Európa gazdaságát és politikai egységét nemcsak a britek kiválási szándéka törte meg az elmúlt években, hanem a tavaly nyáron kormányra került olasz populisták is fenyegetik. A két párt, az 5 Csillag Mozgalom, illetve a Liga alkotta római koalíció ugyanis azóta az Unión belülről, az EU harmadik legnagyobb gazdaságát képviselve próbálja megtörni az eddigi konszenzusos pénzügypolitikát.
Ráadásul az olasz populistáknak éppen a gyengeségük a legfőbb fegyverük: Rómának annyi a tartozása, hogy már önmagában is elrettentő erőt képvisel a GDP 131 százalékát kitevő államadósság. Egy itáliai bedőlés az egész kontinenst megrengetné. A Financial Times számításai szerint Olaszországnak csak 2019-ben 376 milliárd eurónyi forrásra van szüksége, hogy adósságait finanszírozza. Ez a mostani feszült politikai helyzetben és kockázatos világgazdasági környezetben igencsak komoly feladatnak tűnik.
Az olasz gazdaság lassulása, esetleges recessziója pedig negatívan hatna az eurózóna és az Európai Unió összesített gazdasági növekedésére is. Ezt egyébként az Oroszország elleni szankciók, a kínai-amerikai vámháború, illetve a kínai gazdaság amúgy is lassuló teljesítménye mindenféleképpen veszélyezteti, így kontinensünknek végképp nincs szüksége egy itáliai hitelválságra.
Az elmúlt napokban ráadásul új dimenziót öltött Róma és Brüsszel, illetve Róma és Párizs konfliktusa. Az már szinte megszokott, hogy – a magyar kormánypárti médiához hasonlóan – Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság vezetőjét támadják az olasz populisták, illetve a tervezett 2019-es költségvetésről is sokat vitáztak Brüsszellel.
Fotó: Riccardo Milani / Hans Lucas / AFP
Ám Luigi di Maio, a kormányzó 5 Csillag Mozgalom miniszterelnök-helyettese most emelte a tétet. Immár a francia belpolitikába is beleszólt. Az Emmanuel Macron elnök ellen tüntető sárgamellényeseket biztatta további ellenállásra, sőt segítséget is felajánlott nekik. Di Maio azután tette ezt, hogy gyakorlatilag párhuzamot vont saját populista mozgalmának 2009 utáni felfutása és a francia utcai tiltakozások résztvevői között.
Di Maiótól nem akart lemaradni saját koalíciós társa sem, a Ligát irányító belügyminiszter, Matteo Salvini sem. Salvini közismert arról, hogy az 5 Csillagnál sokkal erősebben „migránsozik”, de Vlagyimir Putyin orosz elnököt is csodálatáról biztosította. Ezek után az sem meglepő, hogy Salvini Orbán Viktorral barátkozik, ami a CNN szerint egész Európát veszélyezteti.
Ami a mostani franciaországi eseményeket illeti, Salvini elítélte ugyan az erőszakos megmozdulásokat, de a sárgamellényes tiltakozókat általában véve „becsületes polgároknak” nevezte, és Macronra utalva hozzátette: a demonstrálók „egy olyan elnök ellen tüntetnek, aki a saját népe ellen kormányoz”.
Mindez az Európa-ügyekkel foglalkozó francia minisztert, Nathalie Loiseau-t arra ösztökélte, hogy a Twitteren közölje:
Franciaország tartózkodik attól, hogy Olaszországnak leckéket adjon, Salvini és Di Maio urak jobban tennék, ha előbb a saját portájukon tenének rendet.
A két olasz miniszterelenök-helyettes, azaz Salvini és di Maio között amúgy is „különverseny” folyik: bár a választásokon a di Maio-féle 5 Csillag Mozgalom szerepelt jobban, és így a kormányfő, Giuseppe Conte is inkább az ő emberüknek számít, de Salvini a menekültellenes propagandával, belügyminiszterként a kormány erős emberévé vált Olaszországban.
Salvini annyira belelélte magát a szerepébe, hogy immár di Maio és Conte ellen is fellép, ha kell: nem engedi például az utóbbi napokban a Földközi-tengeren hánykolódott, de aztán Málta által befogadott menekültek olaszországi beutazását. Pedig erre a miniszterelnök tett ígéretet az olasz tévében. A migránsok közül Giuseppe Conte 10 vagy 15 nőt és gyereket fogadna be a különböző források szerint, ez ellen tiltakozott Lengyelországból Salvini, aki éppen egy a francia-német tengellyel szembenim lengyel-olasz potenciális együttműködésről tárgyalt Európában. A kormányfő viszont azt mondta, hogy ha a menekültek (a belügyminiszter miatt) nem léphetnének Olaszország területére, akkor repülővel menne személyesen értük.
Ez a kormányon belüli különbségeket jelzi, és a törésvonalak nem véletlenül jelentek meg, hiszen mindkét populista pártnak komoly engedményeket kellett tennie a 2019-es költségvetés ügyében, ezért most olyan területen igyekeznek kompenzálni (migránskérdés), ami nyilvánvalóan csak szimbolikus jelentőségű, hiszen a menekültek többsége az utóbbi időben Spanyolország felé vette az irányt.
Így a költségvetési hiány nem az olasz kormány által először tervezett 2,4 százalékos, hanem csak 2 százalékos lesz, ám Brüsszel is engedett az eredeti, 1,6 százalékos igényéből. Ennek az egyezségnek a láttán jegyezte meg az olasz baloldal, hogy a szuverenitást hirdető populisták Olaszország szuverenitását feladva engedtek Brüsszelnek.
Fotó: Alberto Pizzoli / AFP
A mérsékelt gazdasági elemzők arra hívták fel a figyelmet: a populista olasz kormány minden ellenfelét lesöpörte a választások óta, minden politikai kampányt végiggörgetett az országon a migránsozástól kezdve a Brüsszel-ellenes retorikán át az alapjövedelem ígéretéig, de aztán beleütköztek az egyetlen tényezőbe, amit nem tudtak kikerülni: a valóságba. Éppen ezért kellett átmenetileg feladnia a választások relatív győztesének, az 5 Csillag Mozgalomnak az alapjövedelemről szóló ígéretét, és az északon erős Liga pedig a nyugdíjrendszer szétverésével kénytelen várni.
Az olasz kormány ugyanis csak elhalasztotta ezeknek az intézkedéseknek a bevezetését, így a 2019-es költségvetés láttán csupán átmenetileg könnyebbültek meg a hitelezők és a nemzetközi pénzpiacok. Egyelőre csak lebegteti a kormány, hogy az amúgy is eladósodott ország élén nem kezd pénzszórásba.
Hogy mennyire nem tettek le a tervezett, s megígért intézkedésekről, azt igazolja a Corriere della Serra híre, miszerint az olasz kormány az alapjövedelem bevezetésén dolgozik. A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése – talán áprilistól – azonban más források szerint függ a költségvetés alakulásától is. A lap szerint mindenesetre 1,7 millió család kaphatna elvben ilyen támogatást, átlagosan körülbelül havi négyszáz euróról van szó.
A valóság, amibe beleütköztek a római populisták, az, hogy Olaszországban a gazdasági növekedés vészesen lassul, sőt a 2018-as utolsó rendelkezésre álló adat szerint a GDP a harmadik negyedévben csökkent az előző három hónaphoz képest. Vagyis az olasz gazdaság július és szeptember között -0,1 százalékos teljesítményt mutatott fel. A kormány első három hónapjában tapasztalt visszaesés – ami 2014 óta nem fordult elő – nem magyarázható a Salvini és di Maio miniszterelnök-helyettesek nevével fémjelzett politikával. Ám azóta további mutatók is azt jelzik, hogy Itália a recesszió felé tart: a feldolgozóipari vállalatok hangulatát mérő index már bőven a populista kormány első száz napja után, egymást követően háromszor is csökkent tavaly év végén. Mindeközben a munkanélküliség 0,2 százalékkal emelkedett, elérte a 10,6 százalékot, ami az eurózóna átlagánál (8,6 százalék) két százalékponttal magasabb.
A növekedési kilátások összességében tehát nem túl rózsásak: korábban 1,3-1,5 százalékos GDP-bővülést vártak Olaszországban, elsősorban a kormány látszott optimistának. Ebben bízva kezdtek volna költekezésbe, de Brüsszel éppen emiatt is figyelmeztetett: irreálisak a tervek, vissza kell fogni azokat. Hiszen ha túl sok kiadást terveznek be, és közben nem lesz növekedés, akkor a kormányzati bevételektől elszakadnak az állami költések. Az Istat, a statisztikai hivatal egyébként már csak 1,1 százalékos növekedést jelez előre 2019-re.
A gazdasági elemzők éppen ezért inkább a kockázatokat hangsúlyozzák: szerintük a rossz politikák okoznak Európában gondot. Így a brit Barclays közgazdásza, Antonio Garcia Pascual szerint az olasz kormány könnyen szembesülhet recesszióval, amire 2014 óta nem volt példa.
A már idézett harmadik negyedéves zsugorodás után szerinte a többi mutató sem jelzi azt, hogy enyhülne a nyomás Giuseppe Conte kormányára. Az elmúlt négy évet tekintve rekord mértékben romlott novemberben a feldolgozóipar egyik mutatója, a szolgáltató cégek pedig ötödik hónapja csökkenő exportkeresletről számolnak be. Mindez Amritpal Virdee, az IHS Markit elemzője szerint is azzal fenyeget, hogy újabb negyedévben lesz negatív a növekedés, ami már recessziót jelent. Mindezeken túl az olasz statisztikai hivatal szerint a fogyasztói és az üzleti bizalmi index is esett decemberben.
Mindez keresztbevágja a populista kormány gazdaságélénkítő elképzeléseit. Már említettük, hogy a világgazdaság is lassulóban van, de az olaszokat a külső tényezők közül leginkább a német gazdaság lassulása érinti. Ez ugyanis az egyik legnagyobb külpiacuk. A Bloomberg által idézett elemzők szerint mindezért lassan már Salviniéknek kell vállalniuk részben a felelősséget. A Berenberg privátbank szakértője, Holger Schmieding szerint
Olaszország most kezdi megfizetni a radikális kormány ostobaságainak árát.
Az olasz kormánynak máris egy sürgős gazdasági üggyel kellett szembesülnie. Az Európai Központi Bank – történetében először élve 2014-ben kapott új jogosítványával – már néhány nappal korábban felügyelet alá vonta az olasz Carige bankot, ahol súlyos problémákat találtak.
E héten az olasz kormány arról határozott, hogy 1,3 milliárd eurós alapot hoznak létre a tizedik legnagyobb olasz hitelező pénzintézet megmentésére, hiteleinek garantálására. Az ügy azonban politikai vihart is kavart, ugyanis a miniszterelnök, Giuseppe Conte ismerősei is a bank vezetői között vannak. (Conte az egyik bankárnak állítólag még a tanácsadója is volt korábban.) Ezért az ellenzék összeférhetetlenséggel vádolta a kormányfőt. Ráadásul elemzők arra is rámutatnak, hogy a populisták úgy nyerték meg a választásokat tavaly, hogy éppen a mostanihoz hasonló bankmentő (és egyben bankármentő) akciókat is elítélték. Majd most, amikor először szembesültek egy hasonló problémával, azonnal a régi módon reagáltak:
Salvini mindenesetre megvédte miniszterelnökét, és így reagált az ellenzéki vádakra: a kormány nem a barátait segíti ki a bankmentéssel, hanem a befektetőket, a megtakarítókat.
Kiemelt kép: Michele Spatari/NurPhoto/AFP
