Csak a vezére halt meg, az Iszlám Állam ideológiája él

A nemzetközi sajtó folyamatosan tárja fel az Iszlám Állam vezetőjének halálát okozó támadás részleteit, és az amerikai vezetés is szívesen szolgál újabb adalékokkal Abu Bakr al-Bagdadi likvidálásáról. Már tudjuk, hogy a végső pillanatokban egy kutya állt szemben az öngyilkosságra készülő terroristavezérrel, és kiderült az is, hogy Donald Trump kiszínezve mesélte el al-Bagdadi siránkozástól hangos utolsó másodperceit. Az elnök által látott videónak ugyanis nem volt hangja, itt még nem tart az amerikai technológia sem.

We have declassified a picture of the wonderful dog (name not declassified) that did such a GREAT JOB in capturing and killing the Leader of ISIS, Abu Bakr al-Baghdadi! pic.twitter.com/PDMx9nZWvw

— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) October 28, 2019

A cserbenhagyott szíriai kurd vezetés szerint jelentős szerep jutott nekik is, egy ügynöküket bejuttatták az Iszlám Állam vezetőjének legszűkebb környezetébe, akinek sikerült is elcsennie egy alsónadrágot, és az arról szerzett DNS-mintákkal bizonyították, hogy jó helyen keresik a terrorvezért.

A színes híreken túl a lényegi kérdések azért mások. Mi lesz az Iszlám Állammal? Ki lesz az új vezető, és képes lesz-e még egykori nagyságát visszaszerezni a szervezet? Abu Bakr al-Bagdadi mégiscsak új szintre emelte – mind módozataiban, mind vizualizációját tekintve – a brutalitást, amiből egyébként sincs hiány az iszlám világ válságövezeteiben.

A kivégzések, megtorlások mindenkit sokkolóan erőszakos látványa a megfélemlítést és a példastatuálást szolgálta, aminek gyakorlati haszna is volt. Amikor az Iszlám Állam új területeket támadott még, a védők elszántságát, de különösen a civil lakosság bátorságát még azelőtt aláaknázta, hogy az első lövés eldördült volna.

Jó példa volt erre 2014 nyarán az iraki keresztény települések ellen indított támadás. A keresztények az offenzíva előtt néhány órával figyelmeztetést kaptak a terroristáktól, és néhány öreg emberen kívül mind a 125 ezer helyi útra kelt. A megelőző évek kegyetlen videói alapján ugyanis pontosan tudták, mi vár rájuk.

Az Iszlám Állam példátlanul sikeresen tudott toborozni, a „kalifátus” utópiáját kínálva emberek tízezreinek. Bár „külföldi harcosokat” korábban is láttunk, de olyat nemigen, hogy feleségüket, gyerekeiket, sőt néha a szüleiket is magukkal vigyék abban a reményben, hogy a Szíria és Irak sivatagi területein kikiáltott pszeudoállamban új otthonra lelnek.

A terrorszervezet brandjét a közösségi média és a profi kommunikációs gépezet is segített kialakítani. Amikor al-Bagdadi kikiáltotta az Iszlám Államot, a világon elszórtan küzdő dzsihadista szervezetek egyszerre álltak mögé. A „kalifátus” vitalitása és 21. századi jellege élesen szemben állt az addig meghatározó al-Káida működésével. Nem véletlen hogy több helyen a helyi terrorcsoportok átálltak, otthagyták az al-Káidát, és al-Bagdadinak fogadtak hűséget.

Új vezető új kihívásokkal

Al-Bagdadi levadászása nem percekig tartott. Ahogy Oszáma bin Láden halálakor megfigyelhettük, a kommandósok többi időt töltöttek bizonyítékok, adathordozók, pendrive-ok begyűjtésével, mint a likvidálással. Ez nem csoda, hiszen a megtalált információk – megfelelő gyorsasággal – lehetőséget teremtenek további felső vezetők kiiktatására.

Ebben nagy gyakorlatra is tettek szert az amerikai különleges műveleti erők, egyik vezetőjük egyszer nyilvánosan is büszkélkedett azzal, hogy amíg korábban napok teltek el két éjszakai rajtatütés megtervezése és végrehajtása között, addig a 2010-es évek elejére már hármat is végre tudtak hajtani egymás után egy éjszaka alatt. Ezért nem szabad meglepődni azon, hogy al-Bagdadi halála után likvidálták egyik közeli munkatársát, majd következő éjszaka az Iszlám Állam szóvivőjét.

Az elkövetkező hetekben végképp nem lesz életbiztosítás al-Bagdadi közeli munkatársának, vagy a kalifátus vezető tisztségviselőjének lenni, ezért is érdekes, hogy miként alakul az utódlás kérdése. Sajtóhírek jelenleg egy Abdalláh Kardas nevű személyt valószínűsítenek következő vezetőként, aki egy évvel fiatalabb al-Bagdadinál, 1970-es születésű, iraki származású, és már több mint egy évtizede együtt harcolt az Iszlám Állam első emberével különböző elődszervezetekben.

Kardas fején vérdíj van, de nem ez lesz a legnagyobb problémája, hanem az, hogy bujkálva, üldözve miként fogadtassa el vezető szerepét mindazokkal, akik eddig al-Bagdadihoz voltak hűek, szerte az iszlám világban, Afganisztántól Egyiptomon és Líbián át Nigériáig.

Élet a kalifátus után

Az Iszlám Állam működésére alighanem nagyobb hatással volt területének elvesztése, mint lesz al-Bagdadi halála. A terrorvezér, akinek számtalanszor keltették halálhírét, életének utolsó évében folyamatosan menekült, és csak rossz vagy még rosszabb helyszínek közül választhatott, hiszen Iraknak és Szíriának már nem volt olyan területe, ahol szívesen látták volna. Azaz egy mégis volt, a török határhoz közeli Barisha faluban személyes kapcsolatoknak köszönhetően menedéket talált. Bár meglepő, hogy egy olyan helyet választott, ahol névleg ősi riválisa, a szíriai al-Káida volt az úr, a polgárháború kaotikus viszonyaiban ez a település még mindig biztonságosabb választásnak tűnt, mint hazája, Irak bármelyik része. Utólag tudjuk, hogy al-Bagdadi halálát az al-Káida is megünnepelte, csak azon szomorkodtak, hogy nem ők találták meg előbb.

Az Iszlám Állam túlélésének záloga így nem is az új vezető személye lesz, hanem az, hogy miként alakulnak Szíriában és Irakban a politikai és biztonsági folyamatok. Amíg e két országban a szunnita lakosság elnyomása fennmarad, üldöztetésük folytatódik, addig lesz remény a dzsihadistákak is a túlélésre. Irak 2006 és 2011 közötti története azt mutatta, hogy marginalizálhatók a dzsihadisták, de ehhez az kellett, hogy Bagdad ne tekintsen terroristaként minden szunnita lakosra.

Ma Irakban ehhez képest Irán-párti milíciák uralják a politikai teret, akik ellen az ország síita fiataljai tüntetnek, immár egy hónapja. Így az iraki állam egyébként is gyenge kapacitásai Bagdadban és Dél-Irak városaiban vannak lekötve ahelyett, hogy az Iszlám Állam maradványait üldöznék. A lakosság szunnita inkább csak csendes szimpátiával figyeli az eseményeket, de nem tüntet, mert akkor egyből terrorizmussal vádolná őket a hatalom. Eközben az Iszlám Állam hátra maradt sejtjei likvidálásokat, rablásokat követnek el, hogy helyi szinten folytassák a megfélemlítést, és nagyobb mozgásteret biztosítsanak maguknak.

Szíriában még bonyolultabb a helyzet. Egyrészt az ország keleti részén a kurdok olyan területeket adtak fel a törökökkel való harc miatt, ahol korábban naponta, hetente hajtottak végre a terroristákat felszámoló műveleteket. Most megint levegőhöz jut az Iszlám Állam, ami talán kevés lesz ahhoz, hogy újra dominálják a térséget, de elég ahhoz, hogy újjászervezzék soraikat.

Fotó:Martyn Aim/Corbis / Getty Images