Nem a Nobelre várunk a legjobban, hanem magára a békére.
Ezzel a sokatmondó pár szóval reagáltak a Szír Polgári Védelem tagjai arra a hírre, hogy a várakozásokkal ellentétben nem ők kapták a Nobel-békedíjat, hanem Juan Manuel Santos kolumbiai elnök. Az Independent szerint képernyőkre tapadva várták a főhadiszálláson a bejelentést, majd mosolyogtak azután is. Közölték, gratulálnak Kolumbia elnökének és népének, és békét kívánnak nekik.
A polgári védelmi erők, az általuk viselt fejfedő után a fehérsisakosok (azaz White Helmets) 114 helyen működnek Szíriában (korábban már írtunk róluk). Háromezer fő dolgozik a kötelékeikben éjjel-nappal azon, hogy elsőként érjenek a bombatámadások és tüzérségi csapások után a lerombolt épületekhez, hogy életet mentsenek. Állításuk szerint eddig 40 ezer embert húztak ki a törmelék alól. Eddig 110 mentő vesztette életét munka közben. Ugyanis gyakori a dupla csapás, azaz visszatérnek a bombázók, miután a mentőalakulatok már kiértek a helyszínre.
Az Independent arról is ír, az egyik fehérsisakos, Ammar El Szelmó azzal töltötte az éjszakát, hogy papírmodellekből felépítette a lányával a már földig rombolt Kelet-Aleppó újjáépítendő makettvárosát. Szelmó azt mondta a lapnak, a díjjal se változna semmi, most se fog. Egy másik önkéntes, Iszmail Abdullah szerint az volt a jó a jelölésükben a békedíjra, hogy az emberek legalább megismerhették a munkájukat, és világgá kürtölhetik, hogy Szíria a halálán van.
A lap megjegyzi, sűrűn éri kritika a fehérsisakosokat, többek között a nyugati (brit és holland) anyagi támogatás, valamint az embereik miatt, akik között egykori milicisták is vannak, akik most életeket mentenek, de korábban öltek. Mindenesetre a szírek büszkék a csoportra, akiknek nincs pihenés. A békedíj bejelentése után nem sokkal találat ért egy hámai polgári védelmi központot, amire a fehérsisakosok csak annyit írtak:
Vissza a munkába.
