A párviadal már évezredek óta az emberiség történetének része volt: az ókorban ugyan még háborúkat, vagy sokakat érintő kérdéseket döntöttek el vele, a középkor óta viszont a férfiak becsületükért küzdöttek – előbb karddal, majd pisztollyal. A törvények természetesen mindig is keményen lesújtottak a hasonló harcokra, kivéve persze, ha bírói ítélet kötelezte erre a két felet. Amennyiben a vesztes fél meghalt, a győztesnek néha gyilkosságért kellett felelnie, bár az ezeket tiltó törvényeket jórészt senki sem vette komolyan.
A századforduló Franciaországában azonban megjelent a veszélytelen párbaj intézménye, melyben a párizsi vívóiskolában megjelent felek kardok, vagy éles lőszerrel töltött pisztolyok helyett viaszgolyókkal töltött fegyverekkel küzdöttek meg egymással.
Az arcot takaró maszkot viselő férfiak ettől az apró különbségtől eltekintve a klasszikus párbajkódexek összes szabályát betartották, sőt, az 1908-as londoni olimpián is bemutatót tartottak, remélve, hogy az talán egyszer bekerülhet majd a fegyveres számok sorába.
Az első nyilvános viaszpárbajt 1909-ben, a New York-i Carnegie Hallban rendezték meg a Carnegia Kard- és Pisztolyklub szervezésében. Az egymástól tizennyolc méterre (hatvan lábnyira) álló férfiak fekete köpenyt, és arcot védő, maszkot viseltek, .44-es kaliberű francia párbajpisztolyaikat pedig szintén Franciaországból importált viaszgolyókkal töltötték meg. Kérdés persze, hogy a következő években hányan választották az igazságtétel ezen módját, és hányan az éles lőszerrel való döntést, de nem vagyunk egészen meggyőződve arról, hogy ennek hosszú jövője lett volna a világban.
A lövedékek egyébként korántsem voltak biztonságosak, hiszen egy-egy eltévedt lövés könnyen a bámészkodók egyikének arcába csapódhatott, akár vakságot is okozva.
