A NATO az elmúlt évtizedek legnagyobb hadgyakorlatát fogja megtartani 2018. október 25. és november 7. között Norvégiában. Az esemény tényleg gigászi lesz:
Nem mellesleg mind a 29 tagország képviselője jelen lesz a hadgyakorlaton két nem NATO-tag, Svédország és Finnország mellett. Ennek az összefogásnak komoly üzenete van.
A Trident Juncture 2018 fő célja az úgynevezett NATO Reagáló Erők tesztelése. Ezt a katonai erőt 2002-ben azért hozták létre, hogy a katonai szervezet válaszolni tudjon gyorsan kialakuló konfliktushelyzetekre. Mivel a NATO-nak nincs saját katonai ereje, ezt csak úgy tudja megtenni, hogy a 29 tagország egy része vagy mindegyike felajánl erőket a közös feladatra. A NATO Reagáló Erők (NRF) erre kínálna megoldást úgy, hogy a tagországok előre, tervezetten kijelölték egyes saját katonai egységeiket, hogy ha a szükség úgy hozza, bevethetők legyenek.
A szükség azonban soha nem hozta úgy, és az NRF készenlétet egyre kevésbé vették komolyan a tagországok, míg be nem következett 2014-es krími konfliktus, amelynek a során napok alatt elveszett a félsziget. Ez ébresztő volt a NATO-nak, különösen a balti államoknak és Lengyelországnak, így a 2016-os csúcstalálkozón létrehozták a mintegy ötezer fős Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erőt (VJTF). Ez az egység az NRF részét képezi, és néhány egysége akár 2-3 napon belül bevethető. Ez NATO-mértékkel nagyon rövid idő.
Kollektív védelem: régóta először
Norvégiában tehát az egyik feladat az lesz, hogy ezt a dandárt tesztelje a NATO. A gyakorlat másik célja, hogy most először nyíltan kimondva a katonai egységek egy úgynevezett ötös cikkely szerinti feladatot hajtanak végre. A NATO alapítóokmányának ötödik pontja mondja ki, hogy aki belép a szervezetbe, az egyben felesküszik a kollektív védelemre, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvre.
A NATO az elmúlt évtizedekben mindenféle gyakorlatot végrehajtott: válságkezelőt, terrorizmus-elleneset, katasztrófavédelmit, de leginkább csak terepasztalok felett tologatták a kis zászlókat.
A hadgyakorlat Norvégia közepén, Trondheim környékén lesz.
A képzeletbeli háborúban támadás éri északon az országot, amire válaszul a hadsereg és a NATO-partnerek megindulnak Oslo környékéről felfelé. Az ellenfelek Trondheimnél találkoznak, a szárazföldi erőket egy partraszállás is segíteni fogja a tengerészgyalogosok révén.
Az amerikai és norvég erők mellett a legnagyobb számban Németország (4000 fő), Nagy-Britannia (3500 fő), Franciaország (3000 fő) Kanada (2000 fő), Olaszország és Hollandia (1500-1500 fő) vesz részt a gyakorlaton. Feltűnő, hogy a németek a sokat kritizált, alacsony hadrafoghatóságú hadseregükből ilyen sok katonák adtak a hadgyakorlathoz. Az is, hogy a franciák az egyébként – főleg Afrikában – rendkívül leterhelt hadseregükből szántak egy dandárnyi erőt erre a műveletre. Olaszország, Kanada és Spanyolország kontingense pedig azt jelzi: a konfliktustól messze eső tagországok is pénzt és erőfeszítést szánnak a közös hadgyakorlatra. Bár erről nem szólnak a hivatalos tájékoztatások, nemzetenként euró- és dollármilliókba kerülhet csapatokat és főleg a nehéz technikát elküldeni Norvégiába.
Orosz figyelem
Mindezek után a Trident Juncture 2018 természetszerűleg nem csak a NATO-ról, hanem Oroszországról is szól. Moszkvában árgus szemmel figyelik a gyakorlatot, amelyen 12 ezer amerikai katona vesz részt és a NATO teljes hadigépezete mozgásba lendül. Az elmúlt években az amerikai jelenlét igen komollyá vált Norvégiában, 700 tengerészgyalogos állomásozik folyamatosan az országban. Ez nem sok, de ahogy a gyakorlat parancsnoka, James Foggo admirális mondta, „ami 300 tengerészgyalogos ma, az 3000 holnap”. Ráadásul az USA mintegy 15 ezer katona fegyverzetét telepítette le az északi országban, azaz baj esetén elég a katonáknak jönniük, a felszerelés már várni fogja őket.
A NATO ugyanakkor tett egy gesztust Moszkvának, amihez hasonlót még nem láttunk a másik oldalról. Jens Stoltenberg főtitkár október elején meghívta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet összes tagországát, hogy küldjön megfigyelőket a gyakorlatra. Az EBESZ-nek 57 tagja van, a jelenlegi EU- és NATO-tagországok mellett a Szovjetunió egykori utódállamai, így Oroszország is.
Ez a lépés erősítheti a bizalmat, másfelől hadd lássa csak Moszkva, hogy mit és hogyan gyakorolnak a NATO-országok, illetve hogy a Trident Juncture 2018 célja egy tagország megvédése, nem egy harmadik ország megtámadása. Moszkva a saját gyakorlatain még nem mutatott ilyen bizalomerősítő lépést, sőt 2009-ben az egyik hadgyakorlatának „része” volt Varsó megtámadása atombombákkal.
Az orosz aggodalmakat a két semleges északi szomszéd, Finnország és Svédország részvétele erősítheti. Az elmúlt években Stockholm és Helsinki jelentősen az USA és a NATO felé tolódott, résztvevői a már említett NATO Reagáló Erőknek annak ellenére, hogy nem tagjai a katonai szövetségnek. Moszkva számára pedig komoly stratégiai átrendeződést jelentene egy olyan változás, amelynek nyomán a pufferzónaként viselkedő, egyébként erős, jól felszerelt hadsereggel rendelkező Finnország és Svédország egyszer csak az ellenfél táborát erősítené.
Kiemelt kép: Torbjørn Kjosvold / Norwegian Armed Forces
