A kormányfő Szamizdat 8. címen jelentetett meg újabb eszmefuttatást, melynek témája most az volt, hogy Magyarország miért vétózott legutóbb, amikor az Unió közös állásfoglalást szeretett volna elfogadni az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán.
Az esettel tágabb kontextusban is foglalkoztunk, jelezve, hogy a „szöveg nem volt különösebben erős, egyrészt azt tartalmazta, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez, valamint azt, hogy a Gázából kilőtt rakétákat le kell állítani. Kijelentette viszont azt is, hogy mindkét oldalon túl nagy a civil áldozatok száma, és ez így nem mehet tovább, tűzszünetre van szükség.” Ennek ellenére Magyarország mégis kifogást emelt ellene, és ez elég is volt, hogy ne szülessen meg az állásfoglalás.
Orbán Viktor mindenesetre a döntés okát így világította meg:
Magyarország megvétózta az Európai Unió többségi álláspontját az Izrael elleni rakétatámadások ügyében. Laschet úr, a német kancellári poszt várományosa szerint ez újabb ok arra, hogy az Európai Unió külpolitikájában át kell térni az egyhangú döntéshozatalról a többségire. Ma közös külpolitikai döntést csak egyhangúan lehet hozni, Laschet pedig azt szeretné, ha a jövőben a többség rákényszeríthetné akaratát a kisebbségre. Mindezt az európaiság nevében. Az unió szerződései szerint a legfontosabb kérdésekben, így a külpolitikában teljes egyetértés szükséges. Magyarország tehát az alapszerződés szerint járt el, amikor vétózott.
A gondolatmenetet aztán így folytatta:
Magyarországot európaiatlansággal vádolni, amiért élt a szerződésben biztosított jogával, valójában mélyen európaiatlan.
A francia-német tengely államai köztudottan sok millió muszlim vallású polgárral rendelkeznek, akiknek a véleményét egy demokráciában nem lehet negligálni. De azt is figyelembe kell venni, hogy Közép-Európában, a visegrádi négyek területén – tehát Magyarországon is – csak elenyésző számban élnek ilyen polgárok. Azt is látjuk, hogy a nyugat-európai országok többsége belépett egy posztnemzeti és posztkeresztény életfelfogás korszakába. De azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi ma is a zsidó-keresztény értékek, kultúra és életfelfogás szerint éljük az életünket. Ezért számunkra természetes, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni egy állam, Izrael és egy EU-s szankciós listára helyezett szervezet közé. Akkor sem, ha Laschet elnök úr a francia-német tengely nevében ezt látná helyes uniós külpolitikának. Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy a később csatlakozott közép-európai országok egyenrangú tagjai az Európai Unió közösségének. Nekünk is jogunk van kiállni a meggyőződéseink, a külpolitikai szövetségeseink és a saját érdekeink mellett.
