- Svédország 2010 óta próbálja integrálni a menekülteket
- A kormány segít munkát találni és beilleszkedni nekik
- Idén 74 ezer menekült érkezésére számítanak
- A szélsőjobb népszerűsége növekszik
Fogynak az országok Európában, ahol szívesen látják a menekülteket. A német kormány álláspontja a kezdeti „nincs felső határ”-tól, mára eljutott odáig, hogy túl sokan jönnek. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter egy vasárnapi interjújában már azt mondta, korlátozni kell az Európába érkező emberek számát, mert lehetetlen mindenkit befogadni. Ezt épp azután nyilatkozta, hogy az EU határőrizeti ügynöksége, a Frontex előállt a legfrissebb adattal: idén már 630 ezer migráns érkezett.
A menedékkérők befogadásának utolsó bástyája Svédország. A tízmilliós skandináv állam már régóta bevándorláspárti, ami kiemelt célponttá tette a menekültek számára. Lakosságarányosan tavaly és tavalyelőtt is ide érkezett a legtöbb menedékkérő Európában, és idén is hetvennégyezer embert várnak.
A barátságos svéd bevándorláspolitika már nemcsak Európában, de Skandináviában is egyedinek számít. A szomszédos országok között van, akit egyenesen zavar a szociáldemokrata kormány sokak szerint túl megengedő hozzáállása. A finn külügyminiszter, Timo Soini két hete egy interjúban ment neki a svéd menekültpolitikának, ami szerinte segítheti az embercsempészeket és terroristákat, és a két ország viszonyának megromlásához vezethet. A nem EU-tag Norvégia szigorította a határellenőrzést Svédországgal közös határán, a dán kormányról pedig talán elég annyit mondani, hogy Magyarországhoz hasonlóan libanoni újságokban azt üzenték a leendő menedékkérőknek, hogy ne jöjjenek.
Mindenki jöhet?
A svéd menekültpolitika alapja, hogy próbálnak erőforrásként tekinteni a menedékkérőkre. Készpénznek vették az Európai Bizottság előrejelzését, amely szerint olyannyira öregedik a kontinens, hogy néhány évtized múlva a jelenlegi négy helyett csak két adófizető fog eltartani egy nyugdíjast, ami fenntarthatatlanná teheti a jóléti államot. A svédek ezért nem ad-hoc kísérletezésbe kezdtek a menekültáradatot látva, hanem azt megelőzve kidolgoztak egy hosszú távú stratégiát. A svéd parlament már 2010-ben elfogadta azt a programot, amely alapján most próbálják integrálni a menedékkérőket.
A reform lényege az volt, hogy mindenekelőtt foglalkoztatási kérdésként kell kezelni a bevándorlást, hiszen a munka a társadalmi beilleszkedés alapja. Onnantól kezdve, hogy egy menekült megkapja a letelepedési engedélyt Svédországban, egyből a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe kerül, és megkezdődik az illető „bevezetése” a svéd társadalomba. A letelepedési papírokkal együtt a menekültek egy meghívót is kapnak a Svéd Közfoglalkoztatási Szolgálattól, hogy találkozzanak a kijelölt biztosukkal, akinek lényegében az a feladata, hogy felmérje a képzettségüket, segítsen a hiányzó képességek pótlásában, és kidolgozzon nekik egy tervet a mielőbbi munkavállalás elősegítéséhez. A program része az ingyenes svéd nyelvoktatás, illetve a svéd társadalmat és kultúrát bemutató kurzus is. A felkészítés idejére a menekültek állami juttatást kapnak, és a program végén segítenek nekik olyan helyen szállást találni, ahol a legnagyobb az esélyük az elhelyezkedésre vagy a továbbtanulásra.
A menekültek halmozottan hátrányos helyzetűek a munkavállalás tekintetében is, nincs kapcsolati hálójuk, nem beszélik a nyelvet, ami emberfeletti feladattá teszi az elhelyezkedést. A rendszer próbálja tompítani ezeket a buktatókat, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy – bár vannak sikersztorik – még ilyen jelentős támogatással is óriási kihívást jelent a munkaerő piaci integráció a menedékkérőknek. A legnagyobb nehézséget a svéd nyelv elsajátítása jelenti, amely annak ellenére is alapkövetelmény, hogy az országban gyakorlatilag mindenki beszél angolul. Az elmúlt két évben csak a programban részt vevő menekültek 30 százaléka talált állást vagy tudott továbbtanulni.
Az IMF szerint Svédországnak még többet kellene tennie, például rugalmasabbá tenni a munkaerőpiacot, hogy csökkenjen a munkanélküliség a külföldiek körében. A fő problémát a Valutaalap szerint az jelenti, hogy kevés az alacsony képzettséget igénylő állás, és a munkavállalók túlságosan is védettek az elbocsátás ellen, ami eltántorítja a cégeket az új munkaerő alkalmazásától.
Erősödő szélsőjobb
A svéd politikai kultúra sajátossága, hogy a skandináv országban még a bevándorlást ellenző szélsőjobb is elsősorban a munkaerőpiac felől közelíti meg a problémát. A Svéd Demokraták, akiknek nyáron megugrott a népszerűségük a menekültáradat miatt, azzal érvelnek, hogy nem kellene mindenkit válogatás nélkül beengedni, hanem szelektálni kellene a képzetlen és képzett menedékkérők között, mert nincs szükség annyi alacsony képesítésű munkaerőre.
Persze Svédországban is vannak gazdasági és bűnmegelőzési érvek a külföldiek érkezése ellen. A nem európai származású svédek körében 15 százalékkal alacsonyabb a foglalkoztatottság, és 40 százalékuk él a szegénységi küszöb alatt, ami azt jelenti, hogy jobban függnek a szociális támogatásoktól. A Nemzeti Bűnmegelőzési Központ 1997 és 2001 között végzett felmérése szerint a bűncselekmények közel felét követték el külföldiek vagy külföldi származású svédek, igaz, a kutatásból az is kiderült, hogy négyszer valószínűbb, hogy a rendőrök egy bevándorlót gyanúsítanak meg lopással vagy erőszakos bűncselekménnyel, mint egy tősgyökeres svédet. A szegénység és a bűnözés azonban mind visszavezethető a munkanélküliségre, amit a svéd kormány orvosolni próbál. Még ha a program egyelőre nem is átütő siker, annyit azonban – sok más európai országgal ellentétben – elmondhatnak a svédek, hogy ők legalább megpróbálják a gyökerénél leküzdeni az integráció jelentette kihívást.
Egy friss felmérés szerint a nacionalista Svéd Demokraták népszerűségének növekedése szeptemberre megtorpant, a választók 21 százaléka szavazna rájuk, ha most lennének választások. A Dagens Nyheter napilap közvélemény-kutatása szerint a svédek jelentős része továbbra is a kormánnyal ért egyet. A szeptemberi felmérésben februárhoz képest 18 százalékkal (44 %-ra) nőtt azoknak az aránya, akik még több menekültet fogadnának be.
