A Csöcsiang tartományi illetőségű férfi eltűnését a nyugdíjasok kirándulását szervező utazási iroda azonnal jelentette, de családja sem tudott kapcsolatba lépni vele, mert nem volt mobiltelefonja.
Mint kiderült, a mandarint sem igazán beszéli, az írásjeleket nem ismeri és még személyazonosító okmány sem volt vele. Annyi pénze azonban volt, hogy vizet és elemózsiát vásároljon magának gyaloglás közben. Rendszerint ott aludt, ahol éppen ráesteledett.
A rendőrök a már némileg zavarttá vált, felhólyagosodott lábú férfit végül hat nappal később, több mint száz kilométerre a fővárostól, egy bejelentés alapján Tiencsin területén igazoltatták.
Elmondása szerint amikor véletlenül levált a csoportjától, megpróbált segítséget kérni több egyenruhástól is, de azok nem értették az általa beszélt nyelvjárást. Mivel sem családtagjának, sem az idegenvezetőnek a telefonszáma nem volt meg neki, úgy érezte nem maradt más választása, mint hogy nekivágjon a hosszú útnak.
A “felejthetetlen” hatnapos gyaloglás után falujába visszakerült férfi azt nyilatkozta a helyi sajtónak, hogy “soha többé nem fog utazni”.
