Egyiptom nem volt hajlandó aláírni egy nyilatkozatot, amelyben az Egyesült Államok, valamint több európai és Perzsa-öböl menti állam elítélte az orosz légicsapásokat Szíriában, adta hírül csütörtöki számában az ad-Dusztúr című napilap diplomáciai forrásokra hivatkozva.
A kairói álláspontot hűen tükröző írás szerint “Amerika hatalmas csapdába vezeti szövetségeseit, amikor a térségbeli orosz jelenlét ellen tiltakozik”. Moszkva katonai fellépésének egyetlen alternatívája eszerint Szíria darabokra esése lenne, majd erre a sorsra jutna a régió többi polgárháborús országa: Irak, Líbia és Jemen is.
Számeh Sukri külügyminiszter hétvégi előrejelzése óta, miszerint az orosz beavatkozás “korlátozni fogja a terrorizmust Szíriában, s végül majd megszünteti azt”, számos hasonló előjelű cikk jelent meg a helyi sajtóban olyan címekkel, mint például “Az új orosz korszak kezdete … Moszkva megpróbálja fölényét stabilizálni a Közel-Keleten, amelyet Washington eddig saját játszóterének tekintett”.
Az MTI által megkérdezett egyiptomi szakértők egybehangzóan a közel-keleti térség erőviszonyainak átrendezését és az orosz befolyás növelését emelték ki Moszkva taktikai lépésének legfőbb okaként, amelyet szerintük máris sikerként lehet elkönyvelni.
Az is kiderült, hogy az egyiptomi döntéshozók és szakértők – a moszkvai illetékesekhez hasonlóan – kételkednek abban, hogy Szíriában jelen lenne egy fajsúlyos világi ellenzék, és az orosz beavatkozást a régióban pusztító terrorizmus elleni harcként értelmezik.
A nemzetközi erőviszonyok alapvető átalakulásának lehetünk tanúi a Közel-Keleten. Az új erőközpontok kialakulását a régiek természetesen ellenzik, ennek megfelelően az amerikaiak és az európaiak tiltakoznak az orosz jelenlét hirtelen megerősödése ellen, mondta Amáni et-Tavíl, az al-Ahrám Politikai és Stratégiai Tanulmányok Központjának szakértője.
Az ellenzéki csoportok közti, állandóan változó, átláthatatlan kapcsolatokról, illetve a frontvonalak folyamatos mozgásáról szólva Tavíl azt mondta: “nem tudjuk biztosan, hogy mikor és ki harcol az Iszlám Állam (IÁ) ellen, és hogy ki támogatja a dzsihadistákat titokban”.
Egyiptom számára az elsődleges szempont Szíria egységének megőrzése, mondta, s hangsúlyozta, hogy nem Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalmának bebetonozása a cél. Az orosz beavatkozás pontot tesz a helyzetre attól függetlenül, hogy ez Aszad előnyére válik, vagy sem, tette hozzá.
Azokra a nemzetközi bírálatokra reagálva, amelyek szerint az orosz bombákat – az eredetileg bejelentett hadicéltól eltérően – elsősorban nem az Iszlám Állam állásaira, hanem az Aszad-rezsim ellen harcoló egyéb ellenzéki csoportokra dobják, egy másik egyiptomi kutató azt mondta: “az ellenzék ebben az esetben egy udvarias szó véleményem szerint, mert az normális esetben politikai oppozíciót, nem pedig fegyverekkel, erőszakkal fellépő vallási szélsőséges csoportokat takar”.
Hallgatólagos és titkos megállapodások
Az amerikai állásponttal kapcsolatban a Stratégiai Tanulmányok Regionális Központja nevében, neve elhallgatását kérve nyilatkozó szakértő úgy vélte: “az amerikaiak (2003-as) iraki inváziója volt a régióban terjedő terror kiváltó oka. Az iraki központi hatalom szétesése után megerősödött terrorcsoportok megfelelő környezetre találtak a polgárháborús Szíriában.”
Ibráhím Avad, a Kairói Amerikai Egyetem politológusa annak a veszélyét, hogy a washingtoni támogatást élvező szíriai felkelőket ért orosz támadások a nagyhatalmak közti konfrontációhoz vezethetnek, kizárta. “Egy sor hallgatólagos vagy titkos megállapodás van a szóban forgó felek között. Ezek közé tartozik például Szíria intézményes rendszerének megóvása. Egyiptom is ezt az álláspontot képviseli. Az iraki állami struktúra szétesését semmilyen racionális lény nem akarná megismételni.”
Ezen kívül Avad szerint fokozatosan feledésbe merül az a megrendíthetetlennek vélt nyugati álláspont, amely szerint Aszad nem lehet része a válság rendezésének. “A nagyhatalmak időközben beletörődtek abba a lehetőségbe, hogy Aszadot legalább az átmeneti időszak végéig megtartsák” – mondta, s szerinte éppen ezért ebbe előbb-utóbb a felkelők is kénytelenek lesznek beleegyezni a “lassan öt éve tartó pusztítás befejeződésének érdekében”.
A politológus arra emlékeztetett, hogy a szíriai Tartúsz város közelében van az oroszok egyetlen földközi-tengeri katonai kikötője, amelyet mindenáron meg akarnak védelmezni. “Moszkva hosszú távon nem feltétlenül Aszadot akarja a hatalomban látni, de egy olyan vezetőt, aki barátságosan tekint az orosz katonai jelenlétre. Ez utóbbi sokkal fontosabb szempont számukra, mint az, hogy Aszad a helyén maradjon.”
“Épelméjű ember nem gondolhatja, hogy ha ennek a konfliktusnak egyszer vége lesz, minden úgy megy tovább, mint azelőtt. Valaminek változnia kell, és ez minden valószínűség szerint Aszad személyét is érinteni fogja” – mondta Ibráhím Avad.
