Nagyvilág

Elege lett a bujkálásból a fiatal lánynak, aki megkopaszodott egy ritka betegség miatt

Amy Chinnick két év rejtőzés után úgy érezte, végleg betelt pohár. Elege lett a bujkálásból, a hazudozásból, a szorongásból. Abból, hogy folyamatosan arra koncentrál, nehogy valaki, valahogyan észrevegye, hogy egy szál haja sincs.

A 22 éves, Dél-Walesi szakácsnő, a születésnapját ünnepelte 2016-ban, Londonban, amikor azt vette észre, hogy hullik a haja, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Néhány héttel később azonban annyira eldurvult a helyzet, hogy hatalmas kopasz foltok voltak a fején. A barátja, Ryan meggyőzte a lányt, hogy az lesz a legjobb, ha a maradék hajcsomókat is leborotválják – írja a brit Metro.

Kiderült, hogy Amynek egy alopecia areata nevű betegsége van, ami miatt nem csak a haja, hanem az összes szőrzete kihullott. A betegség okairól az orvosok is keveset tudnak – úgy gondolják, hogy valamilyen autoimmun reakció állhat a hátterében – ezért aztán gyógymód sincs rá.

AMY-LOUISE CHINNICK (@amychinx) által megosztott bejegyzés, Febr 11., 2018, időpont: 6:09 (PST időzóna szerint)

Az első parókát az apja vette a lánynak, ő pedig két éven át mindenhová csak póthajjal járt. Már ha hajlandó volt egyáltalán kimozdulni valahová. Annyira zavarta ugyanis a kopaszsága, hogy folyton attól félt, mi lesz, ha valaki észreveszi. Egy nap azonban úgy döntött, elege van ebből az életből.

Végiggondolta, mennyi minden van az életében, amitől boldog lehet, és hogy azok mellett a kopaszság csak kisebb kellemetlenségnek számít. Az pedig, hogy mások mit gondolnak, amikor ránéznek, egyáltalán nem érdekli.

Azóta jobban érzi magát a bőrében, mint azelőtt, hogy kihullott a haja. Ráadásul nem elégszik azzal, hogy a saját életét rendbe szedte, minden embernek igyekszik segíteni, akik alopecia areatával küzdenek.

„Más vagyok, mint a többi ember, különleges. Ha belegondolok, ez az állapot egyáltalán nem vészes. Ez csak haj, semmiség, mások sokkal komolyabb problémákkal küzdenek. Több önbizalmam van, mióta megkopaszodtam, mert erősebb, büszkébb és empatikusabb vagyok, mint korábban. A betegségem nem csak azt változtatta meg, ahogy kinézek, hanem a személyiségemet is. A barátaim és a családom mindig elmondják, mennyire büszkék rám, amiért ennyire bátor és erős vagyok, és ez rengeteget jelent nekem.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik