Száz év után a szocializmus visszatért az amerikai mainstream politikába

1914-ben Meyer Londont, az Amerikai Szocialista Párt jelöltjét választották kongresszusi képviselőnek New Yorkban. A baloldali ideológia ekkor élte amerikai fénykorát, két képviselője is volt az alsóházban és több száz polgármestert adott amerikai nagyvárosoknak. Az első világháború után azonban az amerikai szocializmus súlyos válságba került. A háború alatt nemcsak az alapvetően szocialistaellenes nacionalizmus erősödött meg, de az oroszországi nagy októberi szocialista forradalom és a francia anarchista terrorcselekmények hatására az amerikai társadalom rettegni kezdett a munkásosztály radikalizálódásától, a szocializmus szitokszóvá vált, rengeteg szocialista agitációval vádolt embert börtönbe zártak vagy deportáltak. Pár évtizeddel később a kampányába ellenségképet kereső Joseph McCarthy és Richard Nixon kihasználta hidegháborús ellenfelének ideológiáját és kegyetlen propagandába kezdett a nagy számban inkább vélt, mint valós belső ellenséggel szemben, tovább rontva a szocializmus egyesült államokbeli megítélését.

A hatvanas évektől aztán az ellenségkép megváltozott. A kommunista belső ellenség helyett már a szovjet atombombától való félelem hatotta át az amerikai lakosságot, a szocialisták pedig újra szervezkedni kezdhettek. A vietnami háborút ellenző újbaloldal tagjaként újjáéledt a Szocialista Párt, amelyből éppen a háború miatti nézetei miatt kivált az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) nevű civil szervezet, ami szigorúan nem pártként működött, és pár évvel ezelőttig nehezen tudta politikai akaratát érvényesíteni.

A csalódottak Amerikája

A legutóbbi elnökválasztást azonban erősen elitellenes hangulatban rendezték. A 2008-as gazdasági válság hatására a munkásosztály egy része az Egyesült Államokban régen látott szegénységbe süllyedt, az amerikai álom sokak szemében nevetséges parasztvakítássá vált. Az elégedetlenséget és kiábrándultságot a  republikánus Donald Trump használta ki, aki a cserbenhagyottak képviseletének ígéretével elsősorban a politikától korábban elforduló, általában nem szavazó társadalmi rétegeket szólította meg. A rendszert azonban nemcsak jobbról, hanem balról is bírálták; a Hillary Clinton ellen a demokrata előválasztáson induló és meglepően jól szereplő demokratikus szocialista Bernie Sanders ugyancsak kritikus hangot ütött meg a politikai elittel szemben, és Trumphoz hasonlóan radikális, de baloldali megoldásokat kínált.

Sanders szereplése egy jól látható jele volt a fiatalok körében népszerű szocialista ideológia felemelkedésének. A 18 és 34 év közötti demokrata szavazók 61 százaléka, illetve egy felmérés szerint a teljes amerikai társadalom 40 százaléka immár pozitívan tekint a szocializmusra, a DSA tagsága pedig az elmúlt két évben több mint hatszorosára nőtt.

Az új baloldal születése

Trump győzelme és Sanders kritikáinak figyelmen kívül hagyása után a demokraták egy ága az emberek problémáitól való elszakadással és elszigeteltséggel vádolta meg saját pártját, és létrehozta Justice Democrats nevű, elsősorban Sanders volt kampánycsapatának tagjaiból álló platformját. A csoport nem akar elszakadni, belülről kívánja megreformálni a Demokrata Pártot, de élesen kritizálja azt, főleg a vállalati érdekek előtérbe helyezése miatt. Programpontjaik között szerepel többek között az egységes társadalombiztosítás megteremtése, a tandíjak eltörlése, illetve az inflációhoz kötött minimálbér bevezetése, jelöltjeik szinte kivétel nélkül a DSA támogatását is élvezik.

Mindkét szervezetnek tagja Alexandria Ocasio-Cortez, aki egy hónapja nagy meglepetésre nyert a demokrata előválasztáson egy New York-i kerületben az évtizedek óta a kongresszusban ülő, nagynevű Joe Crowley-t legyőzve.

Senki sem hitt benne, de a politikában is léteznek csodák

A 28 éves Alexandria Ocasio-Cortez csak egy előválasztást nyert meg, de története jól mutatja, hogy a lakosságnak mennyire szüksége van új politikai szereplőkre.

Ocasio-Cortez Trumphoz hasonlóan elitellenes nyilatkozatokat tesz, kritizálva azokat a párttársait, akik vállalati pénzeket fogadnak el kampányuk finanszírozására. A már megválasztott képviselőjelölt szerint Crowley-t (aki több Ocasio-Cortezzel való nyilvános vitára el sem ment) nem érdekelték a választókerület többségi lakosságának problémái, pusztán egy általa priorizált réteget képviselt.

Váratlan sikere több hozzá hasonló szocialista kampányát segítette. Ilyen például az a Missouriban induló ápolónő, Cori Bush, akinek kampánya Ocasio-Cortez győzelme előtt napi kilenc dollárt szerzett adományokból, utána viszont már napi kétezret. Rajtuk kívül indul még a bostoni Ayanna Pressley, aki az 1998 óta a kongresszusban lévő Michael Capuano ellen száll harcba, illetve ide vehetjük a hawaii Kaniela Inget vagy a San Diegó-i előválasztását már megnyerő Ammar Kampa-Najjart is. De nem csak a kongresszusban lehet komoly képviselete a demokratikus szocialistáknak. Summer Lee, Elizabeth Fiedler és Sara Innamorato is megnyerte saját előválasztását Pennsylvaniában, és mivel republikánus ellenfél nélkül indulnak, garantált a helyük az ottani képviselő-testületben. Maryland kormányzóságáért Ben Jealous, az egyik texasi bíró pozíciójáért pedig Franklin Bynum száll majd szembe republikánus ellenfelével.

Mindegyik szocialista jelöltben közös, hogy a választókerületéből származik, ott is él, vállalati támogatások helyett egyéni adományokból finanszírozza kampányát, és ugyanúgy bírálja a demokrata pártot, mint a republikánusokat. Ocasio-Cortez például egy Crowley elleni vita során, amikor arról kérdezték a jelölteket, hajlandóak lennének-e a másikat támogatni, amennyiben veszítenek, nem válaszolt egyértelmű igennel. Interjúi során alaposan lehordta Nancy Pelosit, a demokraták kongresszusi vezetőjét, illetve a baloldalon már-már érinthetetlennek számító Barack Obamát is, amiért a gazdasági válság kezelése során túlnyomórészt a vállalatoknak kedveztek.

Bármilyen szentségtörés, Trumpnak is vannak érdemei

Ami viszont még radikálisabb jelenség a jelenlegi elnököt sátánként kezelő pártban, hogy Ocasio-Cortez bizonyos pontokon elismerte Trump érdemeit.

Trump szerinte olyan embereket szólított meg, akik eddig távol álltak a politikától, illetve van igazság az elnök azon szavaiban is, hogy az Egyesült Államok túl van a fénykorán, és egy jelentős réteg egyáltalán nem érzi úgy, hogy életszínvonala olyan magas lenne, mint a hatvanas évek sztereotip amerikai családjának.

Summer Lee reményét fejezte ki a demokrata elit elleni további sikeres fellépésekkel kapcsolatban, a bírójelölt Bynum pedig saját állítása szerint végre egy olyan demokrata jelölt, „aki képvisel is valamit.”

A szocialisták kampányának szerves része a közösségépítés is; Kaliforniában ingyenes esti olvasókört vezetnek, Ayanna Pressley még a bostoni városi tanács tagjaként családokkal foglalkozó, közösséget építő bizottságot hozott létre, Pittsburghben pedig bizonyos iskolai zárvatartási napokon a DSA aktivistái ingyen ebéddel és gyermekmegőrzővel kiegészített egész napos eseményeket szerveznek. A szervezet országos igazgatója, Maria Svart a New York Timesnak azt mondta, a DSA nyíltan a keresztény-konzervatív közösségépítést tekintette mintának, amire szerinte a modern társadalomban óriási igény van az emberek elszigetelődése és a társadalom egyénközpontúsága miatt.

A bevándorlás és a szocialista szó lehet az Achilles-sarok

A szocialista jelölteknek jó esélyük van megnyerni előválasztásaikait, hiszen kampányuk most kezdett igazán beindulni, és kis túlzással az egész ország róluk beszél. Mivel az előválasztások általában érdektelenségbe fulladnak, így pusztán az eddig megszólítatlan rétegek bevonása bőven elég a demokrata szavazatok többségének megszerzéséhez, ami pedig jó eséllyel küldheti őket Washingtonba, hiszen többségük erősen demokrata körzetekben indul. Hogy ez mire lesz elég az országos politika szintjén, az bonyolultabb kérdés. A szocialisták elsősorban a politikailag hagyományosan inaktív, neoliberalizmus által sújtott szavazókra építenek, akiket viszont Trump két éve már sikeresen a táborába terelt – őket elcsábítani attól az embertől, aki szerintük végre kiáll értük, pedig jóval nehezebb feladat lesz, mint pusztán egy liberális elithez tartozó jelölt ellen kampányolni. Főleg, hogy ez a réteg Trump kampányának betudhatóan erősen bevándorlásellenes, ami nagy probléma a Justice Democrats számára, hiszen egyik fő programpontja szerint eltörölné a bevándorlókkal szemben (gyakran túl) erősen fellépő ICE kormányügynökséget, az állampolgársági kérvények elfogadását pedig megkönnyítené. Nem véletlen, hogy az újságírói kérdésekre mindig szokatlanul egyértelműen és érthetően válaszoló Alexandria Ocasio-Cortez egyik interjújában csak a bevándorlással kapcsolatban adott kitérő választ.

Ráadásul a hidegháborút megélt generáció számára a szocializmus szó még mindig feleleveníti a diktatúrától és a szovjet atombombától való rettegést, a kapitalizmus pedig sokak szemében az amerikai életforma elengedhetetlen velejárója, márpedig a DSA a kapitalizmus végnapjait hirdeti, és egy új társadalmi berendezkedést ígér. A megerősödésük által kiváltott aggodalomnak már most jól látszanak a jelei: a konzervatív tévés műsorvezető Sean Hannity egyenesen félelmetesnek nevezte Ocasio-Cortez New York-i győzelmét, de az ókonzervatívnak nem nevezhető New York Times publicistája, Bret Stephens, illetve a Washington Post újságírója Richard Cohen is óva intette a baloldali mozgalmat attól, hogy nyíltan szocialistának nevezze magát. Ezt a problémát többen úgy próbálják kiküszöbölni, hogy szocialista gondolkodók helyett Franklin D. Roosevelt és az 1929-es válságból az Egyesült Államokat kihozó New Deal politikájának örököseiként határozzák meg magukat. Ezzel kampányolt 2015-ben Sanders, és Ocasio-Cortez is többször hozza a talán leginkább kedvelt demokrata elnököt követendő példaként. A kaliforniai Kampa-Najjar és a marylandi Jealous kampánya mindenesetre jó teszt lesz a radikális baloldaliság eladhatóságára a túlnyomóan republikánus érzelmű körzetekben.

Egy gazdasági válság sokat segíthetne

A demokraták kongresszusi vezetője, Nancy Pelosi ugyan vélhetően a szó hidegháborús értelmezése miatt elhessegette a gondolatot, hogy a szocializmus utat tör magának a pártjában, de az elmúlt hónapok fejleményei nem ezt mutatják. A demokrata pártnak előbb-utóbb valahogy reagálnia kell tagsága és szavazói balra tolódására.

Meyer London mellett egy szocialista képviselő volt valaha az amerikai kongresszusban. Ez a szám novemberre jó eséllyel megduplázódik. Amikor Trump nem is olyan régen a kongresszusi székek bevörösödéséről beszélt, republikánus többségre számított (a vörös ugyanis a párt nem hivatalos színe a demokraták kékjével szemben), de lehet, hogy a szín egy más árnyalatával fog beteljesülni jóslata. Hogy a sikeres nyár után a DSA mire lesz képes, az többek között azon múlik, hogyan tudja lerombolni ideológiája negatív sztereotípiáit, illetve, hogy el tudja-e csábítani a szintén elitellenes Trump szavazóinak egy részét, amire egy esetleges gazdasági válság után jóval nagyobb esélye nyílhat. Egy viszont biztos: csaknem 100 év után a szocializmus újra tényező az amerikai mainstream politikában.

Bede Ábel

Kiemelt képünkön: Ayanna Pressley,  Ben Jealous és Alexandria Ocasio-Cortez. Fotó: Getty Images