Átrendezheti Európa nyugati felének politikai térképét az elmúlt napok eseménysorozata: a szélsőséges Szabadságpárt (FPÖ) vezetőiről szóló, leleplező videó után nehéz helyzetbe kerülhet a szélsőjobboldal egész Európában.
Mostani összeállításunkból azonban kiderül: bár az öt legnagyobb EU-tagállamot tekintve Spanyolországban egy baloldali párt a legnépszerűbb, Németországban a második és harmadik helyen állnak a baloldaliak (de itt sem a szélsőjobboldal, hanem a mérsékelt jobboldal vezet), Franciaországban és Olaszországban viszont valóban olyan politikai erők vezetik a népszerűségi listákat (akár holtversenyben), amelyeket populistának és nacionalistának lehet minősíteni. A speciális helyzetben lévő Egyesült Királyságban pedig a populista, de nem éppen ideologikus Brexit Párt lehet az első.
Az osztrák Szabadságpárt elnökének, Heinz-Christian Strachénak a múlt pénteken nyilvánosságra került a botrányvideójából – akárki csalta is csapdába a szombaton megbukott osztrák alkancellárt 2017-ben – kiderült: a nemzeti érdeket mindennél fontosabbnak mondó szélsőséges pártok szívesen megadnának „bármit” egy állítólagos orosz milliomosnőnek, ha a az magyar mintára felvásárolná nekik az ország legnagyobb bulvárlapját.
Mindez a Szabadságpárt európai parlamenti választási esélyeit alighanem szétrombolja. Érdekes, hogy az FPÖ népszerűsége mindettől függetlenül már május elején csökkenésnek indult: a 2017-es választásokon még 26 százalékot szerző párt egy akkori felmérés szerint már csak 22 százalékot kapott volna a választásokon. Idén sorozatos botrányok rázták meg a pártot, amelynek szélsőséges kötődései egyre nyilvánvalóbbak lettek. Emiatt az osztrák lakosság 49 százaléka már nem tartotta a hónap elején kormányképesnek a kisebbik koalíciós pártot.
Május elején Sebastian Kurz Néppártja, az ÖVP 34 százalékkal vezette a népszerűségi listákat Ausztriában, kérdés, hogy a Strache-videó mennyire árt meg a nagyobbik jobboldali kormánypártnak a hétvégi választásokon – vagy éppen hogy hozzá pártolnak a csalódott szabadságpárti szavazók.
A legfrissebb, a botrány kipattanása után, május 18-20. között végzett felmérés szerint ugyanis csak az FPÖ támogatása omlott össze, immár csak 18 százalék választaná Strache pártját. Kurz Néppártja 38 százalékon, az ellenzéki SPÖ 26 százalékon áll. Azaz a szociáldemokraták egyértelműen a második legnagyobb erővé váltak Ausztriában, noha támogatottságuk a május eleji 27 százalékhoz képest alig módosult. Erősödött viszont némileg a botrányt kihasználni próbáló NEOS párt: jelenleg 9 százalékon áll a liberális tömörülés.
Az, hogy Kurz nem vesztette el a támogatottságát, alighanem azzal magyarázható, hogy kormánya rendbe rakta az osztrák költségvetést. 1974 óta először zárt pluszban a büdzsé nyugati szomszédunkban, csökkent az államadósság és a munkanélküliség is 4,8 százalékra mérséklődött – ezt még az a német Spiegel is a bécsi kabinet érdemének tartja, amelyik a Strache-videót először közölte a Süddeutsche Zeitunggal együtt.
Még jobban állnak a spanyol szocialisták: nemrég választásokat nyertek (igaz, csak relatív győztesek lettek), és most is elsők a közvélemény-kutatások szerint. Pedro Sánchezék még növelték is 29 százalékos támogatottságukat az áprilisi általános választások óta. Jelenleg a 34 százalékhoz közelít a népszerűségük.
Az általános választásokon leszerepelt konzervatív középpárt, a spanyol Néppárt 17 helyett most majdnem 19 százalékot kapna, de így sem lenne még második sem a rangsorban, pedig nemrég még erős kormánypártnak számított a korrupciós botrányok sújtotta tömörülés. Második helyre ugyanis időközben a jobbközép, inkább liberális, mintsem konzervatív Ciudadanos párt jött fel a népszerűségi rangsorban, és immár a 22 százalékot közelíti ennek a pártnak az eredménye. A parlamentbe – óriási meglepetésre – idén bekerült szélsőséges Vox párt ugyanakkor nagyot esett a közvélemény-kutatás szerint: 10,3 helyett immár csak alig több mint háromszázalékos a támogatottsága.
Az Egyesült Királyságban már az is csoda, hogy EP-választásokat tartanak – hiszen elvileg a brexit határideje már többször lejárt, de most éppen október végéig hosszabbították meg a brit kilépés határidejét az EU-ból. A brexit miatti konzervatív bizonytalankodás miatt viszont Nigel Farage Brexit Pártja – átmenetileg biztosan – kiszorítja a torykat a jobboldal vezető helyéről.
Az utolsó hét tájékán már készültek olyan közvélemény-kutatások, amelyek szerint Farage szinte a semmiből szervezett pártja messze veri a mezőnyt a szavazatok 33,4 százalékával. Ezt a YouGov-ECFR felmérése mutatja. Eszerint Farage-ék mögött a második legtöbb szavazatot a brexitellenes Liberális Demokraták kapnák 17,3 százalékkal, a harmadik helyen álló munkáspártiak csak 16,1 százalékig jutnának. Utánuk viszont még mindig nem a konzervatívok jönnek, hanem a Zöld párt, 9,2 százalékkal. Theresa May tory pártja csak ezután következik, az ötödik helyen, 8,3 százalékkal. A Guardian ennek kapcsán arra mutatott rá, hogy a brexitet támogató és azzal nyíltan szembeszegülő pártok erősödtek meg. Mindeközben a két tradicionális nagy párt képtelen a kilépés ügyében egyértelmű álláspontot elfogadni, ezért a választók most értelmesebb alternatívát keresnek helyettük.
Az Egyesült Királyságban már csütörtök megtartják az EP-választást, az esélyekről itt írunk bővebben:
Marine Le Pen pártja, a korábbi Nemzeti Front, a jelenleg Nemzeti Tömörülés névre hallgató, mozgalomszerű politikai erő jelentős szavazótáborral rendelkezik Franciaországban. Nem véletlenül hívta Le Pent az olasz Liga párt vezetője, Matteo Salvini Milánóba, amikor az európai szélsőjobboldal erejét akarta bizonyítani egy hétvégi nagygyűlésen. Le Pen meg is hálálta: olaszul szólt a tömeghez. (A szélsőjobbos show-t azonban némi csorbát szenvedett, mert a másik „sztár”, az osztrák Strache alkancellár éppen megbukóban volt Ausztriában.)
Marine Le Pen mostanra Emmanuel Macron francia elnök legfontosabb kihívója. Macron az „európai projekt” és a modernizáció egyik legfőbb propagálója, de a francia gazdaság dinamizálása nem nagyon sikerült neki. A GDP-bővülés egy százalék körüli az utóbbi fél évben, és korábban sem szökött az egekbe (1,4-1,7 százalékos volt 2018 közepén).
Az utóbbi hetekben a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés megelőzni látszik Macron En Marche nevű mozgalmát, vagyis a francia pártpolitika hagyományos erőit ma már alig-alig találjuk meg a palettán, mozgalmak, illetve egyszemélyes pártok alakítják a közéletet. Ez a két erő, Macronék és Le Penék haladnak ugyanis fej fej mellett az európai választások előtt. A Nemzeti Tömörülés a május 20-ai utolsó felmérés szerint 24 százalékot kapna, az En Marche pedig 22-t.
Ha Franciaország gazdasági növekedését lekicsinyeltük, akkor mit tegyünk a németekkel? Ott ugyanis a gazdaság még lassabban bővült az elmúlt negyedévekben: 0,6 és 0,7 százalék között mozgott ez az adat, ami igencsak vészjósló a kormányzó pártokra (a konzervatív, jobbközép CDU-CSU párosra és a szociáldemokrata SPD-re) nézve. Angela Merkel kancellár az utolsó ciklusát tölti a kabinet élén, de a helyette pártelnökké előléptetett Annegret Kramp-Karrenbauer sem tudta dinamizálni pártját, a CDU-t. Ennek ellenére a konzervatívok gyengülése megállt, jelenleg a 30 százalékos érték körül mozog, 28-32 százalék között ingadozva.
A kisebbik kormányzópárt, a szociáldemokraták még gyengébbek, 15-19 százalék között lebegve. Ők a politikai áldozatai annak, hogy a 2006 és 2009 közötti világválság valódi veszteseit, illetve az elmúlt tíz évben megindult gazdasági növekedés jótéteményeiből kimaradókat nem tudják megszólítani. Ez részben még mindig annak a Gerhard Schröder kancellárnak tudható be, aki modernizálta Németországot, de ezt olyan társadalmi konfliktusok árán tette, ami a baloldali szavazókat elidegenítette az SPD-től.
A CDU-CSU páros és az SPD gyengeségét a bal- és jobboldalon is kihasználja egy-egy párt. Bár a magyar kormánymédia inkább a szélsőséges AfD-re figyel, valójában a Zöldek profitálnak a legtöbbet a hagyományos pártok gyengeségéből. A környezetvédők immár a második-harmadik helyen állnak a pártok versenyében a CDU-CSU mögött, a szocdemekkel fej fej mellett. A Zöldek támogatottsága 18-19 százalékos, azaz kisebb a „szórása” az eredményeiknek, mint az SPD-nek, amelynek mértek 15 százalékot is nemrégiben.
Ám a bevándorlóellenes AfD támogatottságát sem kell lebecsülni, a párt az előző EP-választáshoz képest alighanem meg fogja duplázni mandátumainak számát az Európai Parlamentben, jelenleg egyébként a szavazatok 10-13 százalékára számíthat a szélsőséges párt.
Matteo Salviniról és az ő Liga nevű bevándorló-ellenes, nacionalista pártjáról már szóltunk, hogy nagyszabású rendezvényt szervezett a múlt hétvégén Milánóban, ahol az európai szélsőjobbos vezetőket gyűjtötte egybe. Salvini nyilvánvalóan az európai jobboldal megújítójának képzeli magát, s azt hangoztatja: nem ő szélsőséges, hanem az Európai Unió vezetői azok. Itt nyilvánvalóan a bevándorlás ügyéről van szó.
S bár Salvininek nagy a támogatottsága Itáliában, az utóbbi időben némi törés mutatkozik a felfelé kaptatásban, már ami a népszerűségi pontszámokat illeti. A Ligát is kezdi utolérni az olasz közélet rákfenéje, a korrupció.
Az olasz kormánykoalíciót számos ellentét feszíti szét, hiszen két populista párt kormányoz valójában együtt. A baloldalibb 5 Csillag Mozgalom most a korrupcióellenes harcot helyezi előtérbe, így vizsgálatot indított a jobboldali Liga egyik fő tanácsadója, a közlekedési minisztérium egyik helyettes államtitkára, Armado Siri ellen. Siri lemondását szerette volna elérni Luigi di Maio, az 5 Csillag vezetője, de Salvini, a másik kormánypárt vezére ragaszkodott saját emberéhez. Végül az államtitkár-helyettest Giuseppe Conte miniszterelnök menesztette, ami felbőszítette a Ligát és a belügyminiszteri posztot betöltő Salvinit.
A Liga mindenesetre most egyértelműen a legnépszerűbb olasz párt, 30 százalék körüli (29-től 33 százalékig terjedő skálán mozognak az adatok) a támogatottsága, és ha – mint azt most sokan rebesgetik – előrehozott választásokat tartanának, akkor nagyot nyerne a párt a kormánykoalíció felbomlásával.
A hétvégén Salvini pártja a legtöbb olasz mandátumot szerezheti meg az Európai Parlamentben. A második helyen valószínűleg az 5 Csillag Mozgalom végezne, 19-23 százalék közötti támogatottságával. Őket szorongatná meg a baloldali Demokrata Párt, 20-21 százalékosra becsülhető eredményével.
Kiemelt kép: AFP
