Eamon Martin méltatta, hogy a közzétett dokumentum fényt derített „az egyházi és a társadalmi élet eme sötét fejezetére”.
Elismerem, hogy az egyház nyilvánvalóan része volt annak a kultúrának, amelyben az embereket gyakran megbélyegezték, bírálták és elutasították
– jelentette ki az érsek a jelentésben foglaltakra utalva, miszerint az egyedülálló nők és gyermekeik részére kialakított intézményekben az 1920-as és 1990-es évek között csecsemők ezrei hunytak el. „Ezért, illetve a maradandó sebekért és érzelmi károkért őszintén bocsánatot kérek a túlélőktől és mindazoktól, akiket személyesen érintenek a felfedett tények” – tette hozzá.
Mintegy kilencezer gyermek halt meg a vizsgált otthonokban, ami nagyjából 15 százaléka az otthonokban elhelyezett gyerekeknek
– áll a kedden közzétett jelentésben. Halálozások fő okaként légúti betegségek, illetve bélrendszeri gyulladások lettek feltüntetve. Az anyaotthonokban a kor társadalmában számkivetettnek számító egyedülálló nők éltek gyermekeikkel. A létesítmények állami ellenőrzés alatt álltak, de egyházi szervezetek vezették őket.
A dokumentum megállapításai szerint a szakszerű személyzet hiánya párosítva az anyaotthonokban született gyermekek sorsa iránti általános érdektelenséggel nagyban hozzájárult a borzasztóan magas csecsemőhalandósághoz. A vizsgálóbizottság szerint az 1960-as évek előtt a törvénytelennek számító gyermekek nagyobb valószínűséggel hunytak el ezekben az otthonokban, mint azok falain kívül. „Rendkívül kegyetlen volt a nők számára, akiket mind komoly diszkrimináció sújtott” – olvasható a jelentésben. Az anyaotthonokban élő nők gyakran nemi erőszak miatt estek teherbe, mások egészségügyi, vagy pszichikai problémákkal küszködtek.
