Március 22-én újabb terrortámadásra ébredt a világ: 34 ember meghalt, legalább 198-an megsebesültek a brüsszeli merényletekben. Először két robbantás rázta meg a repteret, majd nem sokkal később még egy bomba robbant a Maalbeek metróállomásnál. Pár óra elteltével pedig meg is érkezett a hivatalos üzenet: az Iszlám Állam magára vállalta a támadásokat.
A görög kormány legutóbbi adatai szerint
Egy biztos, a brüsszeli terrortámadás biztosan meghatározza majd az európai politika további alakulását, illetve a hozzáállást a menekültválsághoz. Ezek az Athénban ragadt férfiak pedig arról mesélnek, ők hogy érzik magukat a robbantások után.
Khaled Chouail (algériai tanár)
Az embereknek meg kell érteniük, hogy az Iszlám Állam emberei terroristák, és semmi közük az iszlám valláshoz. Allah soha nem állította, hogy háborúzni kellene. Európa jelenleg harcban áll, ez a pánik pedig fullasztó környezetet kreál a muszlim emberek ellen. Néha úgy érzem, ezek szándékos támadások, azzal a céllal, hogy elüldözze a bevándorlókat Európából. A dzsihádisták nem vallásos emberek, egyszerű politikai célok vezetik őket. Éppen ez az oka, hogy a legtöbb terrorista támadás áldozta a világon muszlim.
Azt hiszitek, a feleségem és a gyermekem Algériában hagyása és az utcán élés olyan jó móka nekem? Háromszor próbálkoztam átlépni a határt, minden alkalommal elkapott a macedón rendőrség, megvertek, majd visszaküldtek Görögországba. Nagyon félek attól, mit hoz majd a jövő. Eleinte azt hittem, a nehéz rész az lesz, hogy bejussak Európába. Most már látom, hogy szinte elviselhetetlen itt élni. De sajnos nincs más választásom.
Amal és Ahmed (Szíriából)
Nem tudok semmit a Belgiumban történekről, épp most érkeztem a fiammal Athénba. A Szalonikibe tartó vonatra várunk, onnan pedig Idomenibe indulunk tovább. A határhoz közel várunk majd arra, hogy kinyissák. De amit mondasz a támadásokról az szörnyű, el sem hiszem, hogy ez történt.
Az Iszlám Állam mindent elvett tőlünk. A szeretteinket, az otthonunkat, az életünket. Szíriát láng borítja és senki nem tesz ellene semmit. Azért jöttünk Európába, hogy megmeneküljünk a dzsihádistáktól, és most látjuk, hogy itt is megkeserítik az emberek életét. Szerintem Európa félni fog, minket pedig visszaküld Szíriába vagy Törökországba. A családomnak azonban nincs más választása, mint menni előre, mindegy, mi történik.
Amal és Ganda (szíriai palesztinok)
Két gyermekünk van, négy és hat évesek. Semmi mást nem szeretnék, csak megkeresni a férjem Németországban, hogy újrakezdhessük az életünket. Nagyon sajnálom azt, ami Brüsszelben történt. Az embereknek tudnia kell, hogy a muszlimok nagy többsége nem szélsőséges és nem azonosak a nézeteik a dzsihádistákéval. Mi is éppen előlük próbálunk menekülni. Félek, hogy ezek után a támadások után a határok sosem nyílnak meg újra, és mindenki számára gyanúsak leszünk.
Ibrahim Mustafa (afganisztáni diák)
Egy dolog miatt jöttem el Afganisztánból: hogy befejezzem az iskolát. A családommal jobb életet szeretnénk, most pedig Görögországban ragadtunk és a pénzünk is elfogyott. Nem volt más választásunk, mint keresni helyet egy menekülttáborban. Itt hallottunk a támadásokról. Egész délelőtt idegesek voltunk, mert tudtuk, ezután még nehezebb lesz minden számunkra. Aggódom a jövőmért, de az emberek reakcióitól is félek. Jelenleg az az álmom, hogy eljussak Németországba és befejezzem az iskolát, még ha ez most még nehezebbnek is tűnik. Valószínűleg lehetetlen küldetés.
Tajagul (afganisztáni munkanélküli)
Afganisztánban is féltem a bombázásoktól, erre tessék, itt is itt vannak. Buta dolog a menekülteket a dzsihádistákkal azonosnak tekinteni. Mi próbálunk elmenekülni a háború elől, és újra felépíteni az életünket. Miért bombáznánk bárkit? Félek, az emberek elítélnek majd minket, ahogy hallottam, sok támadás érte mostanában a bevándorlókat. Abban viszont biztos vagyok, hogy Görögországban várok majd, amíg lehetőségem lesz Németországba jutni.
Mohammed Waqas (pakisztáni mérnök)
Négy hónapja Görögországban vagyok, azóta egy sátorban alszom. Fogalmam sincs, mihez kezdek majd. Próbáltam átjutni a határon, de nem jött össze. Szerettem volna menedékjogot kérni, de az illetékesek azt mondták, nem vagyok jogosult rá. Ma pedig hallottam a brüsszeli támadásokról. Nagyon-nagyon sajnálom a bombázás áldozatait, és tudom, ez a helyzet még több kárt okoz majd nekünk.
Abdul Hadi (afganisztáni kamionsofőr)
A robbantások mögött állóknak semmi köze a mi vallásunkhoz. Kétségbeesett vagyok, nincs se pénzem, se munkám, semmim. Most itt vagyok Görögországban a feleségemmel és a hat gyermekünkkel, és eldöntöttem, itt maradunk, amíg újra megnyitják a határokat. De most minden hitem elveszett, hogy ez valaha megtörténhet. Túl sok rendőr van mindenhol, akik csúnyán néznek ránk. Szerintem ők elítélnek minket és nem akarják, hogy Európába menjünk. A brüsszeli támadások után úgy érzem, minden rosszabb lesz számunkra. De hova mehetnénk? Nagyon nehéz helyzetben vagyunk.
(Vice)
