Napi kétezer új milliomos születik Ázsiában, rájuk hajt az illiberalizmus fellegvára

Szingapúrban ezekben a napokban is azon dolgoznak, hogy még szabadabb legyen az ország gazdasága. Pedig e tekintetben már eddig is a világelsők között volt a pármilliós délkelet-ázsiai szigetállam az amerikai konzervatív Heritage Foundation listái szerint. De mit jelent a gazdasági szabadság? Röviden: a vállalkozás alapításának szabadságát, a vállalkozás működtetésének szabadságát és a vállalkozásból származó haszon mozgatásának szabadságát.

Az első kettőt az államok többsége képes biztosítani. A harmadik kérdés viszont politikailag kényesebb: a legszabadabban mozgatható pénzek liberális államait és a nemzetközi pénzmosodákat, adóparadicsomokat időnként egy hajszál választja el egymástól. Szingapúrban most azon dolgozik a törvényhozás, hogy becsatornázza azokat a pénzeket, amelyek még a délkelet-ázsiai országnál is „egzotikusabb” helyeken mozognak. Így például a befektetési alapok szabályozásán lazítanának, mert már most is sok alap Szingapúrból irányítja a tevékenységét, de a pénzeket nem ott parkoltatják és forgatják.

Ázsiában tavaly a CapGemini cég felmérése szerint napi kétezer új dollármilliomos „született”, pénz tehát van bőven a térségben.

Szingapúr eddig is kimagaslóan jó helynek számított a gazdag vállalatvezetők számára: a világon a negyedik helyen áll, ha azt nézzük, hogy hány milliomos cégvezető él a szigetállamban.

A világelső London után egyébként San Francisco, majd New York és Szingapúr következik, megelőzve Los Angelest. Jól látható az is: Szingapúr gyakorlatilag a globális és angolszász menedzserelit egyik csúcskategóriás „rezidenciája”.

80 milliós átlagvagyon fejenként

A szingapúriak egy főre eső vagyon tekintetében ugyan le vannak maradva az átlagosan 538 ezer amerikai dollárral rendelkező svájciak mögött, de összvagyonuk így is eléri az 1200 milliárd dollárt a Credit Suisse Research Institute 2017-es globális felmérése szerint. Az átlag szingapúri vagyona 269 ezer amerikai dollár (bő 80 millió forint), ami az USA-állampolgárok 116 ezer dollárjának több mint a kétszerese. Ráadásul Szingapúrban az egyenlőtlenségek nem is olyan nagyok: a lakosság 22 százalékának van 10 ezer dollárnál kevesebbje, miközben a világátlag 70 százalék. A szingapúri milliomosok száma tavaly 2,7 százalékkal nőtt, 152 ezerre. Közülük 981-nek több mint 50 millió dollárja volt, a számuk egyébként körülbelül 150-nel volt nagyobb 2017-ben, mint egy évvel korábban.

Szingapúr ezeknek a milliomosoknak a pénzére vágyik, ebből fakad kettős társadalma, liberalizmusa és illiberalizmusa egyaránt. Ugyanaz a párt van hatalmon a szigeten 1959 óta, tehát már a függetlenség elnyerése előtt hat évvel is a PAP nevű tömörülés kormányzott. A közemberek lakhatása sokszor államilag dotált, mert iszonyatosak az ingatlanárak (egy 100 négyzetméteres lakás 450 millió forintba kerül átszámítva), s általában állami beruházásban épült lakásokban laknak, 99 évre bérelve azokat. Autót általában nem engedhetnek meg maguknak (hatalmas különadók és az átlagosnál kétszer drágább kocsiárak vannak);

ha kábítószerrel kereskednek, kivégzik őket; ha kisebb szabályokat szegnek, akkor pénzbüntetés vár rájuk (például rágógumizás, szemetelés, metrón vízivás és hasonlók miatt). Közepesen rossz viselkedésnél megússzák az európai középkorral: deresre húzzák és megbotozzák őket.

Cserében olcsó a tömegközlekedés, az étkezés sem drága: 1000-1500 forintnak megfelelő összegből meg lehet ebédelni, miközben a legalacsonyabb bérkategóriákban 150-200 ezer forinttal egyenértékű a fizetés, de az átlagbér már 400 ezer forint körüli. Ha pár évig Szingapúrban dolgozik, egy bangladesi vendégmunkás már a 200 ezres fizetéséből is akár több házat tud vásárolni hazatérve a falujában – ehhez és nem a magyar fizetésekhez kell hasonlítani az adatokat.

Felfoghatatlan kettősség

A magyarok általában nem értik ezt a kettősséget: az utazóknak a sok értelmetlen szabály tűnik fel, illetve az esetenkénti szigorú ellenőrzés. A kint tanuló magyar diákok, számítógépes specialisták és más szakértők az átlagemberektől elkülönülnek: egyetemisták vagy jól fizetett profi szakemberek jönnek ide. Amikor egy diák például egy egyetemi szociológiai felmérés miatt kérdezősködött a helyi munkások között – akik nem tűntek szingapúri állampolgároknak, sokkal inkább délkelet-ázsiai vendégmunkásoknak –, utóbb igazoltatták őt civilruhás hivatalos személyek egy forrásunk szerint. Szingapúr ugyanis teljesen be van kamerázva, állandóan figyelik a lakosságot.

A milliomosokra más szabályok érvényesek: tőlük nem követelik meg, hogy például az állandó rezidensi státuszuk megújításához az év legalább felét Szingapúrban töltsék – ha elég adót fizettek be, akkor meghosszabbíthatják az amerikai „zöldkártyának” megfelelő tartós letelepedési engedélyüket. Különös, de ekkor az ő nagykorú fiaiknak is be kell azonban vonulniuk a szingapúri hadseregbe. Állampolgárságot sem lehetetlen szerezni, de akkor le kell mondani az eredeti útlevélről, a kettős állampolgárság nem engedélyezett Szingapúrban.

Cserébe a milliomosok is kapnak sok mindent: elképesztő szintű közbiztonságot, tiszta utcákat, a közemberek nem zavarják az ő elkülönült világukat. Hogy a kábítószerezést a körükben mennyire tolerálják, arról csak legendák szólnak – miközben halálbüntetés fenyegeti a drogosokat, hallani lehet vadabb bulikról a luxusszórakozóhelyeken.

Az állam pluszszolgáltatásai közé tartozik, hogy rendkívül magas színvonalú az üzleti kultúra: nincs korrupció, fejlett a bankrendszer, az infláció sem vészes, bár ennek az adatai nehezen követhetőek, és a világon alig néhány ország van, amelynek minden hitelminősítőnél a legjobb osztályzata van. Ebbe az elitklubba tartozik Szingapúr.

Szingapúr 2017-ben 3,6 százalékkal növelte a GDP-jét, ami idén is hasonló mértékű lehet, némileg azonban lassulhat a gazdaság. Az egy főre eső GDP 93 ezer dollár fölötti a Világbank adatai szerint. Ez az 1990-es 22 ezer dollárnak több mint a négyszerese. Ennél csak néhány államnak (Luxemburg, Makaó, Katar) magasabb az egy főre eső nemzeti jövedelme. Magyarország 28 ezer dollárnál tartott 2017-ben, Svájc pedig 65 ezernél, csak összehasonlításul.

Szabadság van

Mindez azon alapul, hogy Szingapúr nemcsak pénzügyi, tőzsdei, kereskedelmi központ, hanem viszonylag jelentős az ipar is. És ott van a globális hajózás egyik központja is: átrakodást tekintve világelső a szigetállam kikötője, döntően konténerforgalomra építve. Az infokommunikációs szektor tavaly 6 százalékkal bővült, és fejlődik az egyébként szintén erős feldolgozóipar is. Szingapúri székhelyű a világ egyik legnagyobb elektronikai bérgyártója, összeszerelője, a korábban Flextronics, jelenleg Flex néven futó vállalat, amely Magyarországon is érdekelt, illetve jelen van.

Szingapúr kereskedelmi forgalma óriási: még az USA exportja számára is fontos célország. Washingtoni források szerint a hatodik legnagyobb kereskedelmi többletet éri el az Egyesült Államok a miniállammal szemben,  ha a világ összes országát nézzük.

Szingapúr tehát az angolszász gazdasági liberalizmus egyik zászlóshajója egy olyan térségben, amelyet egyre inkább a ténylegesen illiberális Kína határoz meg.

Ezen belül a pármilliós Szingapúr egy még érzékenyebb szubrégióban helyezkedik el, ahol két legközelebbi tengeri szomszédja Délkelet-Ázsia két iszlám többségű országa: Malajzia és Indonézia.

Szingapúr vallási és nyelvi tekintetben is minden szomszédjánál toleránsabb: az alapvetően, 70 százalékban kínaiak által lakott városállamban négy hivatalos nyelv van: maláj, kínai, angol és tamil. A Pew Research Center szerint Szingapúr egyébként a világ legdiverzifikáltabb országa vallási tekintetben: 33 százaléknyi buddhista mellett, a taoizmus, a hinduizmus, a kereszténység (protestáns, katolikus és ortodox), az iszlám és a szikh vallás is jelen van, de mindent itt nem is tudunk felsorolni.

A szigetállam népessége dinamikusan nő: ha az állandó lakosságot nézzük (állampolgárok és tartós letelepedési engedéllyel rendelkezők), akkor négymillióhoz közelít a lélekszám. Közben a világon itt az egyik legalacsonyabb a természetes szaporodás. A nők termékenységi mutatója, 1,16 százalékos; vagyis egy szülőképes korú szingapúri nő jelenleg 1,16 gyermeket hoz világra átlagosan, a természetes úton való szinten tartáshoz viszont 2,0-s átlag kéne. Még az erősen fogyatkozó Magyarországon is 1,45 ez a mutató. A népesség növekedése nem is természetes úton zajlik az ázsiai államban: a bevándorlás miatt, ha mindenkit beleszámítunk, aki ott él, akkor a lakosság immár 5,6 milliót tesz ki.

Gondok persze mindenütt vannak. Szingapúrt a Maláj-félszigettől egy szűk, hidakkal is tarkított tengerszoros, a Johor választja el. Itteni, legközelebbi szomszédjával, Malajziával sok vitája is van a szigetországnak. Jelenleg éppen a régi-új maláj miniszterelnök, a 93 éves Mahathir Mohamad fenyegetőzik azzal, hogy a két ország vízgazdálkodását szabályozó egyezményt újra akarja tárgyalni. Egyes hírek szerint gyakorlatilag tízszeresére akarja emelni a „vízdíjat” Szingapúrban a májusban újra kormányfővé előlépett matuzsálem.

Szingapúr már régóta készül a vízzel való önellátásra, de arra nem volt felkészülve, hogy ilyen hirtelen kezdi zsarolni szárazföldi partnere a vízzel. Kevesen tudják, de a világhírű Marina Bay, az a szingapúri öbölfejlesztés, amely arról a hotelről (Marina Bay Sands, MBS) ismert, amely három, kártyapaklit formázó felhőkarcolón elfekvő hajót szimbolizál, valójában a sziget hatalmas víztározóinak továbbfejlesztését is szolgálta. Az elkészült szálloda a Föld egyik legdrágább hotelberuházása volt: nyolcmilliárd szingapúri dollárba került, vagyis 1600 milliárd forintba. De a közelben van az amerikai Universal Studios kalandparkja is.

Illiberális?

Amikor illiberalizmusról beszélünk általában Szingapúrt hozzák fel „jó” példaként világszerte. Így Magyarországon is divatos hivatkozni erre az országra, hogy milyen fantasztikus teljesítményre képes e szisztéma.

Ám Szingapúr nem illeszthető be ilyen könnyen az „illiberális” táborba, amibe sokkal inkább Oroszország, Törökország és további, sokkal kevésbé versenyképes rendszerek tartoznak. A Heritage Foundation, az amerikai konzervatív think-tank világranglistája szerint ugyanis

Szingapúr a világ második legszabadabb országa. Az amerikai konzervatívok számára nem a demokrácia ugyanis a döntő a szabadság megítélésekor, hanem az üzleti élet szabadsága, a gazdasági liberalizmus.

Gazdasági liberalizmus tekintetében pedig Szingapúrt csak Hongkong előzi meg a világon a Heritage Foundation szerint, ami viszont Kína egyre erősebb térnyerése miatt szintén nem a demokratikus jogok eldorádója.

A korrupció pedig Szingapúrban ismeretlen fogalom. Igaz, a szingapúri állami holdingvállalat, a Temasek és a helyi politikai elit, főleg a Szingapúr miniszterelnökeit adó Lee család vállalathoz fűződő kapcsolatait sokan kritizálják.

Korrupció nincs, nepotizmus van

Szingapúr esetében tehát nem a korrupciót, inkább a nepotizmust emlegethetnénk. Az első számú vezető rokonainak helyzetbe hozását. A legszembetűnőbb példa az, hogy Szingapúr alapítója, Lee Kuan Yew fia jelenleg a miniszterelnök a szigetállamban. Lee Hsien Loong, ha nem lenne az államalapító fia, képes lenne a saját lábán is megállni: az angliai Cambridge-ben és a Harvardon végzett, a hadsereg dandártábornoka és számítógéptudományi diplomával is rendelkezik. (Nem mellesleg: a szingapúri hadsereg nem egy operetthadsereg. A világ egyik legjobban felszerelt és leghatékonyabban kiképzett hadereje, izraeli szakértők fejlesztették és a két ország védelmi együttműködése is rendkívül szoros.)

Lee Hsien Loong képességeinél azért nem túlzás elidőzni, mert ő Cambridge-ben 1973-ban Senior Wrangler volt, ami azt jelentette, hogy a bachelor fokozatra készülő matematikushallgatók közül ő lett a legjobb.

Ezzel szemben Szingapúrban az oktatásban sem az illiberalizmus érvényesül. Sokkal inkább a tanszabadság, illetve a brit szisztéma. (Ez azonban az ázsiai perfekcionizmussal párosul, ami ott tanuló diákok szerint sokszor túlhajszoláshoz vezet, ezért szerintük a pszichikai terhelés talán túlzott is Szingapúrban.) Az mindenesetre biztos, hogy a szingapúri oktatási rendszer már az egyetemi szint alatt is európai és amerikai szakértők révén fejlődött és a liberális elveket itt is alkalmazzák – csak a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva.

Így a tanítás angolszász és kínai hagyományai furcsán keverednek. Ez általában kiváló eredményekhez vezet: nem véletlen, hogy a nemzetközi diákolimpiákon és a PISA-teszteken is kiválóan szerepelnek a szigetország tanulói. A 2015-ös PISA-teszteken történetesen világelsők, a szintén kínai dominanciájú Hongkong, Makaó, Tajvan és maga Kína előtt. (Az első hat ország közül csak Japán az, amely nem kínai nyelvű, az ötödik helyen.)

Szingapúr tehát sok tekintetben rácáfol az „illiberalizmusra”, jóllehet a politikai rendszere tényleg elképesztően egysíkú.

Ez az egyetlen, amivel viszont rácáfol a „liberalizmusra” is. Szingapúr alig több mint fél évszázada létezik: 1965-ben vált ki Malajziából, illetve szűnt meg brit gyarmatnak lenni. Ennél azonban hosszabb ideje uralkodik egyetlen párt – és sokak szerint: egyetlen család – a szigeten. 1959 óta, azaz 59 éve a PAP, a Népi Akciópárt kormányoz. Lee Kuan Yew (Li Kuang-jao) a „dinasztiaalapító” 1959 és 1990 között állt az ország élén. Fia 2003-2004 óta irányítja Szingapúrt.

Mindez a politikai illiberalizmus kicsit mintha enyhülne az utóbbi időben – bár még tavaly is nagy port kavart, hogy egy a csúcsvezetést kritizáló PAP-politikust mások megfenyegettek. Az utóbbi időben mindenesetre az eddig megfélemlített és diszkreditált ellenzék is erőre kezd kapni. A kormánypártból kivált egyik politikus révén most először látszik egy kicsit meginogni az a nimbusz, amely eddig a PAP-t és a Lee családot övezte: először látnak esélyt megfigyelők arra, hogy Szingapúrban végre az ellenzék is felmutasson valamiféle kormányképes alternatívát.

Kiemelt kép: Antonie Lorginer / OnlyWorld / AFP