Nem válhat valóra Orbán olasz álma

Néhány nappal ezelőtt Orbán Viktor évértékelő beszédében így fogalmazott:

várjuk, várva várjuk az olasz választási eredményeket, s vele együtt a fordulatot, amellyel a józan ész, az olasz nemzeti, kulturális öntudat és Silvio Berlusconi kerül ismét kormányzati pozícióba. Forza Italia!

Ez nem újdonság, hiszen a magyar miniszterelnök és a bukott (de most újra emelkedőben lévő) olasz kormányfő kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza. A Forza Italia (Hajrá Olaszország!) volt korábban is Berlusconi jelszava, a Fidesz szlogenje („Hajrá Magyarország!”) is innen, s jelenleg is így hívják Berlusconi átalakított pártját.

Elítélt adócsalóból nehezen lehet miniszterelnök

Az viszont már valóban komoly hír lenne, ha Orbán álma megvalósulna, és a mostani, március 4-ei olasz választásokon Berlusconi kormányzati pozícióba kerülne, hiszen elítélt adócsalóként eltiltották őt a közügyektől 2019-ig. Mindazonáltal Berlusconi szerepel számos híradásban és vitaműsorban az olasz médiában, tehát ha nyernek a választásokon, a befolyása valóban óriási lehet – egyfajta királycsinálóként egy koalíciós kormányban.

Berlusconinak és pártjának komoly esélye van arra, hogy hatalomra kerüljenek az emberei, és így áttételesen ő is befolyásolja az olasz politikát. A közvélemény-kutatások szerint egy Forza Italia által vezetett jobboldali koalíció a legnagyobb erővé válhat (körülbelül a szavazatok negyven százalékával, de a becslések nagyon bizonytalanok), mivel éppen a pártkoalíciók érdekében alakították át az olasz választási rendszert.

Józan ész?

Józan észről ugyanakkor aligha lehet beszélni Berlusconiék kampányában: egyrészt a Forza Italia, amely retorikájában Európa-párti, éppen egy olyan jobboldali párttal próbál összefogni, mint a Lega Nord, az Északi Liga, amely eredetileg Észak-Olaszország függetlenségét, illetve később már csak autonómiáját hirdette. Ám a Lega Nord ma már Matteo Salvini irányításával Európa-ellenes kampányt folytat, és a szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes. Különösen a bevándorlás és a migráció kérdéskörében van ez így. A napokban a párt vezetője külön szópárbajt vívott az Amnesty International-lel, miután a szervezet szerint az idegenellenes, xenofób és rasszista olasz internetes megjegyzések jelentős része a Ligától származik.

Salvini radikalizálódását a párt alapítói – akik inkább az északi autonómia hívei – egyfajta belső ellenzékből nézik. Különösen azután, hogy Salvini alapított – az általuk nem túlzottan imádott – olasz Délen is egy pártot. A pályafutását egy baloldali ifjúsági mozgalomban kezdő populista politikus a mostani kampányban az Északi Liga helyett a Salvini Premier (Salvini miniszterelnök) jelszót és logót használja.

Berlusconi: menekültek kitoloncolása és „sorosozás”

Maga Berlusconi is kijelentette egyébként: 600 ezer illegális bevándorlót fog kitoloncoltatni Olaszországból, ha hatalomra kerülnek. S ha valaki kinyitja az Il Giornale című lap internetes oldalát – amelyet a Berlusconi család birtokol –, a Magyarországon megszokott „migránshíreket” olvashatja, csak éppen Olaszországban, ahová 2013 óta hatszázezer bevándorló, illetve menekült érkezett, más a kontextusa az „erőszakos migránsokról” szóló és hasonló híreknek. (És akkor is így van ez, ha a legfrissebb statisztikák szerint csökkent az illegális migráció Olaszországban.)

„Sorosozás” is van az Il Giornalén, péntek reggel például arról írt a lap, hogy a „mágnás” támadja az olasz jobbközép erőket, méghozzá egy amerikai civil szervezeten keresztül.

A politikai erőszak is megjelent

Az olasz politikai élet veszélyes irányba fordulását mutatja a fokozódó politikai erőszak, amely a nagy pártoknál nem jelentkezik, de a kisebb szélsőségesek esetében megfigyelhető. Az ország számos régiójában erősödnek a nyíltan szélsőjobboldali vagy az ország fasiszta múltjával valamilyen szinten közösséget vállaló pártok, szervezetek. Ilyen szervezet a CasaPound, amely a brit Guardian szerint visszahozta Mussolinit a „mainstream”-be, azaz normálissá, elfogadottá próbálja tenni a fasiszta diktátorról való közbeszédet.

A CasaPound és egy kisebb baloldali párt aktivistái között még egy késelés is történt az ANSA olasz hírügynökség szerint. A Hatalmat a Népnek mozgalom baloldali aktivistáját késelték meg Perugiában – könnyebben sérült meg a férfi szerdán –, de a CasaPound azt állítja, hogy „ők voltak az áldozatok”.

Csütörtök este viszont már Torinóban voltak erőszakos utcai demonstrációk, ahol a CasaPound tartott választási gyűlést, és ahová egy antifasiszta ellendemonstrációt szerveztek. Végül a rohamrendőrségnek kellett beavatkoznia a baloldali tüntetés elfajulása miatt. A CasaPound pedig az olasz tévé péntek reggeli hírei szerint a rendőrséget vádolta azzal, hogy nem tesz meg mindent a választási kampány biztonságos lebonyolítása érdekében. Egy másik szélsőjobboldali párt, a Forza Nuova egyik vezetőjét pedig Szicíliában támadták meg az arcukat eltakaró baloldali aktivisták.

Egy borzalmas bűncselekmény és egy rasszista ámokfutó

A helyzet elfajulását, a közélet és közbeszéd radikalizálódását egy szörnyű bűncselekmény is befolyásolta. Idén január végén Maceratában, egy az Adriai-tengertől nem messze, Ancona közelében lévő kisvárosban kegyetlen gyilkosság történt. Egy 18 éves lány feldarabolt testét találták meg, majd egy nigériai férfit letartóztattak.

Nem sokkal később egy szélsőjobboldali kötődésű férfi, Luca Traini ámokfutásba kezdett Maceratában és hat afrikait sebesített meg az utcákon. Trainit az egyik szélsőséges kispárt jogi védelemmel segítené.

Mit akarnak az olaszok és mit az oroszok?

Miközben a szélsőséges megnyilvánulások ennyire felerősödtek, az Európai Unió és a gazdasági szakértők más miatt aggódnak. Amiatt, hogy az új választási rendszer nem biztos, hogy lehetővé teszi egy stabil koalíció alakítását Olaszországban.

Az új választási szisztéma rendkívül bonyolult, de a lényege az, hogy a pártok összefogását díjazza. Így hiába nem a Forza Italia és a vele várhatóan összefogó Lega Nord, azaz Északi Liga és egy harmadik, szintén velük szövetséges párt vezeti a népszerűségi listát, mégis nekik nagyobb az esélyük a kormányra kerülésre, mint a közvélemény-kutatásokban első helyen álló populista pártnak, az 5 Csillag Mozgalomnak.

Az 5 Csillagot Beppe Grillo humorista alapította, s ennek populista hangvételén túl az is érdekessége, hogy az elmúlt években hirtelen javulni kezdtek a kapcsolatai a putyini Oroszországgal. Erről az olasz lap, a La Stampa angol kiadásában részletes cikk is megjelent pár hónapja, többek között egy olyan orosz politikus nyilatkozik benne, aki a radikális jobboldali német AfD-vel és a magyar Jobbikkal is kapcsolatban állt a cikk szerint.

Ugyanakkor közismert, hogy a Forza Italia erős embere, Berlusconi sincs rossz viszonyban Oroszországgal, Putyinnal együtt koszorúzott például 2015-ben a Krím-félszigeten.  Tehát Moszkva nem csak az 5 Csillag Mozgalom révén építheti olaszországi kapcsolatait.

Európa aggódik

A harmadik kormányra jutásra esélyes olasz politikai erő a jelenlegi kormányzópárt, a Demokrata Párt, amely szociáldemokrata irányultságú, és Matteo Renzi pártvezető, volt kormányfő, illetve a mostani miniszterelnök, Paolo Gentiloni neve fémjelzi őket. Ennek a pártnak is csak koalícióban lehet esélye, de a baloldali összefogás nem valószínű, hogy egymagában többségre tudna szert tenni az újonnan választott törvényhozásban. Az, hogy bárki is többséget szerezhet-e, eleve kérdéses, ezért vannak, akik nem zárják ki a Forza Italia, azaz Berlusconi pártja és a demokraták nagykoalícióját sem.

A találgatások mutatják, hogy óriási a bizonytalanság Olaszországon belül és az ország külföldi megítélésében egyaránt: az ország bizonytalan kormányzása – érdemes csak arra gondolni, hogy Németországban még mindig nincs új kormány a kabinet a választások óta – tovább gyengítheti az uniót és az európai közös pénz, az euró árfolyamát is negatívan befolyásolhatja. Jean-Claude Juncker a brüsszeli bizottság részéről máris a „legrosszabb esetre” készül, vagyis arra, hogy nem jön létre működőképes koalíció Rómában a március 4-ei választások után.

A gazdasági helyzet sem túl rózsás, az óriási adósságállomány kifejezetten veszélyes

Szintén aggasztja a külföldet: mi lesz a bődületes (2300 milliárd eurós) olasz államadóssággal, ha nem lesz stabil politikai irányítás az országban. Olaszország az Európai Unió harmadik legnagyobb gazdasága, ezért nem mindegy, hogy milyen kabinet lesz Rómában.

Ráadásul Olaszországban ugyan tavaly volt némi növekedés, de ez nem érte el a nagyobb kontinentális versenytársak közül sem a német, sem a spanyol, sem a francia bévülés (többnyire 2-3 százalékról van szó) mértékét. Az 1 százalék fölötti (időnként 2 százalékot közelítő) tavalyi negyedéves olasz GDP-bővülések miatt még mindig relatíve magas a munkanélküliség (az álláskeresők számának jelentősebb csökkenése legalább 3 százalékos növekedésnél tapasztalható általában), ami a jelenleg a miniszterelnököt adó, Európa-párti demokraták esélyeit nem növeli a március 4-ei szavazás előtt.

Kiemelt képünkön: Az olasz szélsőjobboldali CasaPound választási kampánya ellen tüntető antifasiszta aktivistákat vízágyúzza a rendőrség Torinóban 2018. február 22-én
Fotó: Stefano Guidi / AFP