Noha a lisszaboni szerződés értelmében továbbra is az uniós állam- és kormányfőket megtestesítő Európai Tanács az integráció stratégiai csúcsszerve, az osztrák tanácsi elnökség kiemelt figyelemben részesül majd a következő félévben. Ausztria olyan időszakban veszi át a tanácsi elnökséget, amikor az Európai Unió több nagy horderejű döntés előtt áll, mindez ráadásul a jövő májusban esedékes európai parlamenti választások előtt egybeesik az ötéves uniós ciklus végével. További kihívás, hogy Bécsnek az év második felében kell megbirkóznia a feladattal, amikor a nyári intézményes leállások nem teszik lehetővé a folyamatos munkát.
Ahol Ausztria és a V4 érdekei összeérnek: migráció
A V4-ek szempontjából különösen fontos, hogy az osztrák kancellár több ponton is osztja a migrációval kapcsolatos álláspontjukat. Bár a legutóbbi uniós csúcson elvi megállapodás született a tagállamok között, az osztrák elnökség alatt javában zajlik majd az EU közös menekültügyi rendszeréről szóló vita. Orbán Viktor a V4-ek nagy győzelmeként értékelte a június 28-ai brüsszeli uniós csúcson született menekültügyi megállapodást, szerinte a visegrádi országok „elérték, hogy az ezután létrehozandó menekülttáborokból senkit sem lehet majd kötelezően áthelyezni”. A hangsúly azonban az „ezután létrehozandó” táborokon van, ugyanis a dublini rendszer reformjára vonatkozó javaslat jelenlegi formájában még mindig tartalmaz kötelező áttelepítést arra az esetre, ha egy tagállamba egyszerre túl sok menedékkérő érkezik. Kétségkívül az Orbán-kormányt igazolja, hogy a megállapodás értelmében olyan zárt, „ellenőrzött központokat” (a gyakorlatban menekültfogadó központokat) fognak építeni az unión belül és kívül, amelyek létesítése miatt Magyarországot évek óta elmarasztalja az unió.
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
Sebastian Kurz elmondta ugyan, hogy a közös európai megoldások híve, ám régóta tudni, hogy elsősorban az uniós határok külső védelmében, valamint a menekültek unión kívüli táborokból történő önkéntes áttelepítésében látja a megoldást. Az osztrák kancellár ellenzi a kötelező elosztáson alapuló kvótamechanizmust, és a Frontex (az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) személyi állományának drasztikus növelésében látja a külső határok megerősítésének kulcsát. Az uniós vezetők szeptember 20-ai, Salzburgba tervezett informális csúcstalálkozóján az osztrák elnökség ezért feltehetően egy olyan javaslattal áll majd elő, amely érinti ugyan a dublini rendszert, de nem törekszik majd a kvótaellenes visegrádi országok izolálására.
A magyar kormányfő mindenesetre tudatosan húz hasznot abból, hogy a hangsúlyokat tekintve lekerült a napirendről a kötelező elosztáson alapuló mechanizmus kérdése, aminek bevezetését a visegrádi országok 2015 óta hevesen ellenzik. A bevándorlásellenes magyar miniszterelnök kezére játszik, hogy a kontinensre érkező menedékkérők számának drasztikus csökkenése ellenére olasz és német belpolitikai okok miatt a migráció ismét az EU napirendjének középpontjába került. Orbán Viktor ugyanis közösségi megoldások helyett a probléma napirenden tartásában érdekelt, hogy így hosszú távon saját migrációellenes álláspontjával szemben a bevándorlás támogatásával vádolhassa Berlint és Brüsszelt. A magyar kormány a nemzetállami szuverenitás védelme és az EU-ellenes szabadságharc jegyében migrációs kérdésben egyre gyakrabban vétózza vagy lassítja az uniós döntéshozatalt. A szembenállás alapja, hogy a kormány elutasít minden olyan uniós tervezetet, amely a migrációt kezelni, nem pedig megállítani akarja, így a hangsúly már a Fidesz retorikájában sem a kvótán, hanem a folyamat teljes feltartóztatásán van.
Fotó: Francesco Ruta / EPA / MTI
Ahol az osztrák és a magyar érdekek szétválnak: költségvetési és adózási ügyek
Hasonlóan nagy kihívás az osztrák elnökségnek a következő hétéves keretköltségvetés vitája, amely ugyancsak hosszútávon befolyásolja az integráció jövőjét. A vita érdemi szakasza egybeesik a jövő májusi EP-választásokat megelőző kampánnyal, ezért az Európai Bizottság célja, hogy idén májusban közzétett javaslatáról még az EP-választások előtt megállapodás szülessen. Erre azonban a széttartó tagállami érdekek miatt vajmi kevés az esély. Ezt igazolja, hogy a legutóbbi uniós csúcson szó sem esett olyan égető kérdésekről, mint az uniós büdzsé nagysága, a tagállami hozzájárulások mértéke a britek kilépése után, vagy a V4-ek szempontjából kiemelt fontosságú kohéziós és agrártámogatások struktúrája. Emmanuel Macron francia elnök nem véletlenül hűtötte le a gyors megállapodással kapcsolatos várakozásokat, de az osztrák elnökség hivatalos átvétele után Kurz is óvatosan fogalmazott.
Kevésbé kedvez a magyar kormánynak, hogy költségvetési ügyekben Ausztria eddig több ponton is eltérő álláspontot képviselt. Az egyik ilyen a brexit utáni uniós büdzsétorta mérete: Magyarország Lengyelországgal együtt abban érdekelt, hogy a britek távozása ellenére ne csökkenjen, hanem nőjön az EU közös költségvetése, Ausztria viszont Svédországgal, Dániával és Hollandiával együtt elzárkózik a nagyobb befizetéstől. Noha a mindenkori tanácsi elnökség politikaformáló ereje javarészt az adott tagállam gazdasági, politikai befolyásától függ, és Ausztria jelezte, hogy „semleges közvetítőként” vezényli majd le a szóban forgó vitákat, a bécsi kormány feltehetően nem rejti majd véka alá a véleményét. Szintén szembemegy az adóharmonizáció ellen hadakozó magyar kormány érdekeivel, hogy az osztrák elnökségi program kiemelt támogatja az uniós társasági adóalap létrehozását.
Nem egyértelmű viszont, hogy Ausztria végül milyen álláspontot fog kialakítani Macron és Angela Merkel különálló euróbüdzsé-tervezetével kapcsolatban, ami méreténél fogva inkább egyfajta befektetési alapként működne. Az osztrák kormány eddig óvatosan mindössze annyit közölt, hogy üdvözlik a német-francia előrelépést, de konkrét számok ismerete nélkül nem foglalhatnak állást a dologban. Ausztria mindenesetre nem csatlakozott az ötletet nyíltan ellenző Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Litvánia, Lettország, Hollandia és Svédország által alkotott „Északi fények” nevű csoporthoz. Annak ellenére sem, hogy Ausztria gazdasági ügyekben hagyományosan a finnekkel és a hollandokkal szavaz. A visegrádi csoportból a magyar és a lengyel kormány hevesen ellenzi a különálló büdzsét, mivel szerintük az másodrendű tagsághoz vezet a valutaunión kívüli országok esetében. Az Orbán-kormány szerint a fiskális kapacitások megerősítésének terhét kizárólag az eurózóna-tagállamoknak kellene viselniük. Maguk a visegrádi országok is megosztottak ebben a kérdésben; eurózóna-tagságából eredően árnyaltabban viszonyul például a kérdéshez Szlovákia (erről bővebben itt írtunk).
Romlott az osztrák kormány pedigréje
Kurz mindeközben vékony jégen jár a jogállamiságot érintő ügyekben, miután kormánya koalícióba emelte a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpártot (FPÖ). Az osztrák kancellár éppen ezért manőverezésre kényszerül a Lengyelországgal szembeni hetes cikkely szerinti eljárásban. Miközben Kurz többször is hangsúlyozta, hogy a jogállamiság értékeit minden tagállamnak tiszteletben kell tartania, a Bruxinfónak kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy az osztrák elnökség alatt sor kerül-e a tanácsban a Varsó elleni szavazásra. Az unió az ezredforduló idején Ausztriával szemben éppen az FPÖ kormánykoalícióba kerülése kapcsán vezetett be szankciókat.
Megkerülhetetlen lesz viszont, hogy a költségvetési vita margóján Bécs foglalkozzon a „jogállamisági fék” kérdésével, amelynek keretében a bizottság javaslatot tehetne a tanácsnak minden kifizetés felfüggesztésére vagy csökkentésére a jogállamot veszélyeztető általános hiányosságok és az EU-s pénzek kifizetéseket érintő csalások kapcsán. A tervezetet elfogadhatatlannak tartó magyar kormány két ponton is érintett: egyrészt Magyarországon az egyik legmagasabb az elcsalt uniós támogatások aránya és az egyik legalacsonyabb az Európai Unió csalás elleni hivatala által problémásnak ítélt esetek felderítési aránya. Mivel ez egy tágabb, a demokrácia állapotát vizsgáló diskurzusba illeszkedik, a Nyugat és Kelet között hidat képezni kívánó Ausztriának épp kapóra jön, hogy az elnökség során nem kell kilépnie a „semleges közvetítői” szerepkörből.
A szerző a Political Capital varsói külpolitikai elemzője.
Kiemelt kép: Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI
