Nem újdonság, hogy Donald Trump és a magyar politika olykor közös nevezőre kerülnek. Magyarországon a kormány sokszor ugyanazt, ugyanabban a stílusban hajtja, mint a republikánusok fenegyereke a tengerentúlon. Az előbbinek látjuk, mekkora sikere van itthon, az utóbbiról majd csak ezután fog kiderülni, hogy meddig jut a választáson, ha egyáltalán eljut odáig. Az egyik közös pont a menekültkérdés. A téma kapcsán kísértetiesen egyetértenek a felek,
Az eddigi legemlékezetesebb összefonódás az Economist egyik decemberi címlapján történt, ahol Orbán Viktor együtt szerepelt Trumppal és a francia radikális Marine Le Pennel. A brit gazdasági lap a választók félelmeire építő, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jobboldali populista vezetőkről írt cikket, amiben megjegyzik: Magyarországon és Lengyelországban már hasonló kormányok vannak hatalmon, de Svájcban és Finnországban is kormánykoalíciós tagok a helyi szélsőjobbos pártok. Amerikában sem jobb a helyzet. A stadionokat megtöltő republikánus elnökjelölt-aspiráns Trump tömegek előtt beszél arról, hogy biztonsági okokból le kellene zárni a muszlimok előtt a határt. Ismerős?
Nem tudjuk, honnan jönnek. Nem tudjuk kik ők. Lehet, hogy az ISIS. Lehet, hogy a menekültek valójában trójai falovak.
Már az Európát ért terrortámadások előtt is a republikánus szavazók több mint 50 százaléka támogatta az olyan szélsőségeseket, mint Ted Cruz, Donald Trump vagy Ben Carson. A párizsi merényletek óta a támogatottságuk valószínűleg tovább nőtt, de az egyre nagyobb terrorfenyegetettség nem csak az ő népszerűségüket tolta meg. Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Frontja a regionális választások első fordulójában 13 régióból hatot nyert. Ezután a Sarkozy vezette jobboldal és a szocialisták kénytelenek voltak összefogni, hogy megállítsák a szélsőségesek előretörését. Ennek meg is lett az eredménye: a második fordulóban Le Pen a saját legerősebb körzetében, az észak-franciaországi Nord-Pas de Calais-Picardie régióban sem tudott nyerni. Manuel Valls, Franciaország miniszterelnöke a választások után kijelentette: bár a Nemzeti Front egyetlen körzetet sem tudott megnyerni, a térnyerésük egy intő jel, hogy a kormánynak jobban oda kell figyelnie.
Vonáék épp néppártosodnak
Bő két év múlva tartják a hazai parlamenti választásokat és egyelőre egy, pontosabban két dolog tűnik biztosnak: a Fideszt ismét Orbán Viktor vezeti majd győztes csatába. A nagy kérdés az, hogy ki vagy kik ellen? A helyzet közel sem egyszerű ellenzéki szempontból. A baloldal gyakorlatilag súlytalan, az MSZP továbbra is keresi önmagát, az ő legnagyobb ellenfelük lassan Gyurcsányék lesznek. Egyedül talán az Együtt elnöke, Juhász Péter tudott kisebb eredményt elérni a Rogán-féle ingatlanbotrány kapcsán, ám ez egyelőre kevésnek tűnik ahhoz, hogy valódi veszélyt jelentsen a Fideszre. Bonyodalmat csak a Jobbik okozhatott volna, de a párt méregfogát úgy néz ki, a menekültkérdés erőszakos kezelésével még időben sikerült kihúzni. Vonáék ráadásul épp most néppártosodnak, ami azt jelenti, hogy nem valószínű, hogy jobbról próbálnák előzni a Fideszt. Mindent összevetve: sok idő van a választásokig, addig lehet még rengeteg blogot, flashmobot, sőt, mozgalmat is indítani, de ha ezek mégsem oldanának meg mindent problémát, akkor méltán vetődhet fel a kérdés:
A jelenlegi helyzetet elnézve érdemes eltöprengeni azon, hogy mi lenne, ha mint a fociban, igazolhatnánk egyet. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy hogyan indítaná a magyarországi kampányát Donald Trump.
Make Hungary Great Again
Sokak véleményével ellentétben Donald Trump nem őrült, de még csak nem is hülye, sőt! Apránként, rendkívül tudatosan építi a saját politikai brandjét, ami ma már ott tart, hogy valós esélye van a republikánus elnökjelölti posztra. Sokáig a párttársai is kívülállóként tekintettek rá, akin, ha úgy adódik, el lehet nevetgélni, de azt gondolták, előbb-utóbb úgyis kikopik majd. Hát nem így történt. Trump ma már az egyik legnépszerűbb republikánus politikus, aki tökéletesen tudja, hogy a bonyolult kérdésekre milyen egyszerű válaszokat kell adni. Ráadásul, érdemes szem előtt tartani, hogy Trump elsősorban üzletember, méghozzá nem is rossz. Amerikában 1984-ben ő lett az év vállalkozója, több szervezet, épület, üzlethelyiség viseli a nevét. Beszállt a szépségiparba is, ő birtokolja többek között a Miss USA, valamint a Miss Universe jogait. A milliárdos tehát pontosan tudja, hogyan kell felépíteni egy vállalkozást, a tapasztalatait pedig jelenleg a politikában próbálja kamatoztatni.
Trump magyarországi sikeressége azon múlna, hogy mennyire értené az embereket. Orbán kapcsán sokszor azt mondják, hogy minden politikusnál jobban érti a magyar néplelket. A kérdés tehát az, hogy Trump tudna-e Orbánnál is orbánabb lenni. Trump, hasonlóan Orbánhoz, azt hangoztatja, hogy ő az egyszerű nép gyermeke, aki a saját rátermettsége okán jutott el oda, ahol most van. A legnagyobb különbség kettőjük között, hogy az amerikai nem tisztel se istent, se embert. Mindenre lő, ami él és mozog, ennek ellenére mindig úgy jön ki a csatáiból, hogy nem veszít jelentősen a népszerűségéből. Ezt igazolja azaz eset is, amikor a háborús veterán párttársának, John McCainnek szólt oda. Trump azt nyilatkozta, hogy ő nem azokat ünnepli, akik fogságba estek, hanem azokat, akik nem. Az eset után sokan arra szólították fel, hogy tűnjön el a politikából, de idővel lecsillapodtak a kedélyek, ő pedig tovább folytatta az olykor trollkodástól sem mentes kampányát. Volt olyan élő rádióadás, amelyben nyíltan kritizálta Hillary Clinton haját. Mikor megjegyezte a műsorvezető, hogy ezért bajba kerülhet, azt felelte, hogy nem érdekli, mert ő az az ember, aki mindig kimondja az igazat.
Donald Trump tehát minden hazai politikai szereplőnél erősebben fogalmazna, még magyar viszonylatban is képes lenne új dimenziókat nyitni. Képzeljük csak el, hogy mit kapna egy nyilvános ATV-s vitában Novák Előd vagy Vadai Ágnes! De mit szólnának ehhez a nyers stílushoz a magyar választók? Erről kérdeztük a szocialisták rossz fiúját, Szanyi Tibort, aki saját magát is az ”extravagánsabb vonalhoz” sorolja.
Szabadszájúságilag nem olyan rossz a hazai pálya, ezt a saját tapasztalataimból is mondhatom. Én 18 éve vagyok a politikában, a beszólásaim, extravagáns vonalvezetésem miatt – a papírforma alapján – már az első évben ki kellett volna kopjak, ehhez képest a publikus választásokból mindig jól jöttem ki
– mondja Szanyi, akinek az amerikai esetleges 2018-as indulásáról is meg van a véleménye:
azt gondolom, hogy egy “magyar” Trump retorikája és üzenetei jól illeszkednének a magyar közbeszédbe. Trump politikája simán párhuzamba állítható a Jobbik vagy a Fidesz populista szövegeivel, “mindössze” az a különbség, hogy biztos nem közösködne velük, főleg nem a saját pénzén. Inkább ő lenne a harmadik radikálpopulista párt, vagyis választékot bővítene ugyanazon termékkörben.
Más véleményen van a Parlament Külügyi bizottságának jobbikos alelnöke, Gyöngyösi Márton, aki szerint Trump leegyszerűsítő üzeneteiben akár igazság-morzsákat is fel lehetne fedezni, ha azt nem annak az országnak az elnöki posztjáért folytatott küzdelemben hallanánk, amely nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy saját közvetlen környezete, és a világ egésze olyan képet mutat, amilyet. Ugyanakkor a listázós botrányról elhíresült politikus elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar szavazók elfogadnák Trumpot:
volt már rá példa, nem is olyan régen, hogy egzaltált milliárdosok versengtek a magyar választók kegyeiért, nem is sikertelenül. Elvégre az, hogy Trump három évtizedes politikai próbálkozásai alatt már minden pártot megjárt elnökjelölt-aspiránsként, nem jelentene kisebb hitelességi kihívást a magyar választóknak, mint a kommunistából demokratává, majd milliárdosokká avanzsált szocialista politikusaink, vagy a liberalizmustól a konzervativizmusig jókora utat megtett Fidesz
– mondja a jobbikos politikus, aki szerint a milliárdos sértő megnyilvánulásai, kijelentései (pl. az észak-koreai diktátor dicsérete, minden muszlim kitiltása, stb.) nem szereznének neki túl sok és hosszan tartó népszerűséget itthon – zárja gondolatait Gyöngyösi.
Donald Trump rengeteget használja a közösségi médiát, külön írást érdemelne az, hogy milyen tudatosan aknázza ki ezeket a csatornákat. Trump rengeteget twitterezik, sokszor előfordul, hogy reblogolja az őt méltató tweeteket, de az sem ritka, hogy leáll veszekedni egy-egy felhasználóval. Emiatt a kormányoldalról mindenképp kíváncsiak lettünk volna Deutsch Tamás véleményére, akit ugyan sikerült elérnünk, de nem kívánt nyilatkozni a témában.
Természetesen megkerestük a legfőbb érintettet, Donald Trumpot is, hogy ha esetleg nem jönne össze neki Amerikában, elvállalná-e egy kis kelet-európai ország vezetését. Egyelőre csak a politikus stábja válaszolt, ők is csak annyit mondtak, hogy hamarosan felveszik velünk a kapcsolatot.
