- Az Egyesült Államokban nagyjából 125 ezer nemi erőszakot jelentenek évente.
- 50-ből 49 esetben a gyanúsított szabadon távozhat.
- 200 ezernél is több olyan mintavételi készlet porosodik rendőrségi raktárakban, amik tartalmazzák az elkövetők DNS-mintáit.
- A nemi erőszaktevők többsége többször támad.
- Ők évekig szabadon sétálhatnak az utcán, miközben a bűntettüket igazoló DNS-ük rendőrségi raktárakban hevernek.
Barbara Bradley Hagerty, az Atlantic magazinban megjelent robusztus cikke az amerikai igazságügyi rendszer működésének egyik rendkívül súlyos anomáliájára mutat rá: a #meetoo mozgalom és a modern technológia ellenére is bevett gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy a rendőrség félreteszi a nemi erőszak bizonyítékait tartalmazó mintavételi készleteket.
A szabálytalan gyakorlatra még 2009-ben derült fény, amikor egy ügyészi asszisztens besétált egy detroiti elhagyatott raktárba, és meglátott több ezer dobozt. Kiderült, hogy mindegyikben mintavételek sorakoztak, kibontatlanul, ami azt jelentette, hogy bár a mintákat levették, azokat nem küldték tovább a laborba DNS-vizsgálatra. Az elhagyatott detroiti épületben több mint 11 ezer mintavételi doboz hevert, némelyik már 30 évnél is régebb óta. A probléma nemcsak Detroitot érintette, hanem több amerikai nagyvárost is.
A legborzalmasabb percek bizonyítékai
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő (a férfiak nagyon ritkán jelentik, ha szexuálisan bántalmazták őket) felhívja a 911-es segélyvonalat, és közli, hogy megerőszakolták vagy szexuálisan bántalmazták, teste bűnügyi helyszínné válik: mintákat vesznek a szájából, hajából, vaginájából. Ezeket a mintákat – amik nagy valószínűséggel tartalmazzák az elkövető DNS-ét is – beteszik egy csomagba, hogy a rendőrség továbbküldje azt a laborba. Ez a DNS-teszt azonosíthatja az ismeretlen tettest, de fényt deríthet egy már ismert gyanúsítottra is. Magyarán a rape kit tartalmaz mindent, ami a gyanúsítottat összeköti a bűncselekménnyel.
Évente nagyjából 125 ezer nemi erőszakot jelentenek be az Egyesült Államokban, 50-ből 49 esetben a gyanúsított szabadon elsétálhat, hogy aztán a legtöbb esetben újabb nőket támadjon meg. Barbara Bradley Hagerty cikke több áldozat és tettes történetén keresztül mutatja be a rendszer diszfunkcionális működését.
11 év, 11 nemi erőszak, 10 rape kit
Eric Eugene Wilkesnek már korábban is voltak rendőrségi ügyei: rablás, autólopás, de nemi erőszak a rendőrségi aktájában egyszer sem merült fel. Márpedig Wilkes DNS-e ott volt abban a detroiti raktárépületben, 11 ezer másik rape kittel együtt. Először 18 évvel ezelőtt érkezett meg a DNS-e, miután 2000 decemberében megerőszakolt egy buszra váró nőt. Négy hónappal később újabb DNS-mintája futott be, de a rendőrség a harmadik áldozatának mintavételi dobozát is polca tette. 2006 júniusában és 2007 májusában is megerőszakolt egy-egy nőt, a bizonyítékok pedig a raktárban hevertek.
Az, hogy felbontatlanul porosodtak az amerikai nagyvárosokban a nemi erőszak elkövetőit leleplező bizonyítékok, óriási pofon volt az amerikai igazságszolgáltatásnak, tomboltak az ügyészek és az eddig lassú gépezet más tempóra kapcsolt. Külön rendőrségi csoportok alakultak, hogy a be nem vizsgált rape kiteket ellenőrizzék és a DNS-adatokat összevessék az országosakkal. Csak Clevelandben hétezer kibontatlan mintavételi dobozt küldtek DNS-vizsgálatra. Több száz erőszaktevőt lepleztek le: 750-en kerültek bíróság elé, 400 vádlottat el is ítéltek.
Visszajött és elhúzta a zuhanyfüggönyt
A cikkben közölt Liz Garcia története azt mutatja meg, hogy a nemi erőszak, a rendőrség nemtörődömsége és az elkövető meg nem találása milyen hatással van az áldozat életére. 2004. március 23-án Garcia éppen felrohant valamiért a lakásába. Amikor a fürdőszobájában volt, megfordult, és látta, hogy a lakásajtó nyitva van. Egy férfi talpig feketében, kesztyűt és maszkot viselve állt a lakásában. A következő két órában az idegen szobáról szobára vonszolta áldozatát, akit háromszor erőszakolt meg. Óvszert használt, az ágyra pedig törölközőt terített, amit aztán magával vitt.
Leborotválta a lábát és a mellkasát is, így nem hagyott maga után szőrnyomot sem. Pontosan tudta, hogy mit csinál
– idézte fel Garcia élete legborzalmasabb pillanatait. Amikor végzett, a férfi megparancsolta a nőnek, hogy mossa ki a száját, és tusoljon le a szeme láttára. Utolsó utasítása az volt a nőnek, hogy miután kilép az ajtón, számoljon egy ötszázig.
Behúzta a zuhanyfüggönyt, és hallottam a lépteit a lépcsőn. Csak álltam ott. Menjek ki? Számoljak? Majd hirtelen félrehúzta a zuhanyfüggönyt. Nem is hallottam, ahogy visszaosont
– emlékezett vissza a nő. A férfi elégedett volt azzal, hogy áldozata meg sem moccant, és végül lelépett.
Bár a rendőrség ekkor még nem tudta, Clevelandben egy sorozatos erőszaktevő sétált az utcákon. Egy héttel Liz Garcia megtámadása után egy 55 éves tanárt erőszakoltak meg otthonában. Csak ez után lépett a rendőrség és kérte a lakosság segítségét. Ezt követően sikerült Nathan Fordot őrizetbe venni, majd a rendőrség azonnal bevizsgáltatott 250 raktáron lévő rape kitet, amelyek közül nyolcban találták meg Ford DNS-ét. Laborvizsgálatra küldték Liz Garcia mintáit is, de nem volt találat. Közölték vele, hogy soha nem tudja meg, ki volt a támadója.
Liz Garcia nem nyugodott meg ettől a választól. Tíz évvel a támadás után is pánikrohamai voltak, és azt találgatta, vajon újra eljön-e a tettes, hogy megölje őt és a lányait. Nem nyitott senkinek ajtót, és mindig elhúzta a zuhanyfüggönyt tusoláskor. A kanapén aludt, falnak háttal. A lakása több pontján is késeket rejtett el, ahogy a párnája alá is.
12 évvel megerőszakolása után érkezett a felszabadító hír: újravizsgálták a mintáit, és találtak DNS-t, Nathan Fordét. A rendőrség további áldozatokat is talált, így kiderülhetett, hogy Ford összességében 22 nőt erőszakolt meg. Amire Garcia megtudta, ki a támadója, a férfi már életfogytiglani büntetését töltötte. Ennek tudatában a nő eltette a késeket, de a mai napig felkapcsolt lámpánál alszik.
Nem a bűnözés Napóleonjai
A legtöbb erőszaktevőt végül piti bűncselekmény – lopás, betörés, autófeltörés – miatt kerül a rendőrség látókörébe. Ahogy mintáik bekerülnek a rendőrségi adatbázisba, azonnal leellenőrizhető, hogy közük van-e bármilyen nemi erőszakhoz – már ha persze a rendőrök elküldik a laborba az áldozatok mintavételi készleteit.
Ezek az elkövetők nem a bűnözés Napóleonjai. Ezek idióták, és hagyjuk, hogy idióták győzzenek le minket
– nyilatkozta az Atlanticnek egy korábbi ügyész.
Becslések szerint 200 ezer felbontatlan rape kit hever rendőrségi raktárakban, de a pontos számot senki sem tudja. Mariska Hargitay magyar származású amerikai színésznő az ügy élére állt, és kikérte az adatokat. A színésznő és az általa vezetett civil szervezet 225 ezer felbontatlan mintavételi készletről szerzett tudomást, ám 15 állam és számos nagyváros megtagadta még azt is, hogy megszámolja a birtokában lévő, laborba el nem küldött rape kiteket. A szervezet becslése szerint több százezer félretolt mintavételi készlet lehet az Egyesült Államokban.
Hargitay a rape kit botrányról dokumentumfilmet is forgatott:
Az Obama-kormány kezdeményezte 2015-ös programmal ugyan elkezdődött az elhanyagolt rape kitek bevizsgálása, de még így is bőven van munkája azoknak a rendőröknek, akiket kifejezetten ezzel a feladattal bíztak meg. Az amerikai igazságügyi minisztérium adatai szerint eddig 61 ezer mintavételi készletet leltároztak, ezekből 45 ezret teszteltek. 5500 nyomozás indult és 498 ügyben bírósági ítélet született.
A mintavételi készletek ellenőrzése azonban nem jelenti a probléma teljes megoldását. A cikkből kiderül az is, hogy a rendőrök hozzáállásán is változtatni kell, mert sokszor semmibe veszik a bejelentést tevő áldozatok történeteit. Amikor 2015-ben egy kutatócsoportot felkértek arra, hogy vizsgálja meg, mi a kapcsolat a félretett rape kitek és a 90-es évek rendőrségi aktái között, kiderült, hogy a legtöbb rendőrségi feljegyzés alig tett ki egy oldalt. Előfordult olyan is, hogy ugyan elküldték laborvizsgálatra az áldozat mintáit, de csak drogtesztet kértek a labortól.
Clevelandben a rendőrségi meglehetősen felületesen kezelte azokat a nemi erőszak ügyeket, amikben rossz anyagi helyzetben lévő, sebezhető nők voltak az áldozatok. Bevett gyakorlat volt, hogy a nyomozók telefonáltak párat, aztán lezárták az ügyet. Liz Garcia támadója, Nathan Ford korábbi áldozatait sem vették túl komolyan a jegyzőkönyvek szerint. Mindegyik áldozattól mintát vettek ugyan, de a mintavételi dobozukat feltették a polcra laborvizsgálat nélkül. Csak néhány esetben fordult elő, hogy a nyomozók elmentek az áldozathoz, a szemtanúkhoz vagy a bűntény helyszínére. Ha az áldozat nem tudott megjelenni a rendőrségen a nyomozó által megadott időpontban, nem együttműködőnek nyilvánították és az ügyet lezárták. Volt olyan ügy is, amit azért zártak le, mert a nyomozó nem találta az áldozatot. Ez azért is érdekes, mert húsz évvel később, amikor újranyitották ezeket az aktákat, a nyomozók minden esetben felkeresték és meg is találták az áldozatot.
Kiemelt kép: Bill O’Leary/The Washington Post/Getty Images
