Több ezer kizsákmányolt munkás életébe kerül a katari focivébé

A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) 2013-ban arra figyelmeztette a világot, hogy akár négyezer vendégmunkás életét is követelhetik a 2022-es katari focivébé építkezési munkálatai. Mostanra kiderült, hogy tévedtek. A szám ugyanis jóval magasabb lett.

A Guardian című brit lap által megszerzett hivatalos kormányzati adatok szerint ugyanis eddig már több mint 6500 vendégmunkás halt meg a világ leggazdagabb országának számító Katarban, mióta az arab országnak ítélték a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát, és Katar hatalmas építkezésekbe kezdett.

Ez a szám azonban ennél jóval nagyobb is lehet. Az adatok ugyanis csak öt ázsiai országra – India, Pakisztán, Nepál, Sri-Lanka és Banglades – vonatkoznak, de nem szerepelnek benne a Fülöp-szigetekről vagy Kenyából érkezett vendégmunkások, ahonnan szintén sokan utaztak dolgozni Katarba.

Kapcsolódó

Munkások ezrei haltak meg az elmúlt évtizedben a katari focivébé miatt

Szörnyű statisztika látott napvilágot.

Az elhunyt emberek „nagyon jelentős része” a világbajnokságra készülő infrastruktúra kiépítésén dolgozott, és csak azért voltak az országban, mert Katar elnyerte a focivébé rendezési jogát – jelentette ki a Guardiannek Nick McGeehan jogvédő aktivista. Az országban hét stadiont építettek vagy még építenek a vébére, valamint egy új repülőteret, szállodákat, utakat, tömegközlekedési projekteket, valamint egy egész új várost is.

A hatalmas építkezések miatt özönleni kezdtek a vendégmunkások Katarba: míg 2010-ben másfélmillió migráns dolgozott az országban, a számuk mostanra több mint kétmillióra nőtt. Jogvédő szervezetek szerint Katarban embertelenül bánnak ezekkel a munkavállalókkal, akiket szinte rabszolgasorban tartanak, méltatlan körülmények között, és „úgy kezelik őket, mint az állatokat”.

Modern rabszolgaság

Az akár napi 12 órán át, gyakran a sivatagi hőségben, megfelelő mennyiségű ivóvíz nélkül dolgoztatott vendégmunkások rendszeresen hónapos késéssel kapják meg a fizetésüket, elveszik az útlevelüket és kihasználják őket. Jogvédő szervezetek „kényszermunkaként” jellemezték a gyakorlatot, emlékeztetve arra, hogy sokan akár ezer eurót is fizetnek a munkaközvetítőknek azért, hogy Katarban dolgozhassanak, adósságba verve magukat, és így aztán hitelcsapdába esve kénytelenek elviselni a rossz körülményeket.

Egy 27 éves vendégmunkás még 2013-ban a Guardiannek elmondta, éhesen voltak kénytelenek napi 12 órán dolgozni, és amikor emiatt panaszkodni kezdett, a felettese megverte és elzavarta a munkásszállóról, ahol élt, ráadásul nem fizette ki munkabérét. A férfi hozzátette:

A többi munkásnak kellett ételért könyörögnöm.

Emellett a helyi törvények szerint a munkahelyüket és az országot sem hagyhatták el a munkaadójuk engedélye nélkül. Sokaknak nem adtak hivatalos munkavállalói engedélyt, így gyakorlatilag illegális státuszba kerültek, bármikor letartóztathatták őket a hatóságok, és kiutasíthatták őket az országból anélkül, hogy elmaradt bérüket megkapták volna. Így nem volt más választásuk, mint tovább dolgozni.

A kritikák hatására a katari kormányzat 2015-től kezdve több reformot is bevezetett, és új törvényeket hoztak a vendégmunkások védelmére, 2017-ben pedig egyezményt írtak alá az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetével (ILO) azt ígérve, hogy javítanak a migráns dolgozók helyzetén. Nemzetközi jogvédő szervezetek tavaly azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy az új törvény ellenére továbbra is kihasználják a szegény országból érkezett dolgozókat a katari munkaadók, és a helyzet alig változott.

A katari hatóságok közben nem nagyon szeretnék, ha a világ látná, milyen körülmények között élnek az országban dolgozó vendégmunkások. A WDR német közszolgálati televízió stábja 2019-ban csak rejtett kamerákkal, titokban tudta felvenni nepáli vendégmunkások lakhelyeit, ahol lelakott, csótányokkal teli épületben, kicsi, sötét szobákban nyolcan laktak.

Az ott élők a WDR riporterét figyelmeztették, hogy civilruhás rendőrök és biztonsági őrök járőröznek az épület környékén, akiknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák az újságírókat abban, hogy engedély nélkül interjút készítsenek a vendégmunkásokkal, vagy bemenjenek a táborba. Az ott tapasztalható életkörülmények ugyanis éles ellentétben van azzal, amit a hivatalos engedéllyel dolgozó újságíróknak megmutatnak a katari hatóságok.

A WDR riportjában megemlítették, hogy amikor ők Katarban filmeztek, kollégáik az ARD német közszolgálati televíziótól is ott forgattak a vendégmunkásokról, de nekik a hatóságok csak egy patyolattiszta munkásszállót mutattak meg, ahol csak azokkal a munkásokkal készíthettek interjút, akiket a helyiek választottak ki. A tolmácsuk ráadásul a felettesük volt.

Egyikük sem panaszkodott semmire.

Gyanús szívrohamok

A vendégmunkások eközben életveszélyes körülmények között dolgoznak a sivatagi hőségben, és a halálesetek jelentős része is ezekhez köthető – írta a Guardian. Az elmúlt tíz évben elhunyt több mint 6500 katari vendégmunkás többsége „természetes halált” halt, ami a legtöbbször szívrohamot jelent. A Guardian által megszerzett adatok szerint az indiai, nepáli és bangladesi halottak 69 százalékánál említenek „természetes halált”.

A lap 2019-es cikke szerint sok fiatal munkás alvás közben halt meg, amit ott csak „hirtelen halál szindrómaként” emlegetnek. A legtöbb esetben a hatóságok nem végeznek el boncolást, hogy kiderítsék, pontosan mi is okozta a munkások halálát, annak ellenére, hogy a katari kormányzat által felbérelt nemzetközi ügyvédi iroda 2014-ben „erősen” javasolta, hogy vizsgálják ki, pontosan miért is halnak meg a szívrohamban elhunyt dolgozók.

Kardiológusok szerint egyértelmű, hogy a nagy hőségben történő munkavégzés áll a szívrohamok hátterében, melyek száma jelentősen nőni szokott a melegebb hónapokban. A halottak között ugyanis nagy számban vannak fiatal és életerős férfiak, akik körében a szívroham esélye nagyon kicsi. Erre jutott az ENSZ vizsgálata is 2019-ben, amiben közölték, hogy a Katarban dolgozó vendégmunkások harmada került életveszélybe a nagy hőségben végzett szabadtéri munka miatt.

Egy kenyai munkás a Guardiannek elmondta, hogy két évig dolgozott egy építkezésen Katarban, és a munkaadók rendszeresen arra kényszerítették őket, hogy a tűző napon dolgozzanak. Amikor pedig panaszkodtak, azzal fenyegették meg őket, hogy nem kapnak fizetést, repülőjegyet a hazaútra, és nem adnak nekik élelmet sem.

Jobb meghalni Nepálban

A WDR 2019-es riportjában szereplő adatok szerint a Katarban meghalt nepáli vendégmunkások több mint harmada hirtelen szívroham áldozata lett. A stáb ott volt az egyik munkás temetésén, aki 9 hónappal a kiutazása után hunyt el. Rokonai elmondása szerint a villanyszerelőként építkezéseken dolgozó fiatal férfi teljesen egészséges volt, amikor kiutazott Katarba. Sógora elárulta, a férfi folyamatosan arra panaszkodott, hogy túl nagy hőségben kell dolgoznia.

Ugyanerről számolt be még 2013-ban egy nepáli vendégmunkás felesége a BBC-nek. Manju Dong elmondta, férje a focivébére készülő repülőtér építésén dolgozott, nagyjából 40 ezer forintnak megfelelő bérért, amikor alig 28 évesen meghalt. A nő elmondása szerint férje teljesen egészséges volt, amikor elment Katarba, és ezt az indulás előtt elvégzett orvosi vizsgálat is bizonyította.

A katari munkakörülmények annyira rosszak, hogy az ország neve már szitokszóvá vált Nepálban. Az özvegy szerint férje rendszeresen panaszkodott arra, hogy hosszú ideig kellett a forró napsütésben dolgozniuk, valamint arra, hogy nem kaptak megfelelő minőségű ételt. Ezt a nő falujában többen is megerősítették, akik közölték, szerencsések voltak, hogy egyáltalán túlélték a katari munkát. Egyikük a BBC-nek kijelentette:

Soha többet nem megyek Katarba, és ezt tanácsolom az összes barátomnak. Jobb meghalni Nepálban.