„Miért Franciaország?” – teszi fel a kérdést elemzésében a BBC tudósítója, Paul Adams. Rámutat: az országban hosszú története van a dzsihadista erőszakcselekményeknek, egészen 1995-ig visszamenőleg, amikor a párizsi metróban hajtottak végre támadást algériai terroristák.
Adams emlékeztet, hogy az elmúlt években csaknem ezer fiatal francia muszlim utazott Irakba és Szíriába, hogy ott az Iszlám Állam ellen harcoljon, ők alkották a legnagyobb európai „kontingenst”. Néhányan visszatértek, hogy hazájukban hajtsanak végre támadásokat. Mások magányosabb utat választottak, őket szélsőséges hitszónokok, vagy az Iszlám Állam kommunikációs tevékenysége bátorított fel, hogy önállóan hajtsanak végre merényleteket.
Úgy látszik, nincs hiány a merényletekre vállalkozókból, amiért azt a tényt lehet okolni, hogy Franciaország képtelen volt az 1970-es évek óta nagy számban érkező észak-afrikai bevándorlókat integrálni. Sokan nyomorúságos külvárosokban élnek, a társadalom többi részétől elszigetelve, mindennapos bűnözés közepette. De emellett az is feszültséget okozhat, hogy Franciaország nem ritkán rendkívül mereven ragaszkodik a szekularizmushoz.
Az elmúlt években arra is egyre többen rámutatnak, hogy a kormányok kudarcot vallottak abban, hogy megfigyeljék és korlátozzák a terrorgyanús személyek mozgását a schengeni övezetben. Eddig minden támadás alkalmával sürgették, Franciaországban és Belgiumban is, hogy tegyenek ez ellen.
