A lap az események rövid leírásával indít, melyben “gyűlölettel teli emberek öltek meg ártatlanokat.” Az elkövetők “az eseményeket már régóta tervezték”, de “a nyolc terrorista, aki elkövette ezeket a szörnyűségeket, még aznap este meghalt.”
A két oldal egyikén lévő illusztráció a gyermekek körében álló, kezüket fogó, síró Eiffel-tornyot ábrázolja, előttük vérfolttal, míg a másikon egy gyermeknek és édesanyjának beszélgetése látható:
Fontos kérdéseket is feltesz, amelyek minden bizonnyal az összes európai gyermekben és felnőttben felmerültek: Miért ártatlanokat öltek meg? Kik a terroristák? Félnünk kellene? Mit csináljunk?, de gyerekektől is idéz:
“Igaz, hogy Franciaország háborúban áll?” – Julie, 8 éves
A terroristák be fognak jönni a házunkba? – Antoine, 7 éves
“Nem láttam, de el tudom képzelni, [mi történt]. Jobb, ha nem látom, mert úgy gondolom, szörnyű dolgok. Csak meg szeretném érteni, miért csinálták.” – Noé, 10 éves
A lap azt is elmagyarázza, hogy lényeges különbség van a békés iszlám és a dzsihádisták közt:
“A támadásokat iszlamista terroristák vitték végbe, akik vallásuk nevében cselekedtek, és erőszakkal rá akarják azt kényszeríteni mindenkire.
Ezek a hihetetlenül erőszakos emberek nem a muszlimok többsége nevében beszéltek, hiszen ők békében gyakorolják a vallásukat.”
Az Astrapi azt is elmeséli, hogy mi a terroristák célja a támadásokkal, és hogy a franciák már harcban állnak velük:
A franciák egyébként harcban állnak az iszlamistákkal Szíriában és Irakban, ezért álltak most bosszút. Véletlenül kiválasztott emberek színházban, vagy épp utcán való meggyilkolásával a terroristák mindenkit meg akarnak ijeszteni. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy “akár mi is meghalhattunk volna”, és ők épp ezt akarják.
A két teljes oldal itt olvasható:
