Fiatalemberként vitorlásversenyeken vett részt John F. Kennedyvel (JFK), a Fehér Házban töltötte a szilvesztereket, egy kerti partin hotdogot evett az angol királyi párral Franklin és Eleanor Roosevelt birtokán, a második világháború alatt pedig az egyik eltávján koktéllal kínálta a családja almafarmján vendégeskedő Roosevelt elnököt és Winston Churchillt.

Ha ezen kívül semmi más érdekes dolog nem történt volna Robert Morris Morgenthauval, akkor is azt mondhatnánk, irigylésre méltó élete volt, de a tíz nap híján 100 évet élt és a napokban elhunyt egykori manhattani főügyész nem csak azért vált legendává, mert közeli ismerőse volt a XX. század jelentős történelmi személyiségeinek, hanem azért is, mert harcolt az esélyegyenlőségért, sok gyilkost, maffiózót és korrupt csalót rács mögé juttatott, ráadásul azt is beismerte, ha tévedett.

Prominens család, híres szomszédok

Morgenthau 1919. július 31-én született Manhattanben német-zsidó családba – olvasható a New York Times nekrológjában. Nagyapja, idősebb Henry Morgenthau eredetileg ingatlancézár volt, majd Woodrow Wilson elnök megbízta, hogy az első világháború alatt legyen az USA nagykövete az Oszmán Birodalomban. Megbízatása alatt többször is határozottan felszólalt az örmény népirtás ellen. Fia, ifjabb Henry pénzügyminiszter volt Franklin Roosevelt kormányában három cikluson keresztül.

Robert igen prominens környéken nőtt fel két testvérével a családi birtokon, nem messze a Rooseveltek Hyde Parkban található kúriájától. A privilegizált helyzetüknek hála összebarátkoztak más prominens személyekkel is, mint például a Kennedy családdal, amelynek tagjaival évtizedekig tartó jó kapcsolatot ápoltak. Robert 1941 politológiából szerzett diplomát, ebben az időszakban ismerkedett meg első feleségével, Martha Partridge-dzsel is.

Már a főiskola alatt tartalékos volt a tengerészetnél, a diploma megszerzése után pedig aktív szolgálatra jelentkezett. 1944 áprilisában a U.S.S. Lansdale nevű rombolót, amelyen szolgált, náci torpedók süllyesztették el. Negyvennél több ember meghalt, de Morgenthaunak sikerült nem csak magát, hanem több társát is megmentenie, majd három órát úszott a sötétben, míg egy másik amerikai hajó felvette. Következő állomáshelye a U.S.S. Harry F. Bauer volt, amelyet Iwo Jima közelében egy japán kamikaze pilóta talált el, de a repülőre szerelt 250 kilós bomba nem robbant fel.

A második világháború után kitüntetéssel szerelt le és 1948-ban jogászdiplomát szerzett a Yale-en, majd ügyvédnek állt. Az iroda egyik vezetője Robert P. Patterson volt, akit Morgenthau a hősének tekintett. Ha megnézzük Patterson munkásságát, kiderül, hogy Morgenthau mit tekintett követendő példának. Harry Truman egykori háborúügyi minisztere ugyan elsősorban társasági joggal foglalkozott, de az 50-es években több olyan embert is védett, akit a Joe McCarthy szenátor irányította boszorkányüldözés során azzal vádoltak meg, hogy kommunista kapcsolatai vannak. Pattersont nem érdekelte, hogy a hidegháború miatti antikommunista hisztéria közepette mit szólnak ehhez mások, úgy érezte, helyesen cselekszik. Patterson 1952-ben halt meg egy légibalesetben: eredetileg Morgenthau is a repülőn lett volna, de még el kellett intéznie valamit, így nem szállt fel a gépre.

Elkötelezett demokrata párti szavazóként Morgenthau 1960-ban JFK elnöki kampányának helyi irodavezetője lett Bronxban, Kennedy pedig 1961-ben kinevezte a Bronxot és Manhattant is magában foglaló New York-i déli körzet főügyészévé. Szűk másfél év múlva azonban felmondott, mert az elnök öccse, Robert F. Kennedy igazságügyi miniszter arra biztatta, hogy induljon el New York állam kormányzójának. Morgenthau csúfosan elbukta a választást, de visszamehetett korábbi helyére főügyésznek és belevetette magát a munkába.

Pénzmosás, gyilkosság, hatékonyságnövelés

Legfontosabb intézkedései között szerepelt, hogy létrehozott egy speciális egységet a Wall Streettel kapcsolatos ügyeknek és a következő években számos vizsgálatot indított tőzsdebefolyásolás és pénzmosás témájában, ráfeküdt a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre és a bíróság elé citált vagy 150 szervezett bűnözéssel gyanúsított embert is. 1970 és 1975 között a privát szektorban dolgozott, de aztán visszatért a köz szolgálatába és New York megye főügyésze lett. Igen sötét időszak volt ez, olyan, amikor a lepusztult utcákon és lakásokban virágzott a drogbiznisz, a korrupció, és csak Manhattanben évente 648 gyilkosságot követtek el, az ügyészség pénzügyi gondokkal küzdött, a hatékonysága pedig igen alacsony volt.

Morgenthau átszervezte a működést, hatékonyabbá tette a munkát, például azzal, hogy egy jogász követett végig egy ügyet és nem dobálták azokat egymás között, ami meg is hozta az eredményt. Munkájának hála 1981-ben elítélték Mark David Chapmant John Lennon meggyilkolásáért, egy gyerekgyilkost, illetve hét férfit, akik meggyilkoltak egy turistát a metróban, és Tupac Shakur rappert háromrendbeli szexuális zaklatásért.

Bár ő maga személyesen nem nagyon jelent meg a bíróságon, de Morgenthau számos fontos ügyet felügyelt, például L. Dennis Kozlowski üzletemberét, aki a cégéből 100 millió dollárt sikkasztott el, a pénzt pedig többek között 2 millió dolláros születésnapi bulira költötte.

A főügyész éveken keresztül nyomozott szövetségi kollégáival együtt az USA-ban működő, de közel-keleti befektetők által alapított Bank of Credit and Commerce International (BCCI) után, amely drogkartellek, terroristák és diktátorok pénzét mosta tisztára. 1991-ben a bank elismerte a bűnösségét Morgenthau szerint a pénzügyi világ legnagyobb banki csalásában. A BBCI-t a 15 milliárd dolláros ügy végén pénzügyi kártérítés és büntetés kifizetésére kötelezték, és be is fejezte a tevékenységét.

A főügyész a New York Times szerint azzal az ügyével történelmet írt, amelyben úgy vádolt meg sikeresen gyilkossággal egy anyát és annak fiát, hogy az áldozatot soha nem találták meg. Sante és Kenneth Kimest azzal vádolták, hogy 1998-ban megölték a főbérlőjüket, Irene Silvermant, az anya felvette annak személyazonosságát és beköltöztek Silverman több millió dollárt élő luxuspalotájába. Az ügyészség az eljárás során felhasználta Kenneth jegyzeteit, amelyben részletesen leírta, hogyan fogják megölni az idős asszonyt, de találtak Irene Silvermantől származó feljegyzéseket is, amelyek arról szóltak, hogy fél az albérlőitől. Sante Kimes végig tagadta a bűnösségét, Kenneth azonban vallomást tett és beismerte a gyilkosságot.

Ártatlanul elítélve

Több évtizedes pályáján azonban voltak szakmai mélypontok is. Az 1980-as években sokan kritizálták amiatt, ahogy lassan reagált az egyre gyakoribb rendőri korrupcióra és a feketékkel szemben elkövetett rasszista bűncselekményekre, és nem sikerült igazságos büntetéseket kiharcolnia.

Ott volt Bernhard Goetz esete, aki 1984-ben meglőtt négy fekete férfit a metróban, miután azok körbevették és pénzt követeltek tőle. Az esetet talán még önvédelemnek is lehetett volna nevezni, ha Goetz nem mondta volna azt az egyik támadójának, miután már egyszer megsebesítette, hogy „Nem nézel ki elég rosszul, itt van még egy golyó.” Az egyik fekete férfi az incidens során maradandó agykárosodást szenvedett és teljesen lebénult.

Goetzet előbb csak négy hónap börtönre ítélték illegális fegyvertartás miatt, de olyan nagy volt a felháborodás, hogy az ügyészség új eljárást kezdeményezett, de eljárásbeli problémák miatt elvetették a súlyosabb vádakat és a második eljárás végén is csak hat hónap börtönt kapott.

Egy másik esetben utólag derült ki, hogy nem a valódi bűnös került rács mögé. 1989-ben megvertek és megerőszakoltak egy futót a New York-i Central Parkban. A bűncselekményt egy videófelvétel nyomán magára vállalta öt spanyolajkú és fekete fiatal Harlemből. Volt olyan közöttük, aki 13 évet töltött börtönben egészen 2002-ig, amikor Matias Reyes, többszörös erőszaktevő és gyilkos, bevallotta, hogy ő volt a tettes. Morgenthau, aki szívesen használta az új technológiákat a nyomozások során, újranyitotta az aktát és DNS-vizsgálatot kért, amely igazolta Reyes állításait. A főügyész sajnálta, hogy az első ítélethozatalkor nem volt még ilyen vizsgálat és hibáztak.

Apák és fiúk

Morgenthaut ugyanakkor nehezen lehetne vádolni azzal, hogy rasszista lett volna. A vezetősége alatt jelentős számban alkalmazott spanyol nyelvű tolmácsokat, afro-amerikai, spanyolajkú ügyészeket, közöttük sok nőt. Nagy hangsúlyt helyezett a kábítószerkereskedők, gyerekpornográfiával foglalkozók, erőszakos homofóbok, a bérlőket kizsákmányoló ingatlantulajdonosok elleni eljárások indítására, a halálbüntetést azonban embertelennek tartotta és ellenezte.

A Kennedy családdal való szoros kapcsolata miatt a 90-es évek elején érte kritika, amikor felvette ügyésznek JFK fiát, ifjabb John F. Kennedyt. Az akkor már idős jogász a bírálatokra úgy reagált:

Ha a híres apa személye miatt alkalmatlan lettem volna, nekem se lett volna munkám.

Morgenthau 1963. november 22-én szinte első kézből értesült az elnök elleni merényletről: éppen Bobby Kennedynél vendégeskedett, amikor az FBI igazgatója telefonon felhívta az igazságügyi minisztert, hogy a bátyját meglőtték Dallasban.

A veterán főügyész 2009-ben jelentette be, hogy 35 év után, tizedszerre már nem indul újra a posztért, de ez nem jelentette azt, hogy visszavonulna. Morgenthau, akiről az Esküdt ellenségek (Law & Order) című bűnügyi sorozat egyik karakterét mintázták, beállt egy ügyvédi irodához és rendszeresen írt véleménycikkeket a Wall Street Journalba és a New York Times-ba. Első felesége, akivel öt közös gyereket neveltek, 1972-ben meghalt. Bár felesége halála nagyon megviselte, 1977-ben újranősült, Lucinda Franks-szel két gyerekük született.

Robert Morgenthau rövid betegség után halt meg 2019. július 21-én. A visszavonulásakor azt mondta egy interjúban, hogy amikor a németek elsüllyesztették a hajóját és a Földközi-tengeren mentőmellény nélkül úszott, fogadalmat tett:

[Ha életben maradok,] megpróbálok valami hasznosat kezdeni az életemmel.

Kiemelt kép: Karjean Levine/Getty Images