Egy ország gyászolja Lucas Villát, a kolumbiai egyetemistát, akibe fényes nappal nyolc golyót eresztettek bele ismeretlenek, egy békés tüntetés kellős közepén. Villa életéért napokig küzdöttek az orvosok, de nem tudták megmenteni. Halála újabb olajat öntött a tűzre: Kolumbiában hetek óta forrnak az indulatok, több tízezres tüntetések zárják el a főutakat és bénítják meg az ország gazdaságát. A tüntetők és rendőrök összecsapásainak eddig negyven halálos áldozata és 1800 sérültje van. Emberjogi szervezetek szerint a rendőrök brutálisan lépnek fel a többségében békés tüntetők ellen, míg a rendőrök azzal érvelnek, hogy a békés tüntetők között bőven vannak az utcán fosztogatók is, akik a zűrzavart arra használják, hogy kirámolják az üzleteket vagy törjenek-zúzzanak.
Az indulatok egy ideje már forrtak a kolumbiai társadalomban, de a mostani erőszakhullámot a kormány vitatott adótervei lobbantották lángra. Április közepén jelentette be Iván Duque államfő, hogy részben a szociális segélyprogramok fenntartása érdekében 6,4 milliárd dollárral növelni kell az adóbevételeket. Ez az ország GDP-jének 2 százaléka, tetemes összeg.
Az ötvenmilliós Kolumbiát súlyosan érinti az elhúzódó koronavírus válság, az ország gazdasága csaknem hétszázalékos recesszióba süllyedt, ilyen korábban még soha nem fordult elő. Félmillió vállalkozás ment csődbe, a lakosság 17 százaléka vált munkanélkülivé. Felmérések szerint 23 millió ember már csak napi két étkezést engedhet meg magának, és sokaknak semmilyen megtakarításuk nincs, hogy átvészeljék a válságot. Így nem csoda, hogy hiába keresztelte a kormány Fenntartható Szolidaritás Törvénynek a vitatott adócsomagot, azt heves utálat fogadta. Hiába ígérte az államfő, hogy az adóreform részeként bevezeti az alapjövedelmet a legszegényebbek számára (ez valahol havi 20-150 dollár körül lenne), ez senkit sem hatott meg.
„A szegénység és az éhezés az utóbbi években riasztó méreteket öltött”, mondta a Deutsche Welle spanyol kiadásának Alejandro Rodríguez Llach, a gazdasági egyenlőtlenségek egyik helyi szakértője. A gazdasági helyzetet nem javította, hogy Kolumbia – a többi latin-amerikai országgal ellentétben – korlátozás nélkül befogadta a szomszédos Venezuelából érkező menekülteket, akinek száma lassan eléri a kétmilliót. A menekültek ellátásában azonban az ország többnyire magára maradt, a nemzetközi közösségtől csekkek helyett jobbára csak dicséretek érkeztek.
Fizessen mindenki, de főleg a középosztály
Duque tervének lényege az volt, hogy nagyobb bázisra teríti szét az adófizetést, ám így a középosztály adóterhei is megnőttek volna, illetve azok az alsóközép-középosztálybeliek, akiknek eddig nem kellett adót fizetniük, szintén kötelesek lettek volna hozzájárulni az állam kiadásaihoz. A legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy 2022-től a havi 663 dolláros fizetés után már adózni kellett volna, ez a minimálbér kevesebb, mint háromszorosa (248 dollár), és 2023-tól már a havi 470 dollár is adóköteles lenne. Bevezették volna az áfát a villanyra, a gázra és a vízre is, valamint a temetkezésre is, tovább növelve a családok terheit.
Az adóreform nem hagyta volna sarc nélkül a leggazdagabbakat sem, havi 2700 dolláros fizetés után például szolidaritási adót kellett volna fizetni, nőtt volna a jövedelemadó, az osztalékadó, illetve a vagyonadó is (1,35 millió dollár fölött évi 1 százalékot, 4 millió dollár fölött 2 százalékot kellett volna fizetni). A kormány megemelte volna a benzint terhelő adót és az egyszer használatos műanyagokra is adót vetett volna ki, a gazdaság zöldítése érdekében.
Bár a gazdasági szakértők egy része egyetért azzal, hogy valahogy növelni kell az állam bevételeit, hogy legyen miből finanszírozni a súlyosbodó deficitet, de azzal már nem, hogy ez főleg a középosztály bőrére menjen. Kolumbia már így is Dél-Amerika egyik legegyenlőtlenebb gazdasága, ahol
a társadalom felső 20 százaléka birtokolja a jövedelem 55 százalékát, 80 százaléknak pedig marad a resztli, derül ki a CEPAL, az ENSZ Latin-amerikai és Karib-térséggel Foglalkozó Gazdasági Bizottságának adataiból. A különbségek az utóbbi években tovább nőttek, különösen a nagyvárosokban. Elemzők azt is kiemelik, hogy az adóemelések 74 százaléka az állampolgárokat érintené, a vállalatokra sokkal kevesebb teher hárul.
Adóreformot békeidőben sem egyszerű bevezetnie, de a koronavírus idején felér egy politika öngyilkossággal. Ráadásul Ivan Duque kormányának nincs többsége a parlamentben, sőt az adóemeléseket még saját pártján belül is kétkedve fogadták. Különösen, amikor az ország korábbi (2002-2010) elnök, a még ma is igen befolyásos Álvaro Uribe, a jelenlegi elnök mentora, maga is úgy nyilatkozott, hogy mégsem volt ez olyan jó ötlet.
A külügyminiszter Szijjártóval tárgyalt, aztán lemondott
A kormány végül meghátrált, és május 2-án visszavonta az adóreformot, de ezzel nem sikerült megnyugtatni az embereket. Az utcákon elszabadult az erőszak, a katonaság helikoptereket és páncélozott járműveket is bevetett, könnygázt és helyenként éles lövedéket is használtak. Időközben lemondott a pénzügy-, majd a külügyminiszter, vele – micsoda ómen! – egy nappal a távozása előtt még Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tárgyalt, és egyezményeket írt alá, valamint dicsérte a déli nyitás sikereit.
Időközben a kolumbiai tüntetők már általánosabb célokat fogalmaznak meg: jobb egészségügyet, oktatást és igazságosabb adórendszert követelnek, írja a spanyol El Confidencial. Egy évvel a következő parlamenti és elnökválasztás előtt Duque népszerűsége elérte a mélypontot: már korábban is felrótták neki, hogy a közbiztonság egyre romlik, Bogotában, a fővárosban az emberek 76 százaléka nem érzi magát biztonságban, ez 2019 óta 16 százalékpontos romlás. Vidéken sem jobb a helyzet, fegyveresek módszeresen vadásznak a volt baloldali alakulatok vezetőire – annak ellenére, hogy a 2016-os békemegállapodás a kormány és a FARC (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) nevű szervezet gerillák között a fegyverek letételéért cserében szabad elvonulást ígért –, de gyilkolják a szakszervezeti aktivistákat, és
Az orvosok közben arra hívják fel a figyelmet, hogy Kolumbiában napról napra nő a koronavírusban elhunytak száma (a vírus eddig több mint 76 ezer áldozatot szedett, most naponta négyszáz körüli a halottak száma), és az utcai tömegtüntetések sem segítenek a vírus visszaszorításában. A kórházak lassan elérik a kapacitásaik korlátait, és az utcai erőszak sérültjei végképp nem hiányoznak az amúgy is leterhelt egészségügynek, miközben az oltási kampány is nyögvenyelősen halad. A kialakult feszült helyzetben a kolumbiai futballisták szakszervezete a focimeccsek felfüggesztését kérte a szövetségről, mert a könnygáz már a stadionokba is beszivárog.
