Az Európai Unió nem az Egyesült Államok. Jean-Claude Juncker tavaly erről hosszan beszélt State of the European Union nevű éves nagy beszédében. Ez külön érdekes, hiszen ezt a rendszeres beszédet épp az Egyesült Államokból vettük át, ahol State of the Unionnak hívják, és az elnök mondja el minden évben a kongresszus előtt, miközben amerikaiak tízmilliói követik a tévében. Az Egyesült Államokban az éves beszéd esemény, Európában legfeljebb a politikusoknak az.
Pedig itt is van jelentősége. Juncker, illetve az Európai Bizottság aktuális vezetője ilyenkor ismerteti az EU politikai vezetésének széndékait. Juncker szempontjából pedig az idei beszéd igen fontos volt. 14 hónap van még a bizottság mandátumából, így az elnöknek van még hátra egy beszéde, de ideje már nincs. A jövő évi beszéd maximum összegző, lezáró beszámoló lehet majd arról, mit ért el Juncker. A mostani viszont még lehet programterv.
Juncker furcsa politikai vezető. Mivel évtizedek óta az EU felsővezetésében ül, pontosan tudja, hogyan működik a bürokratikus Európa. És ezért akkor is sikeres politikus lehet, ha ez kívülről nem látszik. A 2016-os beszéd idején Juncker még azt kockáztatta, hogy ő lesz az a bizottsági elnök, aki alatt
- Az Európai Unió elvesztette Nagy-Britanniát,
- Görögország gazdasága összeomlott,
- És a migráció felfalta Európa politikáját.
Ennek az örökségnek a nagy részét egy évnyi kemény háttérmunkával sikerült elkerülnie. Nézzük sorra, hogyan:
Brexit
Valóban Juncker elnöksége alatt vesztette el az EU Nagy-Britanniát, de egyelőre úgy néz ki, hogy a kilépést nem követi összeomlás. A britek példáját egyelőre nem követik más országok, sőt, a maradék 27 tagország egységes blokként tárgyalja le a brexitet. A kilépés szempontjából jelenleg messze a britek tűnnek felkészületlenebbeknek, sőt, ha nem évszázados távon gondolkodunk, egyelőre a vesztes is Nagy-Britannia lesz. Főleg azért, mert a kilépéssel az EU magja elveszít egy olyan tagot, amelyik folyamatosan akadályozta a szorosabb együttműködést, és az eurózóna is szorosabban feszül majd rá az unió gazdasági magjára.
Görögök
Görögország gazdasága nagyjából rendben van. A hiteleiket fizetik, elkerülték az összeomlást, és mivel Juncker kihasználta a jó kapcsolatát Alekszisz Ciprásszal, még a politikai feszültség is oldódott kicsit Athén és Brüsszel között.
Egyébként az egész EU gazdasága kezd rendbejönni, és ebben Junckernek is van szerepe. A teljes unión belül 2 százalékos a GDP-arányos növekedés, az eurózónán belül pedig 2,2. Ez fejlett gazdaságoknál kifejezetten jó arány, és jobb mint az Egyesült Államoké. A munkanélküliség kilenc százalékon van, ami 2008 szintje, rég nem volt ennyire alacsony.
Juncker maga mondta el a beszédben, hogy a bizottság mandátuma alatt eddig nyolcmillió új munkahely született, és majdnem 250 millió európai dolgozik, ami nagyon komoly szám. Junckernek ebben az egészben annyi szerepe volt, hogy ő erőltette át 5 hónap alatt (a szokásos nagyjából három év helyett) az úgynevezett Európai Befektetési Tervet, amellyel félmillió unión belüli céget tömtek tele állami támogassal, hogy az beindítsa a növekedést.
Menekültek
Itt sokkal öszetettebb a helyzet. Azt, hogy a migráció nem tépi ketté Európát, részben annak köszönhetjük, hogy kevesebb menekült jön idén, mint tavaly. De sokkal. Ebben viszont már van szerepe annak a két megegyezésnek is, amelyeket az EU kötött meg. Az egyikben Törökországnak szerveztük ki a határvédelmünket, így az egyre autoriterebb törökök alig engednek már át menekülteket Európába. A másikban a Földközi-tengerre Afrikából érkező migrációt csökkentette az unió.
A kvóta gyakorlatilag halott, és eleve az volt, mert a visegrádi országok ellenezték, élükön Magyarországgal. Ráadásul, ha nem lenne halott, akkor sem érne semmit, mert összesen 160 ezer menekültről szól az ide érkező majdnem kétmillióból, és még ennek a 160 ezernek is csak a negyedét sikerült letelepíteni. Juncker hiába büszkélkedett azzal, hogy majdnem 800 ezer menekültet telepített le legálisan az Európai Unió, miközben ez nem az ő eredménye, hanem nagyrészt Angela Merkelé és Németországé.
Ami viszont tényleg nagyon komoly eredmény a menekültválság kapcsán, az a közös határvédelem létrehozása, mert részben ez nyitotta meg a kaput a közös európai védelem előtt is. Junckert a mandátuma elején kinevették, amikor közös európai védelemről beszélt, de mostanra megcsinálta, és teljesen reális esélye van egy működő uniós haderő létrehozásának.
Annyira, hogy a mostani beszédben Juncker az egyik legfontosabb céljának pont a közös kibervédelmet nevezte meg, hogy az EU felgvegye a harcot az informatikai támadásokkal.
Komoly eredmények
Junckernek nagyon komoly eredményei vannak vezetőként, sokkal komolyabbak, mint mondjuk korábban José Manuel Barrosónak. A legutóbbi uniós központi kutatás alapján Juncker bizottsága a mandátuma kezdetén tett ígéreteinek 80 százalékát már teljesítette. A mostani beszéd szerint pedig a maradék 20 százalék is meglesz 2019 elejéig. A probléma ezzel az, hogy ezeknek a nagy része nem látványos politikai siker.
Magyarországról kicsit torzítva lehet csak felfogni azt, hogy egészen pontosan milyen állapotban van jelenleg az Európai Unió. Az egyik oldal a kormánypropaganda működése miatt érzi sokkal negatívabbnak az EU működését, a másik oldal viszont azt érzi, hogy Orbán Viktor destruktív uniós politikája sokkal fontosabb, mint amennyire valójában fontos. Persze, Orbán tényező Európában, sokkal inkább, mint azt Magyarország mérete indokolná. De a lengyelek ellenállása sokkal fontosabb, mert Lengyelország az EU egyik legnagyobb tagállama. Juncker pedig csak részben foglalkozik a magyarokkal és a lengyelekkel, az EU kulcsa szerinte a mag és az eurózóna.
A jelenlegi beszédben kétszer kerültünk szóba.
- Egyszer azért, mert Juncker megígérte, hogy nem fogja hagyni, hogy Magyarországra, vagy a többi keleti országba rosszabb minőségű élelmiszerek érkezzenek, mint Nyugatra.
- Másodszorra pedig – kimondatlanul – akkor, amikor Juncker megfenyegette Magyarországot és Lengyelországot, hogy az unió törvényeit be kell tartani.
Juncker végső örökségét nem csak az fogja meghatározni, hogy mennyire ügyesen kormányzott Brüsszel bürokratikus katakombáiban, hanem az is, hogy a következő évben tud-e bármit kezdeni az olyan, Európa egészének szempontjából nem kifejezetten fontos, de látványosan politikai problémákkal, mint Magyarország és Lengyelország.
Kiemelt kép: MTI/AP/Jean-Francois Badias
