Mindig is igaz volt, hogy a választókat nem feltétlen bonyolult ígéretekkel, hanem populizmussal és szép képekkel lehet igazán megnyerni. A választónak katarzis kell, hogy ha megnéz egy politikai reklámot, az érzelmeket váltson ki belőle, felhergelje az ellenfél ellen, éreztesse vele, hogy a reklámozott jelölt az egyetlen vállalható opció, vagy épp könnyekre fakassza.
Ezt a műfajt különösen értik az Egyesült Államokban, ahol hosszú története van a politikai reklámnak – plakátokon, újságokban, rádióban, tévében és interneten egyaránt.
Hillary Clinton és Donald Trump kampánya idején már az internet a fő elérési eszköz, de a tévé még mindig nagyon fontos. Pedig történelmi távlatban nem régi esemény, hogy megjelent az első televíziós kampányhirdetés, Dwight Eisenhoweré 1952-ben. Ez még egy vicceskedő animáció volt, de ahogy teltek-múltak az évek és a kampányok, a plakátok szerepét átvették a reklámszpotok, a fél-egy perc hosszú hirdetések.
Ezek hatalmas karriert futottak be, számos ikonikus darab készült, és az egyik leghíresebbel vezetjük át a cikket a mostani választásra: ez Daidy Girl, azaz a Margaréta Lány:
És akkor következzen Clinton
Ahogy mi is megemlékeztünk erről a videóról, Lyndon B. Johnson annak idején azzal akarta ellenfelét, Barry Goldwatert lenyomni, hogy egy háborús uszítónak titulálta, aki miatt ez a kislány is eltűnhetne egy atomviharban. Erre jött 2016 és Clinton kampánya, aki rátett egy lapáttal az egészre, és felelőtlenségnek nevezte, hogy a szintén uszító Trump kezébe adják az atomarzenált. Ehhez még a ma már felnőtt, egykori kislányt is megkeresték.
A suta végű videó mellett sikerült máshogy is belerúgni Trumpba. Felteszi a kérdést:
Ez az az elnök, akit akarunk a lányunknak?
Előtte fiatal lányok sokaságát mutatják, amint tükörbe néznek komor arccal, miközben számos idézet hangzik el Trump szájából, ahogy bizonyos nőket ócsárol. Ezzel a Trump-kampány Achilles-inára tapintottak rá: Donald Trump elég gyomorforgató nőügyeire.
Az utolsó videó, ami nagyon erős volt Clintonéktól, szintén nem túl vidám. Ebben az Irakban, társai védelmében meghalt Humayun Khan édesapja mesél sírós állapotban arról, hogyan áldozta fel az életét a fia társai védelmében.
A végén az átlagnéző nagyokat nyeldekelhet, amikor a gyászoló apa megkérdezi, vajon Trump Amerikájában lenne-e helye egy muszlim amerikai katonának?
Trump őszinte videói
Természetesen szintén az ellenfél támadására rendezkedett be a Trump-kampány is. A Veszélyes című videó akár egy akciófilm trailere is lehetne a zene és a pörgő, háborús képek alapján. A világ veszélyeire hívják fel a figyelmet és a beteges, eső-kelő Clintonra, akiben nincs meg a kurázsi, nincs vér pucájában, hogy vezesse Amerikát.
Még hogy Donald Trump nőellenes lenne! Ki mondta ezt a blődséget?! Tessék megnézni ezt a videót (vagy akár ezt), ahol kiderül a lányán keresztül, mennyire is tiszteli ő az anyákat, és mindent meg fog tenni a terheik enyhítéséért.
Ha már Clintonnál is említettünk egy sokkoló videót, a Trump-kampánynak is sikerült készítenie egy ilyet. Egy nő mesél arról, hogy ölte meg brutálisan a fiát egy – magyar szóhasználattal élve – illegális bevándorló. Ez a videó is könnyen könnyet csal az ember szemébe, a végére pedig Clinton rossz határvédelmi terveire fut ki.
(A jelöltek valamennyi politikai reklámszpotját megnézhetik itt, de érdemes a Time toplistáját is átvizsgálni, ahol a legjobb tízet szedték össze.)
Poszterek
Nem szabad megfeledkezni azért a plakátokról sem, amik sokszor unalmasak – a jelöltek neveivel, kurta felszólítással, dátummal -, de az igazán hatásosak elgondolkodtatnak és/vagy megnevettetnek. Érdemes sokszor különbséget tenni azok között a poszterek között, amiket a párt készít (ezek visszafogottak és kockázatkerülőek) és amiket a rajongók, támogatók dobnak össze (ezek kreatívak és nyomot hagynak).
Az amerikai plakáttörténet talán leghíresebb posztere Shepard Fairey kaliforniai streetartist és designer nevéhez fűződik, a mai napig az ő Hope (Remény) posztere és a jövőbe tekintő demokrata jelölt képe ugrik be Barack Obamáról. A poszter utóéletét jellemzi, hogy a taperolós Trump kifigurázására is felhasználták a designt.
Idén ekkorát nem sikerült gurítani, bár azért Trump Kalifornia-szerte (ami demokrata fellegvár) megjelenő, az Apple-logóra hasonlító plakátjai elég jól sikerültek. Az alábbi galériába sok-sok bannert is tettünk, alapvetően visszafogott kultúralkotások készültek, íme:
Ami érdekes még a vizualitás szempontjából, az a két jelölt logója. Trump követte a klasszikus republikánus vonalat, csillagokkal, egyszerű színekkel, bazi nagy kontraszttal és az elmaradhatatlan jelmondattal: tegyük naggyá Amerikát ismét!
Clinton pedig kapott egy nagyon könnyen megjegyezhető, előremutató (szó szerint is) logót, egy H betűt, ami után az ő és alelnökjelöltje, Tim Kaine neve áll. A H betű persze sok mindenre utalhat, de legáltalánosabban a kórházra, azaz hospitalra utalhat. Ezt a poénlehetőséget persze nem hagyták ki a Trump-rajongók sem, akik kórházba utalták Clintont egy táblán.
Az biztos, hogy még van pár nap a kampányból, de már iszonyatos összegeket költöttek el a pártok és a jelöltek a médiabeli hirdetésekre. A Bloomberg költéseket követő oldala szerint
