Macedónia stratégiai helyen fekszik, az egykori fő török haditúton, ahol Szulejmán indult 1526-ban Mohács felé, manapság pedig menekültek Nyugat-Európába. Az iszlám és a keresztény világ, a szláv és a nem szláv világ határvidéke ez. Macedónia stratégiai fontosságú az oroszok számára is: mindenképpen meg akarják akadályozni a NATO-ba való belépését.
Az ország ugyanis a balkáni menekültútvonalon fekszik, és ha a NATO-hoz vagy az EU-hoz csatlakozna, akkor Szerbia körül újabb nyugati szövetséges jelenne meg, még jobban elszigetelve Oroszország egyik legfontosabb délkelet-európai partnerét. Nem véletlen, hogy a Foreign Policy című lap és az egyik legnagyobb bolgár újság, a Dnesz is arról írt a hétvégi macedón népszavazás előtt, hogy az ország névváltoztatása az Európa és Oroszország, illetve a Nyugat és Oroszország közötti versengésről szól. A Dnesz szerint persze Moszkva nem fogja elismerni, hogy az ő érdekében állna a hétvégi referendum sikertelensége, azaz a délszláv állam nyugati integrációjának elbuktatása.
Az Európa-párti macedón miniszterelnök, Zoran Zaev mindenesetre hevesen bírált egy görög-macedón származású üzletembert, Ivan Szavidiszt, aki szerinte olyan mozgalmakat pénzel, amelyek a politikai feszültséget fokozzák az országban. A megosztott helyi elitek ugyanis kiváló táptalajai a külső befolyás érvényesítésének.
Fotó: Robert Atanasovski / AFP
Miről szólt a népszavazás?
Az ország nevének megváltoztatásával a macedónoknak esélyük lenne (lett volna) az EU- és NATO-csatlakozásra, mert a görög és a macedón kormány által júliusban megkötött egyezmény szerint, ha Észak-Macedónia lenne az állam neve, Athén nem akadályozná tovább a délszláv állam nyugati integrációját. Görögország szerint már létezik náluk egy Makedónia nevű tartomány, így az ország neve megtévesztő, kisajátítja az elnevezést.
A Macedóniáért folyó versengésben tehát Oroszország legyőzni látszik Európát, de hogy ez csak egy csata volt-e a sok közül, vagy a döntő összecsapás, az még kérdéses. Az oroszbarát propagandisták a többi között hamis Facebook-profilokon „nyomták” a bojkottkampányt, rájátszva a macedón nemzeti érzelmekre.
Fotó: Armend Nimani / AFP
A macedón nacionalisták mellett kiálló magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a népszavazás előtt az ellenzéket buzdító videóüzenetet küldött egy macedón tüntetésre, amelyet a névváltoztatás ellen szervezett a VMRO-DPMNE tömörülés. Vagyis egy NATO- és EU-párti ország vezetője az európai integrációt kívánó, hivatalban lévő kormány ellen lépett fel.
Orbán macedón szövetségese, a VMRO-DPMNE a népszavazás bojkottálására ugyan nem szólított fel, de törvénytelennek tartja azt. A párt elnöke, Hrisztijan Mickovszki nem szavazott, mert a görögökkel kötött egyezményt „megadásnak” gondolja. Az ellenzéki párt megosztott volt a kampányban, akadt soraiban, aki egyszerűen a nemmel szavazást javasolta. A bojkottra való felszólítást megtette viszont Djordje Ivanov köztársasági elnök, aki a macedón szuverenitás megsértésének ítéli a népszavazást.
A VMRO-DPMNE az elégtelen eredmény után a Zoran Zaev vezette Európa-párti kormány legitimációjának elvesztéséről beszél. A kormányt zsarolással vádolja és illegálisnak minősítette az eljárásait – miközben a VMRO-DPMNE éppen azért bukott meg korábban, mert törvénytelenül hallgatott le mintegy húszezer embert.
Zaev szerint a többség támogatta a javasatát a névváltoztatásra. Az ellenzéki pártelnök, Mickovszki szerint viszont: „macedónok vagyunk, a nyelvünk macedón”, s a többség nem támogatja az Észak-Macedónia elnevezést.
Fotó: Robert Atanasovski / AFP
Az bizonyosnak látszik, hogy Zaev nem akar lemondani, és megpróbálja a parlamenttel elfogadtatni a névváltoztatásról szóló alkotmánymódosítást. Ehhez kétharmados többség kell, ami igencsak kétséges a mostani helyzetben, hiszen a 120 tagú parlamentben eddig csak 69-en támogatták a szükséges 80 helyett a görögökkel kötött megállapodást.
Albánok, macedónok, szerbek
A macedón történelmet a megosztott elitek történetének is felfoghatjuk. Macedónia területe 1912-ig az oszmán-török birodalomhoz tartozott. Macedónia lakosságának negyede viszont ma már biztosan albán, emellett törökök és bosnyákok is élnek itt, így az iszlámot követő lakosság aránya egyharmadosra tehető.
A szlovén állami tévé egy nemrégiben készített riportja szerint az albánok által lakott és irányított Tetovo polgármesteri hivatalán a három zászlóhely közül csak kettőn lengenek lobogók: macedón nem, de EU-s zászló igen. Az albánok tehát Macedóniában manapság EU-pártiak (ezt a népszavazáskor is igazolták), ami megkönnyíti a macedón nacionalisták dolgát, amikor az EU és a NATO ellen kampányolnak. Albánok és macedónok között ugyanis húsz éve véres összecsapások voltak, és csak nemzetközi erők beavatkozásának köszönhető, hogy nem alakult ki a boszniaihoz és a koszovóihoz hasonló, elhúzódó és súlyos áldozatokkal járó polgárháború itt is. Az albán lázadás központja Tetovo volt akkor.
Az albánok egyébként a szomszédos Koszovóban is EU-pártiak: a napokban, amikor a helyi albánok különleges rendőri egysége provokatív módon és a nemzetközi egyezményeket megsértve, a szerbek által lakott részekre bevonult, az albán helyi vezetők arról beszéltek: a céljuk Koszovó EU- és NATO-tagságának elérése. A Koszovóban történtek miatt harckészültségbe helyezték a szerb hadsereget. A Balkánon tehát forrnak az indulatok, pedig pár hete még egy albán-szerb területcsere lehetőségéről érkeztek hírek – tehát itt sem jártak messze a felek a kompromisszumtól.
Mi köze mindennek a mostani népszavazáshoz?
Titónak fontos szerepe van a jelenlegi macedón-görög konfliktus kiélezésében is, ez az az akadály ugyanis, ami miatt Macedónia nem csatlakozhat könnyen a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. A görög-macedón ellentét a II. világháború utáni gerilla- és polgárháborúból ered, amikor kommunista partizánok harcoltak Észak-Görögországban. Tito egy ideig támogatta a görög partizánokat, s emiatt a görög nacionalisták máig félnek attól, hogy egy „szláv Macedónia” nemcsak a mai állam területét, hanem Görögország északi területeinek egy részét is magában foglalná.
A mai macedón kormányok hiába mondogatják, hogy nem tartanak igényt görög területekre, Athén Jugoszlávia felbomlása óta sikeresen akadályozza Macedónia európai integrációját. A görögök azóta követelik, hogy Macedónia ne Macedóniának hívja magát, hanem tegyen legalább valami megkülönböztető jelzőt a nevébe (és ez még általában csak a kompromisszumos görög javaslat, a nacionalistább megközelítések törölnék a macedón-makedón utalásokat északi szomszédjuk nevéből).
Ráadásul még ha Macedóniában sikerülne is a Zaev-kormánynak a parlamenttel elfogadtatni a névváltoztatást, Görögországban sem lesz egyszerű ennek szentesítése. Számos tüntetést rendeztek, különösen Szalonikben a görög nacionalisták, akiknek még az Észak-Macedónia név sem elfogadható az északi szomszéd esetében. A görög miniszterelnök, Alexisz Ciprasz tehát egyelőre hiába dicséri a referendum után Zaev bátorságát és határozottságát, valószínűleg a bolgár külügyminisztériumnak van igaza, amely sajnálkozik azon, hogy tovább húzódik majd Macedónia európai integrációja.
Kiemelt kép: Az ország névváltoztatásáról szóló népszavazáson való alacsony részvételt ünneplik a referendum ellenzői a parlament épülete előtt Szkopjéban. Fotó: Valdrin Xhemaj / EPA / MTI
