Elképesztő történet a spanyol Juan Pujol Garcíé, vagyis a második világháború legsikeresebb kettős ügynökéé. A náciknak Arabel, majd a briteknek Garbo fedőnéven kezdett el dolgozni, és talán ő az egyetlen, aki odaadó munkájáért mindkét féltől kapott kitüntetéseket. A brit nemzeti levéltár nemrégiben nyilvánosságra hozott iratai szerint, a spanyol meredekebb dolgokat vitt véghez, mint amit egy regényíró valaha le merne írni.
Hűség, nagylelkűség és becsület
Az 1912-ben, Barcelonában született Pujol, a spanyol polgárháború idején mindent megtett, hogy megússza a harcot. Mint visszaemlékezéseiben írta, úgy érezte hiányoztak belőle a jó katonát jellemző alaptulajdonságok, vagyis a hűség, a nagylelkűség és a becsület. Végül úgy adódott, hogy a köztársaságiak, és a nacionalisták oldalán is szolgált, de úgy, hogy egyszer sem sütötte el a fegyverét, de közben mindkét fél börtöneit is megjárta. Nem sokkal azután, hogy végleg leszerelt, megismerkedett Araceli Gonzalezzel, akivel összeházasodtak, és Madridba költöztek.
A polgárháború alatt Pujol meggyűlölte meg mind a fasiszta, mind a kommunista hatalmakat, ezért a második világháború kitörésekor úgy döntött, humanitárius megfontolásból a szövetségeseknek fog kémkedni. Többször is megkörnyékezte a briteket, hogy felajánlja nekik szolgálatait, de azokat nem igazán foglalkoztak vele. Pujol úgy döntött, hogy akkor előbb a nácikhoz épül be ügynöknek, s aztán az ellenséges kapcsolataival majd újra próbálkozik a szövetségeseknél.
Kamukémhálózat
A spanyol új személyiséget kreált magának, egy nácibarát spanyol kormánytisztviselőjét, aki gyakran utazik üzleti ügyekben Londonba. Még diplomata útlevelet is hamisított magának, aztán megkereste németek egyik madridi ügynökét, aki rövid mérlegelés után elfogadta Pujol ajánlatát és kiképezte kémnek.
A nácik aztán pénzt adtak a spanyolnak és azzal bízták meg, hogy költözzön Londonba, és építsen ki egy neki dolgozó ügynökhálózatot. Ő ehelyett Portugáliába költözött. Jelentéseit a lisszaboni könyvtárban olvasgatott, Angliáról szóló útikönyvek és magazinok alapján írta meg, majd úgy küldte meg őket Madridba, mintha azok valóban Londonból érkeznének.
Nagy Britanniában élő és dolgozó fedett ügynökök egész hálózatáról szóló mesét kanyarított a németeknek. Mivel soha nem járt a szigetországban, Pujol sztorijaiban voltak feltűnő hibák – írt olyat például, hogy egy skót kapcsolata annyira részeges, hogy szinte bármit megtenne egy liter borért – de összességében mégis annyira hihető volt a sztorija, hogy a lefülelt jelentései alapján a brit titkosszolgálat nagyszabású akciót indított a nem létező kémhálózata ellen.
A legmegbízhatóbb
Miután az Egyesült Államok is belépett a háborúba, Pujol az amerikaiaknak is felajánlotta kémszolgálatait. Ők ekkor már felismerték a spanyol munkájában rejlő lehetőségeket, ezért beajánlották őt a briteknek, akik közben rájöttek, hogy valaki folyamatosan dezinformálja a németeket, és összerakták a fejükben a képet.
Pujol 1942 áprilisában költözött családjával tényleg Londonba. Egyedülálló kettős ügynök volt, hiszen a többiek csak kényszerből dolgoztak a briteknek, mert korábban lebuktak, úgyhogy nem sok választásuk maradt. Pujol viszont eleve a szövetségesek érdekeit szolgálva kezdett el a náciknak dolgozni, ezért hatalmas bizalmat élvezett. Nem véletlenül bízták épp rá, hogy hitesse el a németekkel, Franciaország felszabadítása a partraszállással a Doveri-szorosnál kezdődik majd, és nem Normandiánál.
Spanyol temperamentum
Pujol felesége azonban egyre nehezebben bírta elviselni a fedett élettel járó feszültséget és kötöttségeket. Gyűlölt Angliában élni, mert nem ismert senkit, nem beszélte a nyelvet, és borzadt a brit konyhától. A házaspár 1943 közepén például, a lebukás veszélye miatt már nagyon korlátozottan hagyhatta el londoni otthonát. Araceli hisztérikussá vált, azzal fenyegetőzött, hogy elszökik a spanyol követségre, és ott mindent kitálal a férjéről, a Britek legsikeresebb kettős ügynökéről, hacsak nem látogathatja meg Spanyolországban az édesanyját.
A nő azt ordibálta az MI5 egyik tisztjének: „öt percig sem akarok már a férjem mellett élni, ha agyon lőnek is elmegyek a spanyol követségre.”
Harisnyák és család
A brit titkosszolgálat sokat áldozott a háború legfontosabb dezinformációs küldetésének sikeréért. Fedett ügynököt küldtek például Portugáliába, hogy szerezzen tizenkét pár selyemharisnyát Aracelinek (a britek akkoriban inkább ejtőernyőket gyártottak a drága alapanyagból). Aztán, hogy asszony honvágyát, illetve a házimunka, meg a gyerekek körüli feladatok terheit enyhítsék, Pujolékhoz költöztették a férfi anyját, és a nővérét. A terv annyira fényesen bevált, hogy 1943. július 21-ének éjjelén, őfelsége titkosszolgálatát egy hatalmas családi perpatvarhoz riasztották, amit Araceli provokált.
Pujol – Arabel – Garbo azonban nem véletlenül volt a második világháború egyik legdörzsöltebb kémje. A feleségét ugyanolyan leleménnyel, és hidegvérrel vezette meg, mint a Harmadik Birodalmat. Az MI5 segítéségével eljátszotta Aracelinek, hogy az asszony türelmetlensége miatt lebukott, ezért letartóztatták. A nőt bekötött szemmel vitték el egy ál-büntetőtáborba, hogy az ott „raboskodó” férjét meglátogassa. Aracelit mindez annyira sokkolta, hogy azonnal belátta, kötelessége támogatni a férje fedett munkáját. Az MI5 tisztje azt mondta neki, hogy ha még egyszer meghallja a nevét, egyszerűen bezártja valahová, aztán elengedte nőt, hogy otthon várja férje visszatérését.
A Brit Birodalom Rendjének Vaskeresztes tagja
Juan Pujol annyira körmönfont volt, hogy 1944. július 29-én a nácik Vaskereszt második fokozatával tüntették ki a birodalomnak tett szolgálataiért. A németek csak akkor jöttek rá, hogy az ellenség kémjét dekorálták ki, amikor a spanyolt néhány hónappal később, november 25-én, VI. György király a Brit Birodalom Rendje tagjává avatta.
A háború után, a náci túlélők bosszújától tartva az afrikai Angolába ment, ahol a brit titkosszolgálat segítségével eljátszotta, hogy meghalt maláriában. Pujol aztán új személyazonosságot kapott és Venezuelában telepedett le: egy kis könyves, és ajándékboltot nyitott. Caracasban halt meg, 1988-ban.
(via BBC, The Independent)
