A szerda esti exit pollok alapján Mark Rutte kormánya nagyon megnyerte a holland választásokat. Rutte és a VVD még javítani is tudott az előző voksoláson elért eredményéhez képest, ami kissé meglepő, mivel eleve azért kellett előrehozott választásokat tartani, mert egy botrány miatt szétesett a kormánykoalíció. Íme öt tanulság a holland választásokból:
Stabilitás
Rutte azután mondott le januárban, hogy kitört egy hatalmas botrány, amelyben több ezer családot vádolt meg a kormány alaptalanul azzal, hogy csaltak a gyerekeknek szánt juttatásokkal. Érdekes, hogy Rutte lelépése után a koalíciós kabinet legnagyobb pártja még csak nem is veszített igazán támogatókat. Összesen két kormánytag távozott, egyikük nem is Rutte pártjának tagja volt.
Rutte népszerűsége minden elemző szerint jórészt annak köszönhető, hogy stabilnak tűnik a kormányzása. Miközben a holland kormány járványkezelése megosztó volt – elég csak a karantén elleni utcai tüntetésekre gondolni –, Rutte sikeres maradt a stabil irányító szerepében.
Ez egyébként is remekül illik a politikai karakteréhez. Rutte azért is ennyire sikeres politikus, mert – hasonlóan a magyar miniszterelnökhöz – az átlag holland polgár politikai vágyait célozza meg, sikerrel. A kormány lemondását például úgy jelentette be, hogy biciklire pattant és eltekert Vilmos Sándor királyhoz.
Liberális és baloldali fordulat
Valójában nem Rutte pártja az igazi győztese a mostani választásnak. A VVD maradt ugyan a legnagyobb párt a rendkívül megosztott, tucatnyinál is több pártból álló holland parlamentben, ám a legnagyobbat a Rutte alakulatánál valamivel balosabb liberális párt, a D66 nyerte. A két nagy vesztes pedig Geert Wilders szélsőjobboldali PVV pártja, valamint a kormánykoalíció második legnagyobb tagja, a centrista-konzervatív, de egyre inkább jobbra tolódó CDA lett.
A D66 az előző választások után a negyedik legnagyobb párt volt a holland parlamentben, most a másodikak lehetnek, ha igaz az exit pollok előrejelzése. Wilders pártja eddig a második legnagyobb volt, most a harmadik helyre csúszik vissza. Ennél is komolyabb pofon, hogy a szélsőjobboldal másik pártja, a Wildershez hasonlóan karizmatikus Thierry Baudet Demokrata Fórumja nagyot nőtt, miközben az elmúlt években mindkét párt botrányt botrányra halmozott.
Ezzel folytatódik az a változás, amelyet a német választásokon is láthatunk. A populista jobboldal és a hagyományos jobbközép pártok erősödése – úgy tűnik – megállt, és a politikai ellenreakció jegyében most a liberálisok és a baloldal jön majd föl Európában. A holland parlament két legnagyobb pártja például ugyanabban a frakcióban, a liberális Renew Europe-ban ül az Európai Parlamentben
A szélsőjobb nem találja a mondandóját a koronavírus-járvány közepén
A szélsőjobb visszaesésének egyik nyilvánvaló oka, hogy a koronavírus-járvány közepén az embereket kevésbé érdekli a migráció alapvetően jobboldal által uralt üzenete. Ezt maga Wilders is bevallotta. Szerinte a saját szavazói számára továbbra is ez a legfontosabb ügy, de az átlagszavazót most a koronavírus érdekli.
Valóban nehezebb egyébként a lezárt határok Európájában a tömeges bevándorlás miatt aggódni, de ez nem jelenti azt, hogy a téma később ne térhetne vissza. A szélsőjobb viszont egyelőre nem igazán találja a mondandóját, az elmúlt éveket szinte teljesen az iszlamofóbia és a migráció uralta, ám mostanra mindkét téma sokat veszített a népszerűségéből.
Fiskális változás jöhet
Az Európai Unió számára kifejezetten fontos változás, hogy a jobbközép CDA gyengülésével elvesztheti az állását Wopke Hoekstra, Hollandia pénzügyminisztere. Ez a poszt hagyományosan a második legnagyobb pártnak jár a koalícióban, ami most már a D66 lesz. Ez azért fontos változás, mert a fiskális szigorra egyébként is hajlamos hollandok között Hoekstra volt a legkeményebb. Ő ellenezte leginkább azt a segélycsomagot, amelyet végül elfogadott az EU, és ő ágált leghangosabban a közös adósságvállalás ellen. A távozásával persze nem szűnik meg teljesen a fukar tagországok fukarsága, de talán egy fokkal kevésbé verik majd a fogukhoz a garast.
Két öreg Európában
Mark Rutte Európa egyik legtapasztaltabb politikusa, aki már a negyedik ciklusát kezdi meg. Ha ezt kitölti 2022-ig, ő lesz Hollandia leghosszabb ideig kormányon lévő miniszterelnöke. Angela Merkel visszavonulásával pedig egyetlen európai vezető lesz nála is tapasztaltabb: Orbán Viktor.
Mivel mindketten remekül érzik a választói igényeket, további komoly csaták várhatók közöttük az Európai Tanács csúcsértekezletein. Hollandiában a belpolitika része az, hogy a keleti és déli tagországok miként használják fel a pénzt, amelyet a hollandok nettó befizetőként rájuk bíznak, a fideszes szavazóknak pedig könnyen lehet archetipikus liberálisként mutogatni Ruttét a brüsszeli harcok során. A holland fickó viszont egyelőre nem megy sehova.
