Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központjának jelentése szerint 166 gyereket és 98 nőt öltek meg a sorozatos tüzérségi és légi támadások az elmúlt két hétben.
Az ostromban a halálos áldozatokon túl több mint 5600-an megsérültek, köztük több száz gyerek és nő, közülük sokan maradandó sérüléseket szenvedtek. Több tucat áldozat holtteste még mindig a romok alatt van, rengeteg kórház megsemmisült, a humanitárius krízis napról napra fokozódik.
Mi történik pontosan?
Az Oroszország támogatását élvező Aszad-rezsim február közepén indított légi támadást a lázadók egyik fellegvárának számító Kelet-Gúta ellen. A térségben egy hete kezdődtek meg a kormányerők szárazföldi műveletei. A szíriai hadsereg azóta Kelet-Gúta több mint egyharmadát visszafoglalta.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszünet kihirdetést követelte, azonban hiába, a támadások folytatódtak. Ezek után a Fehér Ház sem hallgatott tovább, az Egyesült Államok civilek gyilkolásával vádolta meg Oroszországot.
Az USA az eddigi legsúlyosabb vádjával illette Moszkvát, közölve, hogy Oroszország semmibe veszi az ENSZ feltételeit és ártatlan civileket gyilkol. A szíriai elnök ehhez képest úgy gondolja, hogy a hadművelet és a tűzszünet nincs ellentétben egymással.
Nem véletlenül, hiszen Bassár el-Aszad elnök számára fontos a lázadók által ellenőrzött térség visszafoglalása, mivel ez jelentős győzelem lenne a hadműveleteihez orosz és iráni támogatást élvező rezsim számára.
Mindeközben az ENSZ már rég kifogyott a jelzőkből, amikkel a helyzet súlyosságát jellemezhetné, vasárnap egy tisztviselő pedig arról beszélt,
változás helyett további harcokat, még több halottat és felkavaró beszámolókat látunk éhező emberekről és lebombázott kórházakról.
Az ENSZ decemberi adatai szerint Kelet-Gúta sűrűbben lakott nyugati térségében körülbelül négyezer épület semmisült meg, több mint ötezer súlyosan és több mint 3500 közepesen megrongálódott.
A legfrissebb statisztikák azt mutatják, közel négyszázezren rekedtek a térségben, közülük több ezren már elhagyták otthonaikat, és nyugat felé indultak, ahol valamivel kevésbé súlyos a helyzet.
Az elmúlt hetekben egymást érték a térségből érkező megrázó történetek, köztük Abu Mohammad Alayáé is, aki a Reutersnek a romokon állva arról beszélt, hogy egy héttel az otthonukat elpusztító légi támadás után még mindig az idősebb fia holttestét keresi.
A férfi beszámolója szerint a futballcsapatból, akikkel fia mindig együtt játszott, már senki sincs életben.
Az apa nem adja fel a keresést a romok között, két kezével próbálja felemelni a beton tömböket, hogy megtalálja fia holttestét. A férfi azonban nemcsak gyermekét, hanem testvérét is elvesztette, akinek felesége és kilencéves kislányuk is a február 22-i légi csapás halálos áldozatai között van.
A támadások következtében a halál már szinte napi rutinná vált a térségben, azonban sok orvos még mindig kitartóan küzd, hogy minél több sebesültet megmenthessen. Köztük van az a Dr. Wassem Mohammad is, aki az egyre szűkösebb eszközkészlet mellett is igyekszik a legtöbb életet megmenteni.
1288 betegem van, már 37-en haltak meg amiatt, hogy nincsen elég gyógyszer. Minden páciens veszélyben van
– mondta a CNN-nek.
Ha az ostrom nem ér véget, mind meg fognak halni
– közölte az onkológus.
Az embertelen körülmények között azonban nem csak a betegek gyógyítása lenne a feladat, hanem az újszülöttek ellátása is. Nabil Al Ashkarnak két fia született az ostrom alatt álló Kelet-Gútában, mindketten koraszülöttként jöttek világra.
A csecsemők ellátását egy föld alatti kórházban látták el, ami a légi csapások miatt kénytelen volt a föld alá költözni. A klinikán mindössze nyolc inkubátor található, az orvosok elmondása szerint a nagyobb csecsemőknek sokszor székeken feküdni, hogy legyen hely az újszülötteknek.
Mindennap újabb gyerekek érkeznek. Azonban alig vannak, akik túlélik
– számolt be egy nővér.
Az eddigi legmegrendítőbb videót a térségről a BBC készítette nemrég, amiben először rémült gyerekek mutatják meg lebombázott lakásukat. A felvételen egy orvos, Amani Balour azt mondja:
mind testi és érzelmi roncsok vagyunk.
Egy anya pedig megtörten arról beszél, épp szendvicset csinált a fiának, amikor egy légi csapás után beszakadt a házuk teteje. Könnyek között azt mondja, ha a fia meghalna, legalább nem kellene szenvednie.
A felvétel végén az anya és az orvos is zokogni kezd, előbbi pedig annyit jegyez meg:
a mennyben legalább van mit enni.
Kiemelt kép: AFP / Hasan Mohamed
