao-pingnek, a „reform és nyitás” atyjának. A bátor kezdeményezőt széltében-hosszában idézték, hogy „meggazdagodni dicsőség”. Lej Cung-zsuj pedig eltökélte, hogy maga is megpróbál megtollasodni a gazdagodó Kínában. Ő már annak a nemzedéknek a képviselője, aki az internet világában nőtt föl, amikor az e-kereskedelem is villámgyors terjeszkedésnek indult.
Bolti eladóként bújta a kínai webáruházak kínálati oldalait, meggyőződhetett a sebesen változó és bővülő cikklistáról. De gyors fölfutását egy véletlennek köszönhette. Amikor nála is rákérdeztek, hogy tartanak-e a „fehérnépnek” fehérneműt, jó érzékű kereskedőként rávágta: persze! Csak a bejelentkezés után menekült vissza a hirdetésekbe, hogy miről is lehet szó. Hamar fölmérte, hogy miből lehet pénzt csinálni, mivel csábíthatja be a csábítható vevőket.
A kereskedőgyerekből hamarosan gyártó lett. Nemsokára már több mint száz alkalmazott varrta neki a csipkés bugyikat, melltartókat és a további (anyagilag is) rejtett tartalékokat. Aztán „éjféli csáberőként” hirdette a termékeit, nem hiába. Gyors reagálású kezdeményezései valóságos ipari forradalmat indítottak be az egykori rizs- és gabonatermesztő vidéken.
A birodalom gazdasági kapaszkodása ugyanis több százmilliós középréteget varázsolt a napvilágra. Nőtt a fizetőképes kereslet, nőttek az igények. Igaz, Kínában mindig volt mihez igazodni, de amióta nem kötelező egyenzubbonyokat viselni, a divat is alaposan kiszíneződött. A fehérneműk világa is. Ráadásul Kínára időtlen-idők óta a titkolózás, a feudális szemlélet és a hagyományos prüdéria volt a jellemző.
A maoista kulturális forradalom tombolása idején ugyan ki foglalkoz(hat)ott ilyen „kapitalista csökevényekkel”? A pornográfiát tiltják, a kommunista pártvezetők időről időre hadat üzennek az „alantas” fenyegetésnek. De amíg a „belsőségek” terén korábban a „minél többet elfedjen” szokásvilága terjedt, ma már mélyre hatóan igazodnának a kereslethez. A fehérneműk megújuló kínálatában is a szexis, az „anyagtakarékos” és a sejtelmesen áttetsző portékák a menők. Lassan egy évtizede a kínai fiatalok és kezdik kimutatni érzékenységüket – vagy érzékiségüket. Lej vásárlóköre is erőteljesen megfiatalodott, míg azelőtt óvatos anyák gondoskodtak leányuk ruhatáráról, ma a vevőik többsége 22-25 év közötti. Ők meg szívesen elidőznek a félig áttetsző, testhez tapadó cikkek gazdag tárházának pultjainál.
Lej Cung-zsun nagybátyja (ma már egyik gyáruk igazgatója) csak somolyog a drámai változásokon. Kezdetben a kényesebb kuncsaftok idegenkedve fogadták a „forradalmian új” termékeket. De lassan ők is igazodtak a gyorsan megújuló trendekhez, és „egyre jobban megszokták, hogy a polcokon nekik, a kasszánál meg nekünk van keresnivalónk”.
Az interneten beszivárgó nyugati módihullámok a felnövekvő generációk körében is szabad (hivatalosan netán szabadosabb) gondolkodást gerjeszthetnek. A lazuló szexuális szokások nyomvonalán a hölgyek is bátrabban léptek előre.
A finnyásabb fiatal felnőttek igényei is meredeken nőnek. Persze a kívánatos kínálat olykor fejtörést is okozhat. Nemrég egy frissiben házasodott ifjú ara azért adta be a válókeresetet, mert a nászéjszakán kellett rádöbbennie, hogy az esküvőjére neki ajándékozott melltartóját férje két számmal nagyobbra kalibrálta. A meglepetés meglepetést okozott.
Ismernie kellett a méreteimet! De lehet, hogy csak meg akart alázni
– panaszkodott a hölgy. Arra gyanakodhatott, hogy talán egy esetleges riválissal keverhette össze a számozást a vőlegény.
A magát elcsábítva és elhagyatva érző szomorkás fickó most kezdhet mindent elölről. A dolognak híre ment, így nem lesz könnyű dolga. Ráadásul a Kínában nemrég végzett országos népszámlálás nagy késve közzétett adatai is megerősítették, hogy a birodalomban változatlanul több fiúgyermek születik, mint lány. A folyvást elöregedő társadalomban 111 srácra alig 100 kislány jut, általában jó harminc millió magányos fiatalember hiába próbálkozna párt találni magának.
A rizses kommuna ipari forradalma
A ma már harminc fölötti, lófarkas és baseball-sapkás Lej forradalmi kezdeményezése óta a kuanjüni határban megállás nélkül zakatolnak a varrógépek. A Kelet-kínai-tenger partvidékén, a Jangce deltájában egykor virágzó rizsföldek mezsgyéjén, korszerű gyárak emelkednek. A városvezetés adatai szerint több mint ötszáz gyárukban csak a fehérneműiparból 300 millió dolláros bevétellel számolnak, és több tízezer embernek adnak munkalehetőséget. Azelőtt a milliós lélekszámú megyéből is rengetegen mentek el, hogy vándormunkásként keressék meg a betevőt távoli üzemekben. Sokan panaszkodtak honvágyra. Ma már újra otthonukban dolgozhatnak, nem kell őket nélkülözniük a családtagoknak.
Lej pedig időközben tekintélyes üzletemberré nőtte ki magát. A nála legyártott cikkek 90 százaléka az exportpiacon kel el, a legtöbb Európában és Észak-Amerikában, de a harmadik világban is sorba állnak értük, oda is eljutott a hálószobákban játszott szerepük híre. Igaz, a Közel-Keleten még a hosszabb és mértéktartóbb cuccok kelletik magukat, az Afrikába szánt árukba pedig több színt kellett vinni. A távol-keleti nagy és kis tigrisekben viszont már a holnap trendjeihez illik igazítani a kínálatot. A nagykereskedő legmeglepőbb, egymillió dolláros rendelése egyszer egy rejtélyes egyéni észak-koreai vevőjelölttől érkezett. De aztán a kísérteties kuncsaft a föllángolás után el is tűnt – tán a hazai szigorítások okán vagy egy átnevelőtábor sűrűjében.
A megmaradt árukészletet persze volt hová átcsoportosítani. Aztán beütött a világjárvány, a szállítmányozás és a nyugati kereslet hirtelen elernyedt. Ám a kínaiak hamar lábra álltak – a fejlettebb országok között tavaly csak a Kínai Népköztársaság tudott némi növekedést fölmutatni. A náluk is jobban fönnmaradt távmunka és a több otthon maradás is a fehérneműgyártók kezére játszott. Mintha a többet együtt lévő párok között is föllobbant volna az egymás iránti érzékenység.
Így küzdötte föl magát Lej az alsóneműk felsőházába. Az időközben nagyvárossá nőtt Kuanjün vezetői pedig példát vesznek a merész helyi fiatalemberről. Méghozzá nagy léptékben. Konkrét tervet dolgoztak ki egy 690 hektáros, fehérneműgyártásra összpontosító ipari park létesítésére. Ettől legalább 500 millió dolláros bevételt remélnek. Ide integrálhatják a kutatásra, fejlesztésre és a dizájnra szánt beruházásokat, a termelőüzemeken kívül e-kereskedelmi központot, raktárakat és logisztikai bázist álmodtak meg. Saját reklámjuk szerint már ma is ők elégítik ki a gyorsan duzzadó hazai kereslet több mint kétharmadát. Úgy tűnik, semmi nem akadályozhatja meg, hogy Kuanjün hamarosan a fehérneműk fővárosává váljon.
