Tíz évvel ezelőtt éppen hogy csak sikerült megúsznia a börtönt az amerikai Purdue Pharma gyógyszeripari cég három vezetőjének, miután bűnösnek vallották magukat abban, hogy félrevezették a gyógyszeripari felügyeletet, az orvosokat és a pácienseket az általuk forgalmazott Oxycontin nevű gyógyszerrel kapcsolatban. A cégnek 600 millió dollár büntetést kellett fizetnie.
Az NJ.com honlap szerint 2017-ben sem lehetnek nyugodtak a cég vezetői és tulajdonosai, ugyanis New Jersey állam azt tervezi, hogy bepereli a Purdue-t, valamint egy további gyógyszergyárat, a Fentanyl-variánst gyártó Insys Therapeutics-ot. Az ügyészek szerint ezek a cégek nagyban hozzájárultak az Amerikai Egyesült Államokban tomboló opiátkrízishez azzal, hogy nem hajlandók beismerni a receptre felírható erős fájdalomcsillapítók okozta függőség létezését. Nem New Jersey az első, aki emiatt bíróságra megy: Louisana és Washington állam már korábban beperelte a megkérdőjelezhető marketingeszközöket használó Purdue Pharmát, ahogy Seattle városa is.
A problémák azonban nem most kezdődtek, és még csak nem is a kétezres években: a Purdue Pharma és az azt tulajdonló Sackler-család már az 1950-es években megkezdte a számos etikai kérdést felvető tevékenységét.
Mindenre jó
Amint az a New Yorker részletes riportjából kiderül, a Sackler-család szívesen költ adományozásra, nem véletlenül viseli a nevüket a New York-i Metropolitan Múzeum egyik szárnya. Az viszont már kevéssé ismert, hogy mivel is foglalkoznak és honnan is van ennyi pénzük, ugyanis sem Sacklerék, sem a Purdue Pharmatics nem szereti hirdetni, hogy közük van egymáshoz. A család a Forbes 2015-ös adatai szerint 13 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett, a Purdue-nek pedig eddig 1995-ös piacra dobása óta 35 milliárd dollár bevételt generált az Oxycontin.
A dinasztia alapítója három fiútestvér volt, Arthur, Mortimer és Raymond. Közülük az orvosi egyetemre járó Arthur volt az, aki igazán megalapozta a cég sikerét azzal, hogy korábbi, reklámos tapasztalatait használta fel a gyógyszeriparban – ez azelőtt nem volt gyakorlat. Arthur megvette az őt alkalmazó reklámcéget, két testvérével pedig 1952-ben felvásárolták a Purdue Frederick nevű gyógyszercéget, és előbbi segítségével felfuttatták az utóbbit.
Arthur nagy ötlete az volt, hogy az új gyógyszerek bevezetése során nem a potenciális pácienseket szólította meg, hanem az orvosokat. Megfigyelte, hogy az orvosok leginkább a kollégáikra hallgatnak, ezért több prominens egészségügyi szakembert is felkért, hogy vegyenek részt a kampányokban. Arthur Sackler nem csak a Purdue által forgalmazott gyógyszerek reklámjait találta ki, hanem más gyógyszercégeknek is bedolgozott, és a reklámozott termékeket dicsérő szakmai tanulmányokat sokszor éppen az érintett cégek írták meg.
Az 1950-es években a Pfizer cég által gyártott Sigmamycin nevű gyógyszerhez reklámjához legyártatott egy csomó névjegykártyát, amelyen különféle orvosok neve szerepelt, mellette pedig az a szöveg állt: „Egyre több orvos választja a kezeléshez a Sigmamycint.” Mikor a Saturday Review nevű újság riportere megpróbálta megkeresni a névjegykártyákon szereplő orvosokat, kiderült, hogy nem létező személyekről van szó. A hatvanas években a Librium és a Valium nevű nyugtatók marketingjének segítségével gazdagodott meg Arthur. A Valiumot olyan széles körű hatóanyagnak állították be, hogy egy orvos egy szaklapban még azt is leírta:
Mi, az amire nem jó a Valium?
Ezzel egyidőben Arthur Sackler elindította a Medical Tribune nevű saját gyógyszerészeti lapját is, amely 600 ezer orvoshoz jutott el. Elutasította azt a vádat, hogy emiatt összeférhetetlenség alakult volna ki, és különösebben abból sem lett baja, amikor kiderült, hogy a lapkiadója 300 ezer dollárral lefizette a gyógyszerügyi felügyelet (FDA) egyik részlegvezetőjét, hogy az segítsen a reklámokban.
Pedig tevékenységére felfigyeltek a politikusok is. A maffia ügyeit is vizsgáló Estes Kefauver tennessee-i szenátor elnökölte, a gyógyszeripari visszaélésekkel foglalkozó bizottság egy jelentésben leírta, hogy
1962 januárjában Arthurt be is idézte a Kefauver-bizottság, de nem tudták megszorongatni.
A nagy dobás
Az 1980-as években a másik két testvér, Raymond és Mortimer is elkönyvelhetett magának egy nagy sikert: az MS Contin nevű gyógyszer kifejlesztését. Ez egy olyan morfiumtabletta volt, amely nem egyszerre, hanem folyamatosan szívódott fel a véráramban. Az MS Contin hozta az addigi legnagyobb bevételt a Purdue történetében, de amikor az évtized végén lejárt a szabványa, egy újabb gyógyszerre volt szükség, amely a helyére léphet.
Ez lett az Oxycontin, amely a már egyéb fájdalomcsillapítókban használt oxikodon nevű hatóanyagot kombinálta az MS Contin lassú felszívódásával. A cég több dózisban gyártotta, a 10 mg-ostól a 160 mg-osig – utóbbi bőven túlszárnyalt más, vényköteles gyógyszereket. Ahogy Barry Meier író fogalmazott a témáról szóló könyvében:
A Purdue-nak szerencséje volt, ugyanis az Oxycontin piacra dobása a 90-es évek elején éppen egybeesett azzal az időszakkal, amikor több orvos is amellett érvelt, hogy az opiátok hosszabb távon is alkalmazhatók mellékhatások nélkül. 1997-ben egy, a fájdalomcsillapítással foglalkozó szaklapban jelent meg egy állásfoglalás az opioidok használatáról a krónikus fájdalom esetében. Az állásfoglalást egy, a Purdue által fizetett orvos, J. David Haddox írta.
Az FDA két évvel korábban engedélyezte a gyógyszer forgalmazását, úgy, hogy a Purdue nem végzett klinikai vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy az Oxycontin használata során mennyire áll fenn a függőség kialakulásának veszélye. Ezen kívül az is rákerülhetett a gyógyszer dobozára, hogy az biztonságosabb, mint a versenytársai. Az engedélyeztetési eljárás lezárulta után az az felügyelő FDA-munkatárs felmondott a hatóságnál, és 1997-ben már a Purdue-nál dolgozott.
Megvásárolt orvosok
Miután az Oxycontin zöld utat kapott, Sacklerék belefogtak minden idők egyik legnagyobb gyógyszer-reklámkampányába. Ezer embert képeztek ki arra, hogy a leghatékonyabb módszerek segítségével árulják a tablettát. A kampány során arra fektették a hangsúlyt, hogy az Oxycontint az orvosok ne csak akkor írják fel, ha komoly fájdalomról van szó, például rákos daganatok kezelése vagy sebészeti beavatkozás után, hanem kevésbé akut problémáknál is, például hátfájás vagy sportsérülés. A New Yorker által hivatkozott céges belső irat szerint sok orvos tévesen azt hitte, hogy az oxikodon hatóereje kisebb, mint a morfiumé. Ha pedig egy orvos mégis rákérdezett valamelyik sales-esnél, hogy az Oxycontin okozhat-e a függőséget, akkor nyakatekert módon, de azt kellett mondani, hogy nem.
A marketingkampány részét képezte az is, hogy az orvosoknak fájdalomkezelési szemináriumokat szervezett a Purdue. Ez jó befektetésnek bizonyult, szintén belső feljegyzésekből tudható, hogy
A New Yorkernek megszólaló szakértők szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy egy az egyben megvették az orvosokat. Sok esetben ugyanis arról lehetett szó, hogy az orvosok egyszerűen szerették volna csillapítani a betegeik fájdalmát, és amikor egy olyan gyógyszerről hall, amelynek a hatékonyságát tanulmányok is alátámasztják, akkor azt fogja felírni. A nyilvánosságra került eladási tananyagok szerint a Purdue arra utasította a gyógyszert áruló orvoslátogatókat, hogy mondják azt: az Oxycontint fogyasztóknak kevesebb mint az egy százaléka lesz függő. A taktika annyira sikeres volt, hogy 2001-ben a Purdue Pharma 40 millió dollárt fizetett ki bónuszként az alkalmazottainak.
Bálnák
A gyógyszer piacra dobása után az USA egyes részein rögtön megjelentek a Oxycontinnal való visszaélésre utaló jelek. A népszerűsége a gyógyszerfüggők körében pont abban rejlett, amitől különleges lett: ha a tablettát egyben nyelték le, akkor valóban fokozatosan szívódott fel. Viszont ha porrá törve és felszippantva, vagy folyadékban feloldva és injekciós tűvel beadva egyszerre került be a véráramba, a nagy mennyiségű oxikodon rögtön hatni kezdett.
Ezen kívül a tablettát úgy hirdették, hogy 12 órán keresztül hat. Ez azonban nem mindenkinél működött, és akár már 8 óra elteltével is elmúlhatott a fájdalomcsillapító-hatás, illetve olyanoknál is kialakultak elvonási tünetek, akik az előírtaknak megfelelően használták a gyógyszert.
A Purdue Pharma azt ugyan elismerte, hogy az Amerikai Egyesült Államokban valóban hatalmas gondot jelent az ópiátfüggőség, azt viszont rendre elutasítja, hogy ebben nekik bármi felelősségük lenne.
A már fentebb említett J. David Haddox a kétezres évek elején egy konferencián úgy védekezett:
Ha adok magának egy szál zellert és azt megeszi, az egészséges. De ha leturmixolja a zellert és megpróbálja beadni magának vénásan, az káros.
A Purdue felelőssége már csak azért is felmerül, mert szintén belső dokumentumok alapján számon tartották, hogy hol, melyik orvos mennyi Oxycontint írt fel. Így fel kellett tűnnie annak, ha valahol feltűnően nagy mennyiség fogy a gyógyszerből. A cég azonban azzal érvelt, hogy nekik nem feladatuk azt nézni, hogy egy orvos hogyan végzi a munkáját. Egy, a Purdue belső ügyeire rálátó megszólaló szerint azokat, akik futószalagon gyártották az Oxycontin-recepteket, egymás között bálnának hívták. Így nevezik a Las Vegas-i kaszinókban a legtöbbre tartott szerencsejátékosokat.
Gyógyszer helyett heroin
Bár a Purdue Pharmát már számtalan alkalommal beperelték, a bíróságig egyik ügyük sem jutott el, mert mindig sikerült megegyezniük peren kívül. 2015-ben Kentucky állammal egyeztek meg egy 24 millió dolláros kártérítésben. Ez rengeteg pénz, de a gyógyszergyártónak megérte kifizetni, így ugyanis elkerülte azt, hogy a bírósági eljárás miatt nyilvánosságra kerüljenek a cég működését taglaló iratok.
Két évvel korábban egyébként megváltoztatták az Oxycontin receptúráját, most már nem lehet porrá törni, felaprítva zselés anyagot kapunk. Az viszont kérdéses, hogy a változtatásban minek volt nagyobb szerepe: annak, hogy a Purdue felismerte az által forgalmazott gyógyszer és az opioidfüggőség közötti kapcsolatot, vagy azért mert egyébként is lejárt volna az Oxycontin szabadalma, de ezzel az apró változtatással továbbra is csak ők forgalmazhatják.
Az új Oxycontin bevezetése óta a receptek mennyisége 40 százalékkal csökkent, ez azonban nem jelenti azt, hogy a függőség is alacsonyabb lenne. Egyrészt azok, akik már megszokták tablettát, továbbra is azt használják, mások pedig, akik nem tudják kifizetni áttértek a heroinra, mert az olcsóbb. Közgazdászok egy csoportja meg is vizsgálta, hogy az Oxycontin megújítása hogyan hatott a heroinfüggők számának emelkedésére. A felmérésükben 244 olyan ember vett részt, akik orvosi segítséget kértek a leszokáshoz. Egyharmaduk más szert kezdett el szedni, hetven százalékuk azonban heroinfüggő lett.
Kiemelt kép: Darren McCollester/Getty Images
