A párizsi merénylet az egész világot megrázta, beleértve a Közel-Keletet is. Szemléztünk néhány egyiptomi, libanoni és szaúdi lapot, hogy megtudjuk, hogyan fogadták a merényletek hírét azokban az országokban, melyeket a leggyakrabban érintenek a terrormerényletek.
Egyiptom
A párizsi terrortámadások hatására az iszlamofóbia visszatért Európába, a bevándorlók elleni erőszak fenyegeti a Nyugatot. (…) Az európai kormányok támogatják az arabok elleni diszkriminációt, a svédországi menekülttábor felgyújtása kikövezi az utat a még súlyosabb problémáknak.
„Ami azt illeti, az Európa társadalmán belülről érkező terrorizmus túllépte annak a lehetőségét, hogy szokásosan arab fundamentalista csoportok számlájára írjuk a megjelenését. A valódi okai ezeknek a terroreseményeknek gyakran el van hallgatva és / vagy folyamatosan hangoztatva a politikai konfliktusok állandó szereplőinek érdekei szerint”, írja Mohamed Munír publicista a befolyásos Youm7 egyiptomi napilapban.
Az RT arab kiadásában Ihab Nafea publicista a terrorcselekmények utáni lehetséges forgatókönyveket taglalja.
„Szakértők úgy vélik, hogy ami Párizsban történt, messze túlmutat az ISIS tervezési- és szervezési kapacitásán. Úgy tűnik, egy új szereplő lépett be a politikai arénába, ehhez pedig a párizsi merényletek mellet az orosz gép felrobbantása is kapcsolódik. Oroszország mindent elkövet, hogy a terrormerényleteket egyértelműen az ISIS számlájára írja a világ, hogy igazolja annak a szándékát, konfrontálódjon velük a térségben.”
Az egyiptomi biztonságpolitikai szakértő, Mahmúd Zahír vezérőrnagy azt hangsúlyozta, az Egyiptomi Nemzetbiztonsági szolgálat tanácsa minden lehetőséget és adható válaszreakciót megvitatott a francia terrortámadás kapcsán és kizárták a szárazföldi invázió lehetőségét. Ennek az okaként azt jelölték meg, hogy az ISIS jelenléte nem egyedül Franciaország problémája, és Egyiptomnak mind az Egyesült Államokkal, mind Oroszországgal együtt kell működnie a probléma rendezésében. Az amerikai kongresszus a szárazföldi invázió ellen foglal állást, ezért folytatódnak a légi csapások, igaz intenzívebben, mint korábban.
A Szaúd-Arábiai Királyság
„Ez egy új szeptember 11-e” – írja Jaszer El Gháslán a szaúdi székhelyű amnfikri.com-on. Publicisztikájában hevesen bírálja az arab országok tétlenségét.
„Ezért tudnak ennyire elhúzódni és bonyolódni a térség konfliktusai. És ez kövezi ki az útját egy új, radikális és hatékony terrorszervezeteknek, melyeknek hatása az arab országokon kívül- és belül is megnyilvánul.”
„A párizsi merénylet meghatározó pont ebben a politikai káoszban, mind a régióban, mind az egész világon”
A terrorizmus 2011. szeptember 11-től a párizsi támadásokig címmel írt publicisztikát Beina El Molhím az Alriyad.com-ra.
„Semmi sem rosszabb a párizsi támadásoknál – kivéve (a reakciókat) a schengeni vízum felfüggesztését – mely megakadályozza a nem európaiak belépést Franciaországba. Nem megoldás arra a szélsőséges intellektuális krízisre, melytől már Európa is szenved, hogy a terrorizmust országok és népcsoportok szerint határozzuk meg. Az arab tavasz a várakozásokkal ellentétben nem söpörte el az Al-Kaidát, hanem egy újszülöttet hozott a politikai játékosoknak, melyet Dá’ás-nak (ISIS) hívnak. Attól tartok, a terrorizmus elszabadult szelleme előbb fogja megrémiszteni azokat az erőket, melyek létrehozták, mint az egész világot.”
Libanon
„Franciaország közepén: mi teremtettük a szörnyet” címmel közölt publicisztikát Hasszán Abdullah a libanoni assafir.com-on.
„Az a földrengés, ami most megrázta Franciaországot, sok titkot fog a felszínre hozni az Iszlám Államról és a hozzá hasonló szervezetekről. Noel Mamier francia politikus azt mondta, az ISIS szörnyeteg tőlünk szabadult el és visszatért, hogy megtámadja a gyermekeinket. Mi teremtettük ezt a szörnyet.”
Rafik Khúri „Obama és Putyin alkuja: Az Iszlám Állam és Asszád is marad” címmel arról írt az alanwar.com-on, hogy továbbra sem látszik semmilyen megoldás a térség problémájára.
„Párizs, de más országok is, arra szólítják fel a világot, hogy egy nagy szövetséget hozzanak létre az Iszlám Állam ellen. (…) Továbbra sem kerülnek megválaszolásra azonban az olyan kérdések például, hogy ki teremtette, ki akadályozza a megsemmisítést a saját érdekei miatt, és ki volt a terrorszervezet fő szövetségese (..) Vannak kérdések, melyeket a politikai játékosok szeretnének nem meghallani, például, hogy mi volt az ISIS feladata. Vajon azért lett hirtelen mindenki számára közös érdek a szervezet elpusztítása, mert elvégezte a feladatát?”