Az 1800-as évek közepén az Új-Zéland északi szigetén található rózsaszín vizű, fehér teraszos Rotomahana tavat turisták százezrei keresték fel a világ minden pontjáról. Csakhogy 1886-ban a Mount Tarawera tűzhányó kitörése teljes egészében semmissé tette a völgy lépcsőzetes teraszait, amik helyét egy hatalmas iszapgejzír foglalta el.
Két kutató most úgy véli, hogy a teraszok a sár és hamuréteg alatt nagyjából 10-15 méterre épen megmaradtak, aminek bizonyításához teljes körű archeológiai felmérésre van szükség.
A teraszok az egész déli félteke legnagyobb turisztikai vonzerejévé váltak. Anno veszélyes hajóutakon özönlöttek ide a turisták az Egyesült Királyságból, Európából és Amerikából is
– közölte Rex Bunn, a tanulmány egyik szerzői.
Bunn és Dr. Sascha Nolden úgy vélik, hogy a teraszok – a korábbi elméletekkel ellentétben – nem a tó aljára sodródtak, hanem a tó partján betemette azokat a törmelék.
A tanulmányhoz a német-osztrák származású Ferdinand von Hochstetter geológus naplófüzetét használták, amelyben részletesen leírta a teraszok 1886-os kitörés előtti elhelyezkedését.
Mióta a páros kutatása megjelent a Journal of the Royal Society of New Zealand című új-zélandi tudományos folyóiratban, folyamatosan kapják a felajánlásokat és már össze is jött 70 ezer új-zélandi dollár a munka folytatására.
A feladatot közérdekből szeretnék ellátni és napi kapcsolatot ápolnak a föld jelenlegi törzsi tulajdonosaival.
Bunn szentül hiszi, hogy a teraszok jó állapotban maradtak fent és csak minimális károkat okozott bennük a vulkánkitörés. Reméli, hogy a feltárás után helyre is állíthatják a természeti csodát.
Nem ez az első alkalom, hogy tudósok azt állítják, felfedezték az elveszettnek vélt teraszokat. 2011-ben egy másik csoport közölte, hogy törmelékkel betemetve találták rá a maradványokra a tó fenekén, de ezt nem sikerült bizonyítani.
