Az egész világot maguk mögé utasították az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákjai a nemzetközi jogot hallgatók legnagyobb múltú és legnagyobb szabású nemzetközi megméretésen. Az 1960 óta megrendezett Philip C. Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédverseny trófeája eddig mindössze három alkalommal járt Európában: 1975-ben a brit Cambridge Egyetem, 1992-ben a francia Université de Paris I, legutóbb pedig 2012-ben a Moszkvai Állami Egyetem hallgatói vihették haza a világbajnoknak járó kupát.
Az ELTE csapata tavaly más összeállításban abszolút első helyet szerzett az összevont felperesi és alperesi beadványok kategóriában, azaz az írásbeli versenyben. Az idei kiírásban induló magyarok nem gondolták, hogy akár öt éven belül is felül tudják múlni a hallgatótársaik által 2018-ban elért eredményt. Az elsődleges céljuk az volt, hogy megjavítsák az egyetem mostanáig elért legjobb szóbeli teljesítményét, ami a legjobb 32 közé jutás volt. Miután ez megtörtént, minden stressz leszállt róluk és meg sem álltak a győzelemig.
Dr. Kajtár Gábor és dr. Sulyok Katalin, a csapat felkészítő tanárai, akik itthonról követték az eseményeket, arról beszéltek, hogy míg a legtöbb hallgatót a stresszhelyzet demotiválja, az idei csapattagokat ösztönözte. A budapesti intézmény tavaly ősszel tartott egy válogatót, amelyen elég eklektikus csapat állt össze a Jessup-hátterüket tekintve. Buda Zolta volt a nagyon rutinos versenyző, aki többször járt már a washingtoni megmérettetésen, Bazsó Gábor és Szép Vanessa egy másik, a tanszék által gondozott nemzetközi perbeszédversenyen ért el kiemelkedő eredményt, Koncsik Marcell pedig újonc másodévesként került be a kvartettbe. Washingtoni kísérőjük Pap Dániel, az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogásza volt, aki korábban maga is részt vett a Jessupon.
Ami közös bennük, hogy nagyon akarták és tehetségesek
– mondta Dr. Kajtár Gábor.
A csapat szeptemberben kapta kézhez a jogesetet, amihez január közepéig felperesi és alperesi érvelést kellett kidolgozniuk. A hallgatók egyenként 60-70 oldalas angol nyelvű beadványokat készítettek, a verseny szóbeli része pedig értelemszerűen a helyszínen zajlott. Ott az írásbeli alapján kell előadni az érveléseket úgy, hogy a másik oldalon egy másik egyetem csapata áll, a zsűrit pedig három bíró alkotja.
Bazsó Gábor közérthető nyelvre lefordítva elmagyarázta, hogy a jogeset központjában idén két szomszédos állam volt, amelyek között szezonálisan egy védett jakfaj mozgott. Télen és ősszel az egyikben, nyáron és tavasszal a másikban él. Az egyikben azért vadászták, mert az ott élő emberek vallásának és kultúrájának ez állt középpontjában, a másikban azért, mert az állatból olyanfajta enzimet nyertek ki, amiből életmentő gyógyszert készítettek.
Több emberi jogot állítottak egymásnak, mint például a vallási és kulturális jogokat az egészséghez való joggal. A felperesnek azt kellett megérvelni, hogy a gyógyszergyártó országnak be kell-e fejeznie a jak vadászatát vagy sem, továbbá érvelni kellett a két államnak a nemzetközi környezetvédelmi jog betartása vagy be nem tartása mellett is
– mesélte a hallgató.
A jogesetet a tavalyi évvel ellentétben most nem egy, hanem három ember írta, akikkel az ELTE diákjainak volt szerencséje a helyszínen beszélgetni. Ott derült ki, hogy egyikőjük sem szakértője a témának, és sok apró jogi részletre akkor jöttek rá, amikor megkapták az írásbeli beadványokat.
A levegőben lógott a győzelem
Minden évben európai fordulót is rendeznek azoknak a csapatoknak, amelyeknek hazájukban nem volt kihívójuk. Idén a portugáliai Lisszabonban volt a barátságos kör, amit szintén megnyert a magyar csapat.
Dr. Sulyok Katalin, az ELTE ÁJK oktatója és a fiatalok másik felkészítője arról beszélt, ekkor ebből nagy dolog sülhet ki. Dr. Kajtár Gábor pedig saját bevallása szerint tudta is.
Március 18-án 13 óra 45 perckor ért véget egy gyakorlókör az egyik szponzorunknál. Ekkor hívtam fel a tanárnőt, hogy furcsa félelemérzet keltett hatalmába: az idei csapat képes megnyerni a versenyt. Nem viccelek, így történt, csak nem vertem nagy dobra. Voltam kilenc döntőn már, és egyikben sem láttam olyan erős csapatot, mint ott, március 18-án.
Az elitalakulat a március 31-én kezdődő versenyen panamai, ír, román és egy kínai egyetemmel került össze a csoportkörben, utóbbi a hazája nemzeti bajnokaként érkezett Washingtonban. Mivel minden országból tíz egyetemenként juthat ki egy kvartett, és Kínában elindul 60-70 egyetem is a nemzeti fordulón, onnan 6-7 csapat kvalifikálta magát a Jessupra. Közülük a legerősebbel kellett megmérkőznie a magyar diákoknak.
Buda Zolta elmondta, a szóbeli fordulókban mindkét csapat 45-45 percet kap arra, hogy prezentálja a megoldását a jogeset által felvázolt négy nagy problémára. Ez 43 percet vesz el, majd a maradék kétszer két percben lehetőség van válasz-viszontválaszra.
Az előválogatóban három nap alatt négyszer kell elmondani a perbeszédet, ezután hirdették ki, hogy ki jutott be a legjobb 32 közé. Utána jó esetben minden nap újabb két forduló következik. A hallgatók számára olyan kevés idő áll rendelkezésre, hogy rögtön az adott kör után elmondják nekik, ki ment tovább és ki esett ki.
Az elődöntőnél, negyeddöntőnél két óra volt arra, hogy felkészüljenek a diákok, akkor kellett elolvasni a soron következő ellenfél 60 oldalas írásbeli beadványát. A végére rendkívül besűrűsödnek a fordulók, egy nap kétszer két órát folyamatosan megfeszített figyelemmel kell ülni, stresszben és sokszor éhesen, így az egész egy fizikai állóképességi versennyé alakul át
– magyarázta Dr. Sulyok Katalin.
A legjobb 32 között az ELTE csapata egy orosz egyetemet ütött ki a versenyből, és már ezzel elérték minden idők legjobb eredményét. A nyolcaddöntőben aztán egy ukrán, a negyeddöntőben pedig egy Fülöp-szigeteki ellenfelet ejtettek ki. Buda Zolta szerint ekkor gondolták először azt, hogy itt tényleg van keresnivalójuk.
Az elődöntőben a korábbi négyszeres bajnok szingapúri National University of Singapore sem tudta a magyarok útját állni, a döntőben pedig következett az igazi nagy hal, az amerikai Columbia Egyetem.
Ez most a joker, az aduász
A fiatalok úgy mentek oda a döntőre, hogy bármi is lesz az eredmény, ők győztesen jönnek haza. Mint mondták, csak a legmerészebb álmaikban remélték egyáltalán, hogy fináléba jutnak.
Sokat segített nekik, hogy rengetegen nekik szurkoltak a helyszínen, mert végre egy európai, kisebb ország csapata győzelem közelébe került, amire talán senki nem számított. Az is javított a teljesítményükön, hogy sokkal kevesebb nyomás volt rajtuk, mint a Columbia Egyetem hallgatóin, akik évről évre az élmezőnyhöz tartoznak.
A tanár úr szakmai instrukciókat az utolsó napokban már-már nem is adott nekik itthonról, csak annyit mondott, hogy aludják ki magukat. A döntő előtt pihentek a legtöbbet az egy hét alatt, ennek meg is lett a gyümölcse.
A döntőben én nem beszéltem. A coach társaságában hallgattam a fiúkat és azt éreztük, hogy jobbak voltunk. Legbelül tudtuk, hogy meglesz. Idegőrlő várakozás volt, amikor a kétszer 45 perc után a bírók 20 percig gondolkoztak a végeredményen
– mondta Szép Vanessa.
A körömrágós percek után a háromfős bírói panel egyhangúan arra a döntésre jutott, hogy az alperesek, tehát az ELTE csapata bizonyult jobbnak.
Dr. Kajtár Gábor az elmúlt tíz évben ennél jobb döntőt nem látott. A finálét DVD-ken árulják majd, mert szakmailag fontos mindazoknak, akik részt vettek a versenyen. Itt tudják visszahallgatni azt a komoly mesét, amit egy évig gyakoroltak. A magyar hallgatók is rongyosra nézték a korábbi évek lemezeit, mindenki tud fejből idézni belőlük. Egy ilyen DVD-n nagy szó oktatóanyagnak lenni.
Egy-egy tudományos Nobel-díjhoz hasonlítanám, amit tehetségben, tudásban összeraktak a diákjaink
– fogalmazott.
A tavalyi csapat írásbeli sikere után az oktató azt mondta, hogy a győzelem kiváló ajánlólevél az amerikai felsőoktatásba. Ez most a joker, az aduász.
A felkészítő tanárok hangsúlyozták, ez a teljesítmény már nemcsak arról szól, hogy egy erős egyetemi programba felveszik az embert, hanem adott esetben arról is, hogy külföldön gyakorlati és egyéb pozíciókban elhelyezkedjenek.
A csapattagok versenyzőként a csúcson fejezik be Jessup-pályafutásokat. Zolta és Vanessa az ELTE-vel is végeztek hallgatói minőségükben, a legjobb szónok különdíját elnyerő Gábor pedig azért nem megy vissza, mert nincs miért. Ez a verseny egyébként is a tehetséggondozásról szól, hogy minél többen sajátítsanak el olyan készségeket, amire máshol nincs lehetőség.
Én felkészítőként mindenképpen folytatom. Címvédés lehet, de még soha senkinek nem sikerült. Az egyetem és a többi hallgató feladata, hogy újra történelmet írjunk
– mondta Dr. Kajtár Gábor.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
