Jól is jöhet Európának a svéd jobboldal erősödése

Veszélyben a svéd modell – így foglalható össze a nemzetközi sajtó véleménye a vasárnapi választások előtt, amikor a skandináv államban várhatóan a radikális, bevándorlóellenes, neonáci gyökerű jobboldali párt, a Svéd Demokraták (SD) jelöltjei fognak előretörni. A szavazást azonban alighanem egy gyenge, több pártból álló, mérsékelt jobboldali koalíció fogja megnyerni. A leendő kormányfő is ebből a pártból kerülhet ki, úgy hívják, Ulf Kristersson. S hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet: a jelenleg kormányzó szociáldemokrata marad valószínűleg a legnagyobb párt Svédországban. Vagyis ha minden az előrejelzések szerint alakul, akkor nagyon gyenge, instabil kormányzásra lehet számítani a közeljövőben Stockholmban.

De valójában mi is kerül veszélybe?

A svéd jóléti állam már a magyar rendszerváltás idején válságba került. Az északi országban hatalmas ipari konszernek rendültek meg, kikötők, hajógyárak mentek csődbe, külföldi kézbe került néhány ikonikus svéd iparvállalat – már a kilencvenes évek elején. Társadalomkutatók most kimutatták: a szélsőjobboldal előretörése nemcsak a 2015-ös óriási menekülthullámmal függ össze (ekkor Svédország 163 ezer bevándorlót fogadott be, lakosságarányosan többet, mint bármely más európai állam), hanem a 2007 és 2009 között pusztító gazdasági válsággal, amely nemcsak a polgárok helyzetét rendítette meg, hanem a szociális hálót is megtépázta. Ugyanakkor ez a szociális háló még mindig sokkal erősebb, mint amit itt, Magyarországon el tudunk képzelni.

Ami biztos: Svédországban nő már most is a leginkább a fejlett országok közül az egyenlőtlenség, bár az északi állam hagyományosan a legegyenlőbbek között van a világon, és ez alapjában véve továbbra sem változik. (A lakosság egyenlősége a jóléti közgazdaságtan alapvetése szerint fontos gazdaságnövekedési tényező hosszú távon.)

A bevándorlás korlátozása pedig nem a szélsőjobboldal esetleges választási győzelmétől függ: ezt már a szociáldemokratákból és zöldekből álló jelenlegi kormánykoalíció is megtette a 2015-ös migrációs hullám után. Valójában a változás tehát a svédek fejében következhet be, márpedig az őket jól ismerő dán lapok szerint ez a legaggasztóbb talán a skandináv országban.

A brit lapok pedig arra mutatnak rá, hogy Dániához hasonló változás fog majd végbemenni Svédországban is. Dániában ugyanis a politika fősodra jobbra tolódott az elmúlt években. Ez alighanem akkor fog bekövetkezni Stockholmban, ha tényleg nem tud biztos koalíciót formálni a jobboldal legnagyobb pártja, a Mérsékelt Párt, és rászorul a szélsőjobb támogatására.

A szociális juttatások megnyirbálása ugyanakkor svéd mértékkel nézve növelte az elmúlt tíz évben az elégedetlenséget a társadalom leszakadóban lévő csoportjaiban. Abban a svéd kisvárosban, Lindesbergben, ahol egyes körzetekben már 2014-ben is 37 százalékig jutottak az SD jelöltjei, de átlagosan is 21 százalékot söpörtek be a radikális jobboldali párt jelöltjei, az átlagosnál több a segélykérő, és az SD szavazói főleg rosszul képzett, viszonylag tanulatlan férfiak. És jelentősen el is öregedett a lakosság a svéd kisvárosban – ami szintén az állami juttatásokra számító népességet növeli itt.

Nyilvánvaló, hogy a válság ezt a réteget az átlagosnál jobban sújtotta, és ennek a rétegnek a tagjai fogékonyabbá váltak az idegenellenes retorikára is. Vagyis a szélsőjobboldal előretörése Svédországban egymást generáló, erősítő folyamatok eredménye.

Zsarolhatják a kormányt

A felmérések szerint az SD 20 százalékot is kaphat a vasárnapi voksoláson. (2014-ben mintegy 14 százalékon álltak.) Mivel a párt gyakorlatilag politikai karanténban van, ezért koalícióra senki nem fog lépni velük, így hiába lehetnek a második vagy harmadik legnagyobb párt a törvényhozásban, nem kerülnek előreláthatólag kormányra. Királycsináló szerepbe viszont igenis kerülhetnek. A választást ugyanis nagy valószínűséggel egy jobbközép koalíció nyeri majd, amelynek legnagyobb pártja, a Mérsékelt Párt is csak legfeljebb 17 százalékra számíthat a jelenlegi állás szerint. Ez a Mérsékelt Párt több kisebb jobboldali szövetségessel együtt várhatóan kisebbségi kabinetet alakíthat majd. Svédországban ugyanis a nagykoalíció nem divat, így a jelenleg kormányzó szociáldemokrata-zöld szövetséggel nem szívesen fognának össze a jobboldali pártok.

A kisebbségi jobbközép kormány viszont várhatóan csak akkor tud majd hatalomra kerülni, ha a Svéd Demokraták kívülről vagy hallgatólagosan támogatják majd. Ezért cserébe pedig minden bizonnyal zsarolni fogják a kormánykoalíciót. Ezért félnek a megfigyelők – a külföldi sajtó – attól, hogy még szigorúbb bevándorlási politika lép majd életbe Svédországban.

Az SD megítélésében nem egységes a sajtó. A Financial Times (FT) szerint a pártot modernizáló és átalakító Jimmie Akesson, a Svéd Demokrata Párt vezetője gyakorlatilag „méregtelenítette” a svéd szélsőjobboldalt, ami nem is olyan félelmetes, mint más nyugat-európai országok hasonló képződményei. Akesson a „négyek bandája” élén irányítja a pártot, régi évfolyamtársak fogtak össze az SD „emberarcúvá” tételéhez. Így a nyílt nácikat és rasszistákat eltávolították a pártból. Mások ezt vitatják: svéd lapok éppen a napokban írták meg, hogy az SD helyi jelöltjei között számos exnáci vagy aktív szélsőjobboldali is található.

Ugyanakkor az FT szerint  Akesson igyekezett kigyomlálni a nácikat a pártból, ami azért nem lehetett könnyű, mert a politikai tömörülés létrejöttekor neonáci mozgalomként indult. Akesson 2005 óta áll a párt élén, és valóban próbált megszabadulni a számára terhes figuráktól a pártban.

Az viszont biztos, hogy a Svéd Demokraták bevándorlásellenesek és nacionalisták. Nem hisznek a globális felmelegedésben és a nemi szerepeket is tradicionálisan fogják fel. A pártnak 2010-ben még egyetlen mandátuma sem volt, most pedig a parlamenti helyek egyötödére számíthatnak.   

Tényleg veszélyesebb hely lett Svédország?

Ugyanakkor már a bevezetőben felvetett problémával is arra akartunk utalni: a Svéd Demokraták erősödése nem hoz alapvető fordulatot. Svédországban ugyanis már nem kell nagyon bekeményíteni a bevándorláspolitikában. Az országba annyi menekült, illetve migráns érkezett, hogy a 2015-ös roham után komolyan megszigorították a szabályokat a svéd hatóságok. A 2015-ben beáramlott külföldiek ugyanakkor nagyon jelentős arányt képviselnek immár az összlakosságon belül, 163 ezer ember a tízmilliós ország lakosságának 1,6 százaléka – ezt minden társadalom megérezné.

Közben zajlanak a viták, hogy a bevándorlók miatt hogyan alakul a közbiztonság. Egyes újságok azt bizonygatják, hogy nem történt a statisztikák szerint ugrás a bűnözésben a migráció miatt. A brit Economist – amely nem vádolható „migránsozással” – szerint viszont újabban a fegyveres bandaháborúkhoz kell hozzászokniuk a svédeknek, ami azért nem volt mindennapos jelenség eddig a skandináv országban. Az izraeli Haaretz helyszíni riportja a bandaháborúkon kívül pedig azt emeli ki, hogy megnőtt a rablások, lopások száma, sok bűntényt pedig be sem jelentenek a hatóságoknak, a statisztikák ezért szebbek a valóságnál.

A legmerészebb forgatókönyv

Ha a Svéd Demokraták kormányra kerülnének (mint említettük: ennek az esélye minimális), akkor viszont valódi veszélyt jelenthetnek a kialakult svéd gazdasági, társadalmi és politikai struktúrákra. Így például egyes kutatók már azt vizsgálják, mihez vezetnek a Swexit, azaz Svédország kilépése az EU-ból. (Erről a szélsőjobboldal szeretne népszavazást.)

A vizsgálatok szerint 73 ezer állás szűnne meg az északi országban az EU-ból való kiválás után, 2031-re. Ez legalábbis Andreas Hatzigeorgiou, a Stockholmi Kereskedelmi Kamara közgazdászának a véleménye, amelyet a Dagens Nyheter című tekintélyes svéd lapban jelentetett meg, a brit elemzőcégre, az Oxford Ecomonicsra hivatkozva. Ehhez járulna még a következő tizenhárom évben mintegy négy százalékos GDP-csökkenés is.

A legvalószínűbb forgatókönyv

Ugyanakkor a mostani svéd választáson várható jobbratolódásnak lehetnek Európa számára kevésbé félelmetes következményei is. A mérsékelt jobboldali pártok ugyanis inkább pártolják az ország NATO-csatlakozását. Így nem elképzelhetetlen, hogy az Észak-atlanti Szövetséggel már így is kompatibilis svéd haderő a NATO-t erősítse a jövőben. (Tegyük hozzá: ehhez Donald Trump amerikai elnöknek bizonyára lenne néhány szava, az USA első embere gyakorlatilag a NATO egyik legfőbb kritikusává nőtte ki magát az elmúlt két évben.)

Közben a szociáldemokraták, a jelenleg a zöldekkel együttkormányzó nagy párt a valaha volt legrosszabb választási eredményére készülhet: 25 százalékot kapnak csak előreláthatólag. A középjobb Mérsékelt Párt is veszíthet szavazóbázisából, de őket potenciális koalíciós partnereik erősíthetik meg.

Egyelőre tehát sem a hagyományos bal-, sem a hagyományos jobboldal nem számíthat parlamenti abszolút többségre, így a Svéd Demokrata Párton múlik majd, hogy ki alakíthat koalíciót. Az SD bizonyára a jobboldali verziót támogatná, a gyenge kormány viszont aligha fog könnyen megbirkózni a megoldandó súlyos feladatokkal: az egészségügy Svédországban is reformra szorul, ahogy a lakhatás kérdést is rendezni kéne, nem is beszélve a bevándorlás valódi problémáiról – és itt most nem a szélsőjobboldal politikai hangulatkeltéséről van szó, hanem munkaerő-piaci, oktatási és társadalmi integrációs feladatokat kéne megoldania a politikának. Kérdés, hogy hétfőtől sikerül-e ezekben a kérdésekben dűlőre jutniuk a választásokat megnyerő svéd pártoknak.

Kiemelt kép: Jonathan Nackstrand / AFP