Öt kilométer pokol. Leginkább így lehetne jellemezni a tádzsik fővárost, Dusanbét az ország északi részével összekötő Anzob-alagutat, ami – ahogy az ott készült videókban nagyszerűen látszik – inkább tűnik egy bányavájatnak, vagy építési területnek, mint egy fontos országút részének. A 2006-ban átadott, de valójában soha be nem fejezett alagutnak elvileg meg kéne könnyítenie a közlekedést Tádzsikisztánban, de oda bemenni nagyobb bátorság kell, mint nekivágni a felette, a hegyeken át vezető, és Közép-Ázsia egyik legveszélyesebb útjának számító Anzob-hágónak.
Elég megnézni az alagút bejáratát, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy be merjen-e menni. Mintha csak Mad Max világába csöppentünk volna:
És az alagút valóban olyan, mint ahogy azt a bejárat sejteti – sőt még annál is rosszabb. Az öt kilométer hosszú út inkább hasonlít tengelytörő kátyúk gyűjteményére, amin még tankokkal is félve menne át az ember. Ráadásul azokat az alagútban folyamatosan álló víz miatt alig lehet észrevenni. Nem mintha a mindent beborító víz nélkül bármit is látni lehetne az útból, az alagútban ugyanis szinte alig-alig van egy-két lámpa, hogy megvilágítsa.
De nem csak a világítással spóroltak. A szellőzést szintén elhanyagolható dolognak tartották: mindössze egy darab ventilátor biztosítja a légmozgást, ami persze nem tud megbirkózni a feladattal. Az eredmény kipufogógázokkal teli halálcsapda, ahol ott felejtett, és szép csendben rohadó munkagépeket kell kerülgetni, hogy minél hamarabb kijusson – vagy inkább kimeneküljön – onnan az ember.
A felvételeket elnézve teljesen érthető, hogy a dusanbei nyugai nagykövetségek megtiltották munkatársaiknak, hogy be merészeljék tenni oda a lábukat.
