Minden évben eljön az ún. égetési szezon, amikor Indonéziától a Kongó-medencéig mindenhol a trópusokon nekiállnak felégetni az esőerdőket azért, hogy olcsó termőföldet nyerjenek. Persze az egésznek – ahogy az emberi tevékenységek nagy részének – nincs semmi logikus értelme: ugyanis az esőerdők talaja olyan, hogyha nem köti meg az erdő, hamar erodálódik, és aztán nem marad termékeny talaj, lehet menni újabb erdőket odakozmálni.
Hogy ennek megálljt parancsoljanak, Jane Goodall brit környezetvédő és Jeffrey Horowitz producer közös publicisztikát írtak a Huffington Postba. Szörnyű számokkal nyitnak: az idei indonéz erdőtüzek (mintegy 100 ezer darab) 1,7 milliárd tonna szenet eregettek az atmoszférába, félmillió ember került miattuk kórházba légzési zavarokkal (a szmogba burkolózó Szingapúr képei be is járták a világsajtót) és persze védett fajok kerültek közelebb a kihaláshoz.
De van remény. Egyes civil szervezetek próbálnak alternatív megoldásokat kínálni az erdők felégetése helyett. Reményt jelenthetne, ha a kormányok, civilek és üzleti vállalkozások együttműködnének, így minden szinten meg lehetne akadályozni a tüzelést. Hatásos lenne, ha a fejlett világ segítene a fejlődőnek, hogy a környezet védelme és a gazdasági növekedés összeegyeztethető legyen. De szerintük ez nem elég, a világ vezetőinek lépni kell:
Szükség van rá, hogy a vezetőink döntő akcióba lépjenek, hogy véget vessenek annak a barbár gyakorlatnak, ami annyi fájdalmat és szenvedést okoz.
Rá is térnek a lényegre: a párizsi klímacsúcs remek alkalom az említett vezetőknek, hogy felkarolják az esőerdők ügyét. Mert ha az erdőégetéseket megszüntetnék, óriási lépést tenne a világ az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A jelszó tehát:
Állítsuk meg az égetést!
