A kölni eseményeknek – tehát, hogy arabok molesztáltak szilveszterkor német nőket – egyik következménye a médiában lesz. A média változása pedig egy kicsit a civilizációnk megváltozását jelenti, épp ezért visszahat majd a politikára, a bíráskodási gyakorlatra, és a legkülönbözőbb intézményekre.
Tulajdonképp arról van szó, hogy Ezzel szemben a társadalom nagyon is általánosít, sztereotípiákat gyárt, és igen sokan örömüket is lelik az előítéletekben, mert hisz akivel szemben ezeket csoportosan megfogalmazhatjuk, azoknál mégiscsak különbnek tarthatjuk saját magunkat. Azok az előítéletek, amelyek meg óvatosságra intenek, egyszerűen segítik is az eligazodást a világban, és csökkentik a világ bonyolultságát.
A német hatóságokban van egy felelősségérzet, hogy ne növeljék az etnikumok közötti feszültséget. Jól felfogott érdekük ez, mert ha azok kiélesednének, az így keletkező feszültségeket aztán nekik kéne megoldani. Jobb hát elsimítani már az információk átadása terén az ilyesmit. A médiában még etikai kódex is foglalkozik azzal, mikor és hogy szabad valakinek a származására utalni. Nyilván, ha nem gerjeszt a származásra utalás gyűlöletet, hanem épp ellenkezőleg, szánalmat, segítőkészséget, gyengédséget vált ki, akkor nincs akadálya a származásra utalásnak. De bűnözés esetén ilyesmiről nincs szó. Ha bűnözők származását, rasszjegyeit, bőrszínét kiemelik, akkor jogosan tarthatnak attól, hogy nem csak arról az egyénről mondanak valamit, akit például köröznek, hanem akaratlanul egy közösségről is.
Az áttörés valamikor a „cigánybűnözés” szóval kezdődött, most valami hasonló fordulat megy végbe Németországban az arabokról megengedhető kommunikációban. De azért ne számítsunk arra, hogy Nyugat-Európában hasonló migránsellenes kormányzati fizetett hirdetéseket találhatunk majd. Ezt mi azért „tehetjük” meg, mert nincsenek nálunk migránsok. Ha volnának, az ilyen kommunikáció olaj volna a tűzre, amit aztán a hatóságok se tudnának kezelni. Hasonlóképpen azért nálunk is a konzervatív kormánypolitika féken tartja a cigánysággal szembeni társadalmi előítéleteket, azaz a Fidesz a Jobbikot.
De térjünk vissza a német esetre
Arról van szó, hogy a sajtóetikai kódexük szerint csak abban az esetben írható ki a származás – a negatív eseteknél –, ha anélkül nem megérthető maga az esemény. Mondhatni pedig ebben az esetben épp erről volna szó. Hogy mi történt szilveszterkor nem megérthető, ha nincs kimondva, hogy arabok vettek ebben részt. Azt már tudja a német sajtó is, hogy óriási hibát követett el a késleltetéssel, de nem biztos, hogy sikerült ilyen rövid idő alatt feldolgozni, hogy mi is a hiba oka, és hogyan lehetne a jövőben elkerülni.
A megértést azért nem nélkülözheti a menekültüggyel való összekötés, mert a támadók motivációjában lényeges elem lehetett – ha csak nem megtervezett volt az akció – a saját közösségből való kiszakadás. Az emberek saját közösségeikben azért tartanak be olyan normákat, hogy nem molesztálunk nőket, mert otthon lánytestvéreik és édesanyjuk ugyanolyan, és a viselkedésüket saját közösségük kontrollálja. Ilyenkor a normákat komolyan vesszük. Ám amint nem a saját közösségében mozog valaki, megváltozik a környezet érzékelése, tárgyiasíthatja a többi embert. Egyetlen kultúrában sem lehet molesztálni és kirabolni a nőket. Viszont a kultúrák közti rivalizációban ezek a szabályok már fellazulnak. A szabin nők elrablása ma már klasszikus, a maga idejében viszont nem volt más, mint molesztálás.
A sok férfi, kevés nő önmagában is magában rejti a feszültséget, a kulturális távolság, az otthoni közeg elhagyása szintén, tehát a menekültstátusz alapvető a helyzet megértéséhez. A média mégis ezt csak pár nap után volt hajlamos tudomásul venni, és botrány immár nem abból van, hogy előítéletesen viselkedett, hanem, hogy a női áldozatokkal nem volt szolidáris. Napokig lekicsinyelte a történéseket, elkente, sőt eltagadta.
Európa a bevándorlók hatására amerikanizálódik, népek keverékévé válik, és ez azt is jelenti, hogy erőszakosabb lesz
Erőszakosabbá válnak a bűncselekmények, veszélyesebbé az utcák, de az is elképzelhetetlen, hogy legközelebb Kölnben ugyanilyen tehetetlenül mennek el az események mellett a rendőrök. A rendőrség agresszivitása és határozottsága is nőni fog, most még őket is elkényelmesítette a „szilveszterkor mindenki boldog és csak ünnepel” hangulat.
Az amerikai média pedig egyébként úgy kezeli a rasszjeleket, hogy mindenkinél kiírja. Nem esik tehát abba a hibába, hogy előítéletet növelne, hiszen ha fehérbőrű elkövetőt keresnek, akkor ezt írják meg. A multikulturális társadalom nem szemérmeskedik. S bár nem is olyan régen kijelentette Merkel, hogy a multikulturalizmus megbukott, a történelem, és ő maga is voltaképp azt építi.
A médiaetikai összezavarodása miatt szintén nem kell aggódnunk, mert a gyakorlattal van a gond, nem pedig azzal, hogy ne lehetne megtalálni a megoldást. Az ideológiai terheltségből származik mindig a baj. Abból, ha a társadalom felé közvetítők nem képesek ideológiailag egy semleges álláspontra helyezkedni. Információk átadása tekintetében csak hátráltatni tud az ideológiai elkötelezettség, torzítja az észlelést.
A német médiát ezúttal egy antirasszista, humanista ideológia vitte bele a tévedésbe. Volt már tévedésük Magyarország menekültkezelésének ismertetésével is. A sínek közül rendőrök által kiemelt hisztériázó férfit a német média úgy mutatta, mintha Magyarországon a rendőrök a sínek közé löknék a gyereküket tartó nőket, és aztán a gyerek apját elvinnék. Mindezek komoly torzítások, melyeket csak kicsit enyhít, hogy bocsánatot kértek miattuk. Utóbbi mégis reménykeltő, és példaértékű, mert Magyarországon átideologizáltságból szintén számos közönségbecsapás történik. Nemigen tudjuk például mi is történt Röszkén. Márpedig az igazság kiderítése, és aztán az önkritika az első lépés ahhoz, hogy az újságíró ráleljen arra a pozícióra, amelyből aztán a legkevesebb hibát fogja elkövetni.
Ellenkező esetben a menekültügyről soha semmi mást nem fogunk hallani, csak hogy vannak, akik hazafias szempontból elutasítják a migránsokat, és vannak, akik hazafiatlanok, akik meg befogadnák és segítenék a menekülteket. Pedig vannak más dimenziók is: egészségügyi, emberi jogi, közösségi, Európa átalakulásának kérdései, médiaetikai stb.
