Egyedi frizurájával, homloktetoválásával és – nem utolsósorban – különleges lakóhajó otthonával Hamish Mckenzit egyértelműen extrovertáltnak gondolnánk, de őt aligha fogjuk látni valóságshow-hősként, de még egy tévés magazinműsorban sem fog feltűnni. Egy évig vártam arra, hogy újságíróként fogadjon. Nem utálja az újságírókat, csak nem érdekli semmilyen hírverés. Az elmúlt évtizedekben jelent meg pár cikk az ő – és szomszédai – lakóhajóiról, de Hamish azokban is alig szólal meg. Feltételezem, mások sem kaptak több időt tőle. Nekem fél órát adott.
Nagyon szigorú főnök. Mivel többnyire egyedül dolgozik, önmagának állít szabályokat. 30 perc szünetet engedélyez magának délelőtt, majd egykor egy órát ebédre. Együtt tízóraiztunk.
A népszerű tengerparti városhoz, Brightonhoz közel, Shoreham-by-Sea-ben vizi cigányokként emlegetik az Adur folyó partján sorakozó negyven hajó lakóit. A legfeltűnőbb Hamish otthona. Ő színes hippi bunkert alkotott. A beépített buszkasztni, a szokatlan formájú ablakok és tetődísz nemcsak az ő ötlete, tervezése, de a megvalósítás is az övé. Asztalosnak tanult, mérnöki és művészeti diplomája is van, de nem művészként tartja magát számon.
Az ide kevés. Ha ki kell hozni egy hajót az árból, akkor nem segít a szépérzék.
A Verda nevű hajó épp átalakítás alatt van. Kívülről is igényel újraszínezést, bent, a konyhán és a hálószobán kívül gyakorlatilag mindenütt felújítás nyomai láthatók. Záporoznak Hamish tervei, mit hogyan képzel el. Olyan otthont akar, ahol nyugodtan visszavonulhat feleségével nyugdíjas éveikre.
Rod Stewartot elkergették innen
Állítólag 200 éve Dickens idején is voltak már itt lakóhajók. Rengetegen költöztek ide a második világháború után otthon nélkül maradtak közül, aztán a 60-as-70-es években a hippik népesítették be a hajókat. Rod Stewart is lakott itt húsz barátjával. Őket el is üldözték, mert nem tetszett a helyieknek, hogy nem dolgoznak. Rájuk küldték a rendőröket, elkötötték a hajójukat és elsüllyesztették. A 80-as években elsősorban a megugrott lakásárak miatt jelzáloguktól szabadulók lettek az új lakók.
Hamish 86-ban érkezett. Brightonban élt egy ideig, onnan ugrott át egyszer, és megjegyezte magának a helyet.
Azt mondtam, ha egyszer hajléktalan lennék, hajóra költöznék.
Buszt könnyebb hajóba építeni, mint tűzoltóautót
Pár év múlva, amikor csöppet sem volt rózsás a helyzete, költözött is. 200 fontért ( kb. 70 ezer forint) jutott hozzá a roncshoz, amit szinte nulla befektetéssel, de rengeteg munkával varázsolt használhatóvá. A Verda évekig csak raktárnak, műhelynek volt jó, körülbelül 2008-tól lakóhajó.
Egy másik nagyon egyedi hajójába egy tűzoltóautót heggesztettek. Az pénzben és időben is többe került.
A buszt 200 fontért vettem, és ketten 3 nap alatt építettük be, a tűzoltóautóért 500-at fizettem és hárman 2-3 hétig dolgoztunk vele.
Már visszahozta az árát, körülbelül egy éve ugyanis kiadják turistáknak.
Hamish nem költ sokat anyagra, általában mások feleslegét, kidobott dolgokat használ, nemcsak a Föld védelme miatt. Először inkább anyagi megfontolásból kereste az újrahasznosíthatót, majd rájött, jobban szereti a régit.
Az újrahasznosított anyagban van élet, sokkal több, mint az újban.
Évekig csak egy nadrágja volt
Rettentően dühíti a pazarlás, az, hogy sokan, főleg a mai fiatalok nem gondolkodnak azon, mi miből készül és meddig használhatjuk ki természeti értékeinket. Próbál szerényen élni, de bevallja, mostanában ő is többször esik bűnbe és vásárol olyat, ami nélkül tudott volna élni. Azt mondja, erről a testalkata is árulkodik.
Régen soványabb voltam. És volt, hogy évekig ugyanabban a nadrágban jártam. Nem volt pénzem még ennivalóra sem nagyon, most meg ha van, vásárlok.
Szó sincs nagy luxusról, ráadásul nem is túl régóta van nagyjából biztos, folyamatos bevétele. Csupán egy éve, amióta kiadja az egyik hajóját, ami a kezdetektől olyan népszerű, hogy hónapokkal előre le van foglalva.
Előtte napról-napra éltem, létfenntartásra meg a munkához elengedhetetlen anyagokra költöttem. Ez persze szenvedés volt.
Különösebb hírverés nélkül is sok turista téved erre, csak a beszélgetés alatt három csoport csodálta, fotózta a Verdát. Sokan hiszik, hogy lakóhajóra a könnyű élet hívei, a lusták költöznek. Ő az élő ellenpélda. Amióta itt él, mindig dolgozott. Eleinte elsősorban másoknak. Gépeket javított, asztalos munkákat vállalt. Amikor abból lett egy kis pénze, akkor a saját hajóit építgette, csinosította. Pár éve döntött úgy, hogy a hétvégéket szigorúan magának szenteli, egyéb hobbijainak. Van, hogy órákon át csak zongorázik. Imád a természetben barangolni, felfedező túráiból sosem tér haza üres kézzel. Uszadékfától állati koponyáig mindennek jut hely, funkció otthonában.
Film is van legnagyobb kudarcáról
Sosem bánta meg, hogy hajóra költözött, pedig 30 év alatt rengeteg bosszúságot adtak neki a hajók. Nehezen felejti például, amikor a Verdát fejre kellett fordítani. Felcsörlőzni, rámpára tenni két napig tartott. Ez nagyjából 48 óra folyamatos káromkodásként él az emlékeiben.
Egy hajóra körülbelül 2000 fontot költött, és majdnem egy évig dolgoztak rajta, a végén majdnem elsüllyedt, velük együtt. Erről egy amatőr dokumentumfilm is készült. Aki ezt látta, nem vitatja, hogy a hajóátalakítás fáradtságos, idegtépő hobbi.
Rengeteg önkéntessel dolgozott, a világ minden tájáról jöttek hozzá segíteni.
Izgalmas volt, fura figurákat ismertem meg, de ma már jobban szeretek egyedül dolgozni. Amikor tanítok, akkor félbe kell hagynom a munkám. Általában négyszer több idő, ha önkéntesre bízom a feladatot, mintha megcsinálom.
Építési engedély nincs
Lejárt az időnk. Leginkább az övé. Várja a munka. Elkísérhetjük a műhelyébe, ahol épp a tető renoválásához méri patikamérlegen a hozzávalókat a tökéletes mixhez. A bohém külső precíz szakembert takar.
A kreativitásnak itt nem szabnak határt építési engedélyek, mivel hajóról van szó, úgy alakítom, ahogy akarom, de a művészi fantáziámat a mérnöki énem kordában tartja.
Hét hajójából kettő vár még felújításra, úgy tervezi, azokat még befejezi, miután elkészül a saját otthona, aztán visszavonul és a következő harminc évben kipiheni az elmúlt harmincat. Azt reméli, szerényen megél majd a turistáknak kiadott hajóból, illetve a másik bérbe adott hajóból, amelyik korábban az ő otthona volt, 15 évig.
Távozóban összefutunk az új lakók egyikével. Julia lelkesen osztja meg, miért jobb itt az élet.
Szeretek különleges helyen élni. A normál házak, a szobák többnyire egyforma kockák, unalmasak a színek. De nézz rá, ebben van élet, játékosság! És itt a víz, aminek folyton változik a színe, a magassága. Ez a változatosság jó az agynak is.
Azt mondja, van víz, villany, fűtés, és körülbelül annyiba kerül lakóhajóban élni, mint egy normál albérletben, csak sokkal izgalmasabb. A közösség aktív, van akinél jógázni lehet, másoknál enni és kisebb-nagyobb művészeti összejöveteleket is tartanak, Hamishnál is rendszeresen.
Julia szerint itt annyira jó, hogy senki nem akar innen elmenni.
Shoreham by Sea lakóhajói között nincs két egyforma darab, a halászhajótól az aknakeresőn át a torpedónaszádig lehet itt találni mindent. A kreatív díszítések, újrahasznosítások többnyire művészlakókról árulkodnak. További fotókért kattintson:
