2019. február 22-én délután egy magas ázsiai férfi csengetett be Észak-Korea madridi nagykövetségére. Matthew Chao befektetőként mutatkozott be, ám amikor kinyitották neki az ajtót, nyolc másik fiatal férfival együtt lépett be az épületbe, akiknél sörétes puskák, kések és fémrudak voltak. Símaszkot viseltek, megkötözték a követségi dolgozókat, majd beterelték őket egy tárgyalóba.
Nem sokkal később – írta a New Yorker egy novemberben megjelent cikkében – egy közeli edzőterem dolgozója a nagykövetség mellett hajtott el autóval, amikor meglátott egy nőt, akinek véres volt az arca. Mentőt hívott, nekik a nő azt mondta, hogy valakik behatoltak a nagykövetség épületébe, és embereket ölnek. Rövidesen megérkezett a rendőrség. Csengetésükre a magas férfi jött ki, aki ekkor már egy Kim Dzsongunt ábrázoló jelvényt viselt, és azt mondta a rendőröknek, hogy félreértés történt.
A hatóságok nem tudtak mit tenni, hiszen a nagykövetség épülete észak-koreai területének számít, ezért elhajtottak. Nem sokkal este fél tíz után az ismeretlen férfiak nagyobb része követségi autókkal távozott. Két behatoló Oswaldo Trump néven egy Uber-autót rendelt, amivel ők is ott hagyták a helyszínt. Az akció során nem halt meg senki, de amikor a követségi dolgozók is előbukkantak, megviseltek voltak, és úgy tűnt, mintha megverték volna őket.
Később előkerült egy videó az akcióról, amelyben
Ezeket a képeket Észak-Koreában minden közintézményben és minden lakásban ki kell tenni, és az állam ellenőrzi, hogy a képek a vezetőkhöz méltó állapotban vannak-e. Ha nem, azért szigorú büntetés jár, így az észak-koreai állampolgárok számára egy ilyen videó igen erős üzenet, szentségtörésnek számít – már ha eljut hozzájuk.
A misszionárius fia
A spanyol kormány nyomozást indított a nagykövetségen történtek miatt, a Washington Post pedig később arról írt, hogy egy „gyanús csoport”, a Csollima Polgári Védelem (CCD) áll a művelet mögött. A spanyolok azonosították a résztvevőket, akik között amerikai, dél-koreai és mexikói állampolgárok voltak. A helyszínen találtak egy olasz személyi igazolványt is, amelyet Matthew Chao nevére állítottak ki, de kiderült, hogy az illető valódi neve Adrian Hong.
A New Yorker cikkének szerzője, Suki Kim néhány évvel korábban ismerkedett meg Honggal, és a hír hallatán újra felvette vele a kapcsolatot. Ha valakinek ismerős Kim neve, az nem véletlen, ugyanis könyvet írt arról, hogy fél évre tanárként beépült egy észak-koreai fiatalokat képző elitiskolába Phenjanban. A kötet magyarul is megjelent Nélküled mi sem vagyunk címmel. Hong és Kim egy New York-i étteremben találkozott, ahol a férfi órákon keresztül beszélt magáról és arról, hogyan próbál segíteni az észak-koreai népnek. Később telefonos üzenetekben folytatták a beszélgetést, ám Hong mindig óvatosan fogalmazott, mert attól tartott – okkal –, hogy megfigyelik.
Részben ezekből a beszélgetésekből született a New Yorker riportja, amelyből kiderült, hogy Hong 1984-ben született a mexikói Tijuanában, ahova a szülei Dél-Koreából emigráltak. Amikor Adrian hatéves volt, az egyesült államokbeli San Diegóba költöztek. Tekvandó mester és misszionárius édesapja Mexikóban alapított egy árvaházat, ahova Adrian is sokszor ellátogatott. Később is szívesen jótékonykodott, járt Haitin és a Dominikai Köztársaságban is.
A középiskola után a Yale-en tanult tovább, ekkor kezdett el érdeklődni Észak-Korea iránt. 2004-ben Paul Kim (PK) stand-upossal együtt megalapította a LINK csoportot, amelynek neve a Szabadságot Észak-Koreának angol rövidítése. A LINK olyan egyetemistákat keresett, akik „szerettek volna a részesei lenni valaminek”, ezért Adrian hetente két-három kampuszra is ellátogatott, az előadásaiba ázsiai amerikai énekeseket, rappereket és tánccsoportokat is bevont.
Hong az utolsó egyetemi évét nem fejezte be, helyette New Yorkban, majd Washingtonban rendezte be a LINK főhadiszállását. A szervezetnek akkoriban már több mint hetven helyi csoportja volt, 2006-ban pedig eljött az első igazi akció ideje. Két évvel korábban az USA egy új törvénnyel megkönnyítette az észak-koreaiaknak, hogy politikai menedéket kérjenek, Adrian pedig ezt szerette volna kihasználni. A LINK néhány tagjával együtt az Észak-Kelet-Kínában található Jandzsi városába utaztak, ahol hat észak-koreai menekülttel találkoztak. A négy nő és két kamaszfiú egy földalatti bunkerben bujkált, majd a LINK tagjainak kíséretében egy húszórás vonatút után a senjangi amerikai konzulátuson szerettek volna segítséget kérni.
A konzulátus azonban az ENSZ menekültügyi főbiztosságának pekingi irodájába irányította őket, ezért a csapat – Adrian kivételével – egy kisbuszt bérelt és elindult a kínai fővárosba. Azonban a rendőrség útközben letartóztatta őket. Adrian eljutott Pekingbe, őt egy ottani szállodában vették őrizetbe. Őt és a LINK többi tagját egy hétig tartották fogva, majd kiutasították az országból. Az észak-koreaiakat – akiket akár vissza is toloncolhattak volna a hazájukba – nemzetközi nyomásra fél év múlva kiengedték, Dél-Koreába menekültek.
Szabad Csoszon
Annak ellenére, hogy a LINK-nek 2007-re már mintegy száz csoportja volt világszerte, a kínai tapasztalatok valamit megváltoztattak Adrianben, és 2008-ban otthagyta a csoportot. Még abban az évben elindította a magyarul Csoszon Intézet névre hallgató agytrösztöt, amelynek a célja az volt, hogy tervet készítsen arra az esetre, ha összeomlana az észak-koreai rezsim, és szükség lenne független bíróságokra, normálisan működő rendőrségre, civil szervezetekre, jól informált állampolgárokra, és szabad sajtóra. (Csoszon az egykori egységes Korea neve volt.) Az intézet már nem működik.
2009 és 2012 között Adrian TED-ösztöndíjas volt, előadásokat tartott és szakértőként nyilatkozott, de nem érezte elegendőnek a civil szervezetek világát. Amint azt a New Yorker újságírójának mondta:
A figyelemfelkeltés egyetemi előadások, körutak, koncertek és sütiárusítás segítségével nem volt elég. A menekültek megmentése a földalatti munka révén Kínában és Délkelet-Ázsiában nem volt elég. Az érdekképviselet, amely megpróbálta rávenni a kormányokat a politikájuk megváltoztatására és így a helyes cselekvésre, nem volt elég. Tehát nem maradt más, mint a direkt cselekvés.
Adrian 2010-ben alapította meg a Csollima Polgári Védelmet (a csollima a pegazus koreai megfelelője) azért, hogy más „szabadságharcosok” segítségével megdöntse Kim Dzsongun uralmát. A létezését titokban tartotta, de a háttérben elkezdett tagokat beszervezni, és 2015-ben a nyilvánosságtól is visszavonult. A 2019-es madridi akció után a CCD-t átnevezte Szabad Csoszonra, a tagok pedig ekkor már több országban megtalálhatók voltak. Hogy pontosan mennyien vannak, nem tudni: van, aki szerint több százan, Adrian azt mondja, több ezren, és nem véletlen, hogy a pontos számokat nem hozzák nyilvánosságra.
Hong ügyvédje szerint az FBI arról tájékoztatta őt korábban, hogy az észak-koreai kormány vérdíjat tűzött ki Adrian és a Szabad Csoszon több tagjának fejére, ezért
A csoportra ráadásul nem csak Észak-Korea jelent veszélyt. A madridi akció után a spanyol hatóságok Hongot nevezték meg a csapat vezetőjének, és kérték a kiadatását az amerikai hatóságoktól. Ha kiadják és elítélik, akár 28 év börtönt is kaphat. Érthető tehát, hogy a Szabad Csoszon tagjai, akik között vannak észak-koreai menekültek és segíteni akaró külföldiek is, nem szívesen fedik fel kilétüket. Már csak azért sem, mert a dél-koreai kormány most éppen az együttműködést szorgalmazza Kim Dzsongun diktatúrájával, és a menekültek attól tartanak, hogy ha felemelik a szavukat, akkor elveszítik dél-koreai állampolgárságukat.
Azonban még ilyen körülmények között is fontos a külföldi ellenállás, hiszen arra Észak-Koreában nincs lehetőség. Ha valaki szót emel a diktatúra ellen vagy dezertál, az államellenes tevékenységnek minősül, és nemcsak őt büntetik meg, hanem a családja három generációját.
Ez az, amiért az észak-koreaiak nem tudnak lépni. Ha ellenállsz, fel kell készülnöd arra, hogy te leszel a felelős valamelyik szeretted haláláért. Ezért nem alakulhat ki belső forradalom Észak-Koreában, és ezért jött létre a csoportunk
– mondta Suki Kimnek a Szabad Csoszon egyik tagja.
2018-ban Észak-Korea olaszországi ügyvivő nagykövete és a felesége megszökött, egyes információk szerint Szöulban bujkál. A kamaszlányukat visszatelepítették Észak-Koreába, azóta nem tudni, mi van vele. Ezért az egyes szöktetéseket is alaposan meg kell szervezni: a Szabad Csoszon állítólag egy magas rangú kormánytisztviselőnek úgy segített megszökni, hogy megrendeztek egy balesetet, és a tisztviselőt azóta eltűntként tartják nyilván. A nagykövetségi akciót is azért szervezték, mert az egyik dolgozó meg akart szökni, de a retorzióktól félve ezt csak úgy tehette meg, ha „elrabolják”. Azonban végül visszakozott, így a művelet nem járt sikerrel.
A New Yorker cikke arra nem tér ki, hogy Adrian Hongék valóban bántalmazták-e a követségi dolgozókat. Adrian szerint viszont mivel gyakorlatilag meghívták őket, így még illetéktelen behatolás sem történt.
A diktátor rokona
A „nagykövetségi ostrom” egy másik szereplője 2017 februárjában egy hasonlóan filmbe illő mentőakcióban vett részt Tajvanon. Chris Ahn egykori tengerészgyalogos leszerelése után tanácsadóként kezdett el dolgozni, és éppen a Fülöp-szigeteken nyaralt, amikor felhívta őt Hong. Nem sokkal korábban Adrian Kim Hanszollal beszélt, akinek az apját, Kim Dzsongnamot napokkal korábban gyilkolták meg idegméreggel Kuala Lumpur repülőterén. Dzsongnam Kim Dzsongun féltestvére volt, és jó ideje száműzetésben élt, többször bírálta az észak-koreai diktatúrát.
Hanszol, az édesanyja és a húga Makaón élt állandó rendőri felügyelet alatt, ám Hanszol észrevette, hogy az apja meggyilkolása után az őreik azonnal eltűntek. Ezért üzenetet küldött Adriannek, hogy amint lehet, segítsen nekik kijutni Makaóról. Hanszolék Tajvanra repültek, Adrian pedig azt kérte Chris Ahntól, hogy ő is repüljön oda, és segítsen.
Közben a Szabad Csoszon tagjai a háttérben három országgal tárgyaltak arról, hogy fogadják be Hanszolékat. Chris és a Kim család három tagja a repülőtéren várakozott, mígnem sikerült három jegyet venni nekik Amszterdamba. A gépre azonban nem engedték fel őket, valószínűleg a Kim Dzsongnam elleni merénylet miatt. Nem sokkal később megjelent két, magát CIA-ügynöknek mondó férfi, akik beszélni akartak Hanszollal, de Chris azt tanácsolta neki, hogy ne álljon szóba velük.
Másnap sikerült helyet foglalniuk egy másik amszterdami járatra, és fel is engedték őket a gépre, ám előtte Chris készített egy videót, amiben a fiatal férfi arról beszélt, hogy nagyon hálás. Amszterdamban a Szabad Csoszon néhány tagja és egy holland emberi jogi ügyvéd várta a családot a kapunál. Ők azonban sosem érkeztek meg. Hanszol később felhívta Adriant, és azt mondta neki, hogy mielőtt a kapuhoz értek volna, az egyik CIA-ügynök, aki szintén a gépen volt, egy mellékajtón keresztül egy hotelbe irányította őket. A Szabad Csoszon csapata elment a szállodába, de nem tudtak találkozni a védenceikkel. A New Yorker újságírója több forrásra hivatkozva azt írta, hogy Kim Hanszolt és rokonait a CIA szállította el, de hogy hova, nem tudni.
Szökésben
Adrian Hong kapcsolata a CIA-vel és az FBI-jal meglehetősen rejtélyes. Állítása szerint soha nem dolgozott egyiknek sem, és kiképzésen sem vett részt náluk, de az biztos, hogy kapcsolatban áll velük, még ha csak informálisan is. Adrian több éven keresztül valahányszor visszatért külföldről Amerikába, értesítette az FBI-t. Így tett a madridi események után is, akkor ráadásul egy ajándéka is volt az ügynökség számára.
Minden észak-koreai nagykövetségen van biztonságos kommunikációt lehetővé tevő szoba, ezekből irányítják a fedett akciókat: a pénzmosást, az illegális fegyverkereskedelmet, a luxuscikkek leszállítását Kim Dzsongunnak. A Szabad Csoszon pedig Madridból több olyan számítógépet is elhozott, amit ezekhez a titkosított tranzakciókhoz használtak. Ha fel tudják törni őket, akkor a teljes kommunikáció felfedhető. Adrian Hongéknak ez nem sikerült, ezért átadták a számítógépeket az FBI-nak.
US @TheJusticeDept releases wanted poster for Adrian Hong, the ringleader of the group alleged to have raided the North Korean embassy in Madrid in February pic.twitter.com/r9hcACBaf4
— Oliver Hotham (@OliverHotham) April 29, 2019
A szövetségi ügynökök 2019 áprilisában elmondása szerint arról értesítették Adriant, hogy hiteles források szerint Észak-Korea őt és több társát meg akarja öletni, ezért jobban tenné, ha eltűnne. Ezzel egy időben azonban az amerikai igazságügyi minisztérium is körözést adott ki Hongra a madridi akció miatt, ahogy az a fenti Twitter-bejegyzében is látható. Még az autója típusát is megnevezték, így elég sokat segítettek az őt üldöző észak-koreai ügynököknek is.
A Kim Hanszolnak segítő Chris Ahnt le is tartóztatták, majd óvadék fejében szabadlábra helyezték, most arra vár Amerikában, hogy kiadják-e Spanyolországnak.
Hong több mint egy éve bujkál, legutóbb tavasszal beszélt a New Yorker-cikk szerzőjével, de továbbra is optimista az észak-koreai diktatúra bukásával kapcsolatban.
El fogjuk távolítani ezt a rezsimet. (…) Ennek egy módja van: a forradalom.
