Ön is attól tart, hogy nem lesz nyugdíja? Jó esély van rá, de van egy jó hírünk. Önnek sokkal kisebb eséllyel lesz időskorában anyagi gondja, mint a kínaiaknak. Az elhíresült egygyermekes családmodellt támogató törvényt a kormány 1979-ben vezette be, így akarták lelassítani a hihetetlen méretű népességnövekedést.
A törvény annyira bevált, hogy több, mint 35 éven át érvényben volt és olyan szinten szétzilálta a társadalmat, hogy beláthatatlan károk keletkeztek. Most nem elsősorban arra a 400 millió gyerekre gondolunk, akik nem születtek meg, hanem az emiatt bekövetkező folyamatokra. Az egygyerekes modell annyira felborította a népesség alakulását, hogy mára nagyságrendekkel több férfi lakosa van az országnak, mint nő. Érthető okokból égető probléma ez az ország kormányának, hisz sokkal kevesebb nő sokkal kevesebb gyereket szülhet a jövőben.
Jó ötletnek tűnt
Az ázsiai ország hagyományai szerint a nő “kevesebbet ér”, mint egy férfi, ezért volt lehetőség arra, hogyha egy terhes asszony lánygyermeket vár, akkor azt különleges indoklás nélkül elvetetheti, míg a fiúgyermek esetén sokkal szigorúbb feltételei voltak az abortusznak.
Amennyiben nem volt lehetőség (elsősorban vidéki, elhagyatott helyeken) steril orvosi körülmények között elvetetni a gyermeket, rendre előfordul(t), hogy a szülés után a gyereket eladták, kitették az utcára, mondván, ha valakinek kell, majd elviszi, vagy nemes egyszerűséggel élve eltemették.
Az egykepolitika előtt átlagosan 5-6 gyermek született egy házaspártól, és a népesség a népköztársaság első három évtizedében megduplázódott. Mao Ce Tung 1976-os halála után a párt azzal szembesült, hogy hiába volt az óriási gazdasági fejlődés, ilyen népességrobbanás mellett az egy főre jutó jövedelem nem emelkedik. Így akkor jó ötletnek tűnt az egygyerekes törvény.
Vidéken viszont hagyomány volt a sokgyerekes családnak, hisz szerintük a nyugodt időskor záloga a sok gyermek, így a párt nem várt nagy mértékű ellenállásba ütközött. Az állam emiatt nem igazán vette szigorúan, hogy vidéken mennyire tartják be a szabályt, csak a városokban volt nagy ellenőrzés.
Égető kérdés
A nyolcvanas évektől annyira lecsökkent a születések száma, hogy az a szintfenntartási limit alá esett, fogyni kezdtek a lakosok. Mivel a halálozások száma a javuló életszínvonal miatt csökken, így most még nem csökken a lakosságszám, a zuhanást elemzők csak 15 év múlva várják.
Pekingnek azért kellett lépnie, mert a munkaképes lakosok száma jelentős mértékben csökkent, viszont a nyugdíjasok száma alig változott, így már most égető probléma a nyugdíjkérdés.
Bár a szabály nincs teljes mértékben eltörölve, most már csak egy testvér engedélyezett. Jogosan merül fel a kérdés, hogyha tudták, hogy ebből hatalmas baj lesz, miért vártak ezzel idáig? Több, mint harminc év alatt olyan bürokratikus rendszer fejlődött ki a születendő gyermekek körül, hogy azt elképzelni is alig lehet.
A lakosság jelentős hányada dolgozik hivatalokban, melyeknek az a dolga, hogy az alkalmazottak családokat látogatnak, nézik kinél hány gyerek van, kit kell megbüntetni. Ha az egészet egyik pillanatról a másikra eltörölnék, több millió lakos lenne hirtelen munkanélküli és kellene munkát találniuk, ami egy lehetetlen vállalkozás.
Egyhamar nem kell csodát várni az új, engedékenyebb törvénytől. A városokban élő párok már nem is nagyon akarnak gyereket vállalni, hisz szerintük az csak hátráltatja őket az önmegvalósításban, rengeteg pénzbe kerül, hisz fizetős az oktatás és az óvoda is, az állam semmiféle támogatást nem nyújt ilyen téren.
(Heti Válasz)
Bokor Gábor
