A briteknek nem először teszik fel ezt a kérdést, de az előző hasonló népszavazás részvevői közül a legfiatalabbak is 60-as éveik felé közelednek, és a ma élő britek jelentős többségének még nem volt alkalma referendumon kifejteni álláspontját ebben a kérdésben.
Megosztott a politika
David Cameron konzervatív miniszterelnök három éve hirdette meg, hogy a brit kormány 2017 végéig népszavazást tervez Nagy-Britannia EU-tagságáról, és ez bekerült a Konzervatív Párt tavalyi választási programjába is. Cameron tervében ugyanakkor szerepelt az is, hogy London a referendum előtt újratárgyalja az Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszerét Brüsszellel, és a brit választóknak e tárgyalások eredményei alapján kell dönteniük arról, hogy az EU-n belül, vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat.
Skócia kérdése
A mostani újabb referendumnak ugyanakkor van egy rendkívüli horderejű járulékos tétje is. Ha ugyanis a britek többsége a kilépésre voksol, abban az esetben gyakorlatilag teljesen bizonyosra vehető, hogy újból napirendre kerül a skót függetlenségi népszavazás. Skóciában 2014 szeptemberében tartottak népszavazást a függetlenné válásról.
Akkor az elszakadást ellenző erők győztek 55,3 százalékos szavazataránnyal, és David Cameron a voksolás másnapján kijelentette, hogy a skót függetlenség kérdése “egy nemzedéknyi időre, sőt talán végérvényesen rendeződött”. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök szerint azonban a kérdés nem ennyire egyszerű.
Mindezek alapján a júniusi népszavazás kettős tétje az, hogy a 2020 májusában esedékes következő brit parlamenti választások idején az Egyesült Királyság az Európai Unió, Skócia pedig az Egyesült Királyság tagja lesz-e még.
